Földművelés

   A földművelés mindig a legfontosabb foglalatossága volt a sófalvi embernek. Bár a talaj termőképessége csak közepes, és szinte sose lehetett megélni csak földművelésből, az emberek sose adták fel a földbe vetett bizodalmukat.

   A leggyakrabban búzát, árpát, rozsot, zabot, törökbúzát és krumplit termesztenek. Egy gazdaságon belül a sok kisebb földdarab a jellemző felosztás. Bár így a egymástól távolabb találhatóak a gazda földjei, de minden földnek megvan a jellegzetessége és így a gazda azt termeszthet benne, amely reményei szerint a leggazdaságosabb.  A legtöbb gazdaságban termelnek valamilyen gabonát, krumplit és törökbúzát.

   A gazdák megélhetését sokszor az évi időjárás is megnehezítette, ezért alakult ki a felfogás, hogy több mindent kell termeszteni. Ha nincs gabona, lesz törökbúza , ha nem lesz törökbúza, lesz krumpli és így tovább.   

   A szorgalmas nép a földművelés mellett mindig talált más kiegészítő jövedelemforrást is. Most erről lehetne vitázni, hogy a földművelés tekinthető a kiegészítő jövedelemforrásnak, vagy a erdőgazdálkodás, famegmunkálás, sóbányászat, .... . Tény, hogy elődeink azért költöztek ide, hogy a sóbányászatból éljenek meg, de mikor a falu népessége megszaporodott elképzelhetetlenné vált, hogy mindenki a bányászatból éljen. Ezért kellett kialakuljanak a családi gazdaságok. Nagy birtokállományaik nem voltak senkinek, nem is volt értelme, ugyanis nem volt jövedelmező. 

   A történelem folyamán sorra megszűntek a más jövedelmi források: betiltották a sóval való kereskedést, államosították az erdőket, elvették a földeket. Például a parajdi gyufagyár bezárása után egy forrás így ír Sófalváról : " A sófalviak most búzát vetettek bizonytalanul egy keveset, de a termés nem megfelelő. A rozsos búza már jobban sikerült. Főleg zabot termelnek, meg kukoricát, úgyszólván az egész falu puliszkával él. "

  A sokszor megélni már lehetetlen helyzet miatt nagyon sok ember kényszerült elvándorlásra. A legtöbb úti cél a nagyvárosok, a Zsil-völgye volt, de szép számmal vándoroltak ki külföldre, amelyek közül a legtávolabbi országok Kanada, Amerikai Egyesült Államok vagy éppenséggel Argentína. 

   Mára a földművelés háttérbe szorult. A legtöbb ember csak a jövedelmét próbálja kiegészíteni azzal, hogy megtermeli a családja részére az évi zöldségmennyiséget és krumplit. A helyzetet tovább nehezíti a Romániai gazdasági helyzet, ahol ha egy kisebb földet próbál megmunkálni az ember, annyiba belekerül, hogy a befektetett összegért majdnem annyi gabonát tud vásárolni és semmit se kellett dolgozzon érte. Így azon személyek számára, akik csak kicsiben gondolkoznak, vagy nem rendelkeznek a megfelelő munkagépekkel, azoknak a gazdálkodás kissé értelmetlen foglalatossággá válik.  

   Szerencsére a sófalvi embert mindig a tenni akarás vezérelte, így most is megművelik a földjeiket, és reménykednek a jó termésben. A faluban sok munkagép található : traktorok, kaszagépek, aratógépek, forgatógép. 

   A jelenlegi helyzet javulása abban az esetben várható, ha a nagyban csökkenne a külföldről behozott árú mennyisége, vagy ha a piacon megkülönböztetett helye lenne a hazai- és bio- termékeknek.