2011. július 26., kedd

Mondák

Gyüjtötte: Károly Piroska, 7. o., elmesélte: Ambrus Viktória, 85 éves


    Egyszer egy asszony kapált a mezőn. Már indult volna haza, mikor elébe állt egy kicsi ember, azt mondta, hogyha haza megyen, pakoljon össze, búcsúzzon el a rokonaitól, mert vasárnap délelőtt utána megyen és magával viszi. Ő egyedül lakik a kősziklában, nincs senkije, és valaki kell főzzön, mosson. Az asszony megijedt és sietett hazafelé, hogy alkonyatig érjen be a faluba. Ahogy hazaért, rögtön elmesélte gyermekeinek és a férjének, hogy mit mondott a kicsi ember. Azok elámultak a szörnyűségtől és elhatározták, hogy vasárnap elmennek a templomba.

    Elérkezett a vasárnap. A rokonság már mind ott volt a templomban, csak az asszony és a férje hiányzott. Egy darabig várták, s ők is jöttek, de mikor a templom küszöbéig értek, az asszony összeesett és meghalt, mert eljött a kicsi ember, utána ment, de láthatatlan ruházatot öltött magára.