2011. augusztus 19., péntek

Parajd

   Parajd a Sóvidék központja, amely leginkább sóbányájáról híres. Neve a  paraj főnévből származik. A hagyomány szerint neve onnan ered, hogy a sószállító fuvarosok lovaikat e helyen legeltették "páréztatták", miközben szekereiket megrakták sóval.

   Bár manapság a két Sófalva Parajd tartozékai, tudni kell, hogy ez nem volt mindig így. A Székelyföld lakói 1562-ig szabadon rendelkeztek a sóval, a sóvidéki sót a székely nemzet sójaként is emlegették, de a székelyek sorozatos lázongásai miatt II. János magyar király a székely sóbányákat állami monopóliummá nyilvánította. II. János elrendelte a sóbányák őrzését és így jön létre 1564-ben Parajd települése. 

   Az erdélyi fejedelemség korában a székelyek sóbányája, a kamaraispán székhelye a szomszédos Sófalván volt. Parajd települése megszületésétől kezdve még sokáig Sófalva a későbbi Felsősófalva tartozéka, 1669-ben válik ki önálló településként Sófalvából. A Habsburg uralom alatt nyitják meg Parajdon a sóbányákat.

  Azóta a parajdi emberek fő megélhetése lett a bánya. A sókitermelés mellett kiépített földalatti gyógykezelő központ található : templom, játszótér, vendéglő, borpince. Mind-mind a sóba vájva. A bánya mellett megtalálható a sós vizű strand és legújabb érdekességként idegenvezetők segítségével kirándulhatnak a látogatók, ha meg szeretnék ismerni a Só-szorost.

   Ezek után magától érthető, hogy kialakult egy sor hotel, vendéglő, panzió, kulcsos ház. Tehát az ide látogató személyek nagy választékban részesülnek.