2011. augusztus 25., csütörtök

A Korond-pataka


    A Korond-pataka az a folyó, amely választófalként szolgál a két testvér, azaz Alsósófalva és Felsősófalva között. Csendes folyása és legtöbb helyt 3 m-es partmagassága egy külön élővilág lakhelye. 

   Nincs olyan sófalvi ember, akit valamilyen szinten ne kötnék az emlékei a helyiek által csak Nagyvíznek nevezett helyhez. Patakázások ( játszás  a vízben ), dugázás ( duga azaz gát építése a patakban ), feredés ( fürdés ) mind-mind a legkedvesebb emlékek, amelyekért a legszebb veréseket is lehetett kapni otthon. 

   A folyó mentén sétálva nagyon sok halat láthatunk. A nagyon kis halak 75-100 nagyságú csoportokba, a közepes halak 20-40 nagyságú csoportokban, míg a legnagyobb halak egyedül vagy csak pár létszámú csoportokban járnak. 
    Bár nagyon szeretnek sütkérezni a napon, azaz a sekélyebb vizekben lenni, mégis mihelyt valami veszélyt éreznek, nagyon gyorsan eltűnnek a mélyebb részek rejtekeibe. Így én is csak egy tíz perces mozdulatlan üldögélés után tudtam egy-két képet készíteni róluk.

   Érdemes nemcsak a vizet bámulni, ugyanis az égen is van látnivaló. Volt szerencsém a sóvidék legnagyobb égi vadászait lefényképezni. Bár közelről sose láttam egyetlen példányt sem, mégis azt feltételezem, hogy szirti sasok lehetnek, ugyanis a szirti sas a Sóvidék egyik védett madara. A ma látottak közül a legnagyobb szárnyfesztávolsága bőven meghaladta az 1 métert. 

   Akit érdekelnek a madarak azoknak elmondanám, hogy ezek a vadászok rendszerint vihar előtt, vagy hosszabb esős időszak előtt egy-két nappal mutatkoznak. Rendszerint három helyt köröznek az égen : A Sóhát Nádasdfő felőli részén, a rétnek a Sószoroshoz közeli részén vagy a Felsősófalva feletti fenyőerdő közelében. Rápillantva az előrejelzésre épp holnapra jósolnak esőt, bár a jelenlegi nagy meleget tekintve lehetséges, hogy ez csak jóslás, mint a meteorológusok, mint a madarak részéről.

   Én magam elbúcsúzván a madaraktól még egyszer a víz felé vettem az irányt. A folyó két oldalán találhatunk kukoricásokat, krumpli ültetvényeket vagy akár gabona földeket is. De a folyó partján közvetlen közel egy ösvény is halad végig, amelyet a halászok tapostak ki. A halászatról tudni kell, hogy szabályozva van. 


    Most pedig lássuk a halak egyik kedvenc csemegéjét. Magam sem tudom, hogy miért hívják így, de úgy tanultam, hogy a kövön látható kis állatka neve kárász. Leggyakoribb előfordulási helye az olyan nagyobb kövek, amelyek teteje kilátszik a vízből. Miután megfogtuk a fürge kis állatkát a száján keresztül lehet a horogra akasztani.

   A folyó egyetlen problémája a környezetszennyezés, a folyó medre takarításra szorulna, hisz hanem lehetséges, hogy odalesz ez a halakban, ebihalakban, békákban, szúnyogokban, szitakötőkben gazdag élővilág, amely ide vonzza az olyan vándormadarakat, mint a gólya, a fecske és nagyon ritka esetben a fekete gólya. S bár elsőre úgy tűnik, hogy nincs semmi hasznunk belőle, de azt senki se tagadhatja le, hogy a házainkat azért nem lepik el a szúnyogok, mert  a fecskék féken tartják a szúnyogok szaporodását. És permetező repülőgépek híján az egyetlen védekezési lehetőségünk a fecske.       

* Nagyobb méretű képekért kattintson rájuk.