2011. július 31., vasárnap

A dűlőnevek tanulságai

    Az alsósófalvi dűlőnevek azt mutatják, hogy a XVIII.század elején amikor a település fejlődési folyamata föllendült, a bánya kincstár kézbekerülésével egy-egy család térhódítása határozza meg azokat: Ábel oldala, Pállukács, Fülöp Györgyé, Pámihály, Hajdómezeje stb.


    A falu határának déli fennsíkján, a legendák szerint nagy küzdelmeket élt át a nép a tatárokkal vívott hadakozásban. Ezeknek a legendás emlékű eseményeknek a tényeit őrzik Küsvész, Nagyvész, Tatárdomb, Tatárkuttya. A Tatárdomb kb. 20 m. átmérőjű mesterségesnek látszó földhányás, amely alatt régi, a tatárokkal vívott harcok elesettjei nyugszanak. A tatárok feletti győzelemnek tanúja Örvendő, a falu és a sóbánya közötti lapályos terület. A szájhagyomány szerint a Haromtető és a Sószikla közti szoroson betörő tatárokat megakadályozták a völgybe való feljövetelben, a győzelem után ide gyűlt örvendezni a nép. Bércfalka és Égett oldal közti területen fekszik Asszonynép. A határnak ez a félre eső területe kedvező menedékhelye volt a csaták elől elvonuló asszonyoknak és gyermekeknek. Az Oláhok útja az 1916-os román betörés emlékét őrzi.


    A hagyomány szerint Sásverésben egy óriási sáskajárás alkalmával az egész vidék részt vett a sáska irtásban.

    A nép emlékezete számon tartja, hogy Kincses gödör területén vállalkozó szellemű sófalviak többször keresték a régi időkben eldugott kincset. 1905 körül Szilágyi János a fiával aranyat keresett Kincses gödörnél. Lukács Mihály elbeszélése szerint 1910 körül Hajdó Dénes, Molnár Márton és Kacsó Samu kerestek kincset. Minden próbálkozást végső fokon az hiúsított meg, hogy egy cigányasszony jóslata szerint, aki a kincs megtalálója lesz, meg kell halnia.

    A Káruj dombon Károly Sámuel kertjében a század elején sírásás közben egy méternél hosszabb lábszárcsont és nagy koponyacsontok kerültek elő " a török időkből való óriás emberek csontja volt. Ugyanott Szász Márton fundamentumásás közben aranyszálakat talált.

    A sóvidék szájhagyománya szerint Parajd pataka eredetének vidékén a Lengyelországba menekülő II. Rákóczi Ferenc elásta kincseinek egy részét és kardját, kint hagyva annak markolatát, hogy a szegény nép megtalálja azt.