Mondák

Gyűjtötte: Károly József 

    P. Rózsának három hónapos kisfia volt. A tejet egy asszonytól hordta, aki boszorka volt. A fiatal asszonynak fölmondott a tejes, s ekkor az édesanyjához ment, hogy tejet szegődjön, aki a falu másik felében lakott.

    Amikor belépett a kapun a favágón akadt meg a szeme, mert mellette egy karóba belehúzott varasbéka volt.

    Az édesanyja éppen fejte a tehenet és ő mesélte el, hogy került a béka a karóba. Hozzáfogott fejni, de a máskor jámbor tehén rúgott, szökött, hátrált, farolt – a fekete fene enné meg – nem tudta megfejni. Felszedte a tehén elé ledobott szénát, s ott találta alatta a békát. Miután a békát agyonütötte, a tehén lecsendesedett.

    Hazamegy a fiatalasszony a tejjel, s nem sok idő múlva érkezett a boszorka is. Kezdte babusgatni a kisfiát. „Jaj, te, Rózsa, de szép kicsi fiad van." A gyerek három nap múlva meghalt. A boszorka a varasbékája helyett elvette a gyereket.

    A kiásott sírban a temetése előtt egy nagy varangyos béka üldögélt. Két asszony a pap előtt kiment a sírhoz. Az egyik belehajolt, s megkérdezte: „No, te béka, asszonyod előtt idejöttél?" ez is bizonyítja, hogy boszorka volt. A boszorka neve I. L. néni. 

    Szinten erről az I. L. nevű boszorkával történt. A tehén ugrált, nem lehetett megfejni. Odament egy béka, ott ugrált az istállóban, azért nyugtalankodott a tehén. A gazda agyonütötte a békát. Odament I. L. néni, aki meglátta a gazda 3 éves kislányát az udvaron és mondta neki: „Jaj, de szép vagy, te lányom, jó leszel a halálnak menyasszonynak."

    A kislány három nap múlva meghalt. A boszorka igézte meg, ez okozta a halálát az agyonvert békájáért. Bosszúból.