2011. augusztus 4., csütörtök

Katona emlékek

   Régen a szerelem próbája volt a katonaság. Mert ha a legény katonának kellett menjen nem láthatta kedvesét évekig. A legtöbb esetben csak a szolgálat végén, ami akár 3-5 évet is jelentett. Ha háborús időszak volt, akkor még több félelem gyűlt össze a szívekben, hisz lehet, hogy sose látják viszont egymást.

   Ezért nemcsoda ha egy katona, mai szóval emlékes füzetet írt. Egy füzet amely tele van szerelmes és búskomor versikékkel. Az alábbi kép egy 1950 körüli füzet lapja.

A teljes méretért katt a képre.

     A füzet legtöbb sora a szőke székely legény bánatáról szól, akinek régi babája talán sose nézz többet a két szép kék szemébe. 

Virágos dombtetűn
Fészkel a pacsirta,
Ne feledd el soha
Ki e pár sort írta !! 
***
Piros rózsa, fehér rózsa szép virág,
Mit ér nékem, nálad nélkül e világ.