2011. augusztus 30., kedd

Pál Dénes - Szívem sófalvi marad

   Jelenleg a budapesti Honvéd szimfonikus zenekarban játszik. Hogyan vezetett életútja Alsósófalváról indulva, erről érdeklődtem.  

  " 1956-ban tehetségkutatás eredményeként jutottam be a marosvásárhelyi Zene- és Képzőművészeti iskolába az itthoni négy elemi osztály elvégzése után. Így megvalósult a velünk szembeni házban lakó Szabó tanító néni álma is, aki többször mondta az apámnak : " Te Mihály, ennek a gyermeknek kicsi a növése, alkalmatlan fizikai munkára, de nagyon jól énekel, zeneiskolába kell adni..."

   Véletlen folytán adtak fuvolát a kezembe, mert az V. osztályban már tanáraim szerint " lekéstem " a zongoráról.  Szorgalmasan tanultam és anélkül, hogy tudtam volna, egy év alatt kb. három évnyi zenei anyagot tanultam meg. Tehetségesnek tartottak és többször meghívtak Bukarestbe különböző zenei rendezvényekre. Ekkor tudatosult bennem, hogy komoly zenei pályát is befuthatok. Bukarestben végeztem a főiskolát és ez alatt két fesztiválon és két országos versenyen is első díjat nyertem. Sikerült olyan szintet elérnem, hogy - mások értékelése szerint - akkoriban öt-hat év alatt sem végzett jobb fuvolás, mint én.

   Négy évig a főiskola zenekarában játszottam, majd többszöri hívás után a Iosif Conta karnagy vezérletével játszó bukaresti Rádiózenekarhoz szerződtem. Ott kilenc évig zenéltem, és nagyon jól éreztem magam. Sokat jártunk külföldre, szinte minden nyáron Szicíliában zenéltünk és anyagiakban sem volt hiány.

   Nagy változást hozott az életemben, hogy időközben megnősültem és feleségem magyar állampolgár volt. Arról volt szó, és ebbe ő is bele egyezett, hogy áttelepül Bukarestbe. Az Előre újságnál korrektori állást ígértek neki, és minden megoldhatónak látszott. Igen ám, de, hogy ezt  a munkát betölthesse, úgy kellett volna felvennie a román állampolgárságot, hogy a magyarról teljesen le kellett volna mondania. A feleségem ezt nem fogadhatta el és inkább azt ajánlotta, hogy én menjek, telepedjek át Magyarországra. Eleinte erről én hallani sem akartam. A helyzet rohamosan romlott Romániában és a román kollegák is állandóan arról győzködtek, hogy miért nem megyek el, hiszen itt egyre rosszabbodik az élet. Végül eldöntöttem, hogy kitelepedem, és 1982-ben átköltöztem Budapestre. Azóta a Honvéd szimfonikus zenekarban muzsikálok, ahol megbecsültnek, értékelik munkámat, tudásomat. Több egyéni koncertet is adtam, " átlagművésznek " érzem magam, mert Magyarországon rendkívül sok jó zenész, fuvolaművész van.

   Életvitelemmel elégedett vagyok, mert szerencsének tartom, hogy azzal foglalkozhatom, amit szeretek - tehát zenélhetek - és ezért meg is fizetnek. Ragaszkodom szülőföldemhez, szívem sófalvi maradt, mert ott töltöttem azokat a gyermekkori szép éveket, amelyek kísérnek életem végéig. Nem anyagi érdekből mentem el, hanem a házasság hozta így. Budapesten is igyekszem a székely gondolkodásmód szerint becsületesen dolgozni és élni, kitermelni magamból azt a jót, amely egyensúlyt és szellemi megnyugvást biztosít. "

* Fülöp D. Dénes : " Szívem sófalvi maradt, Udvarhelyi Híradó, 1995. július 11, 3.p.