2011. augusztus 17., szerda

Tájszavak I-K

  • ide s tova: körülbelül
  • idétlen: ide nem találó, furcsa kinézetelű
  • igazodik: betegségből jön helyre
  • ikrás (fa): korhadásnak indult (fa)
  • íha: a lórudat fenntartó keresztfa az ágas végén, a nyújtó alatt
  • ímej: rovar lárvája, amely a tehén bőre alatt fejlődik
  • ingola: angolna
  • inde-unde: így vagy úgy, de mindenképp
  • irka: füzet
  • íratás: vagyonmegosztás
  • istráng, istarang: kötélpár, szíjpűr amellyel a lovat kötik a kocsit huzó késefához.
  • iszánkodik: csúszkál a jégen
  • iszkiri: futáss!
  • iszkola: zsendelynél nagyobb méretű fedésre készült deszkalap, berovás nélkül
  • ipi-apacs: kiütéses búvócska
  • ivópad: ivóvíz és kisebb konyhai kellékek tárolására szolgáló bútordarab 
  • itkányos: részeges
  • ízék: szénamaradék
  • játom: kebelbarátom
  • jószág: háziállatok közül, általában a 4 lábuakra értendő, amely javat is ad


  • kacskarigós: hullámzó, görbe
  • kajtat: keres, kutat
  • kakasüllő: keresztgerenda, mely összetartja a tetőt
  • kaláka: közös munka segítés alapon
  • kalán: kanál.
  • kalongyál: lábát keresztbe tesz, kévét kalongyába rak
  • kalorifer: fűtőtest központi fűtéshez 
  • kaláka: közösen, egymást segítve végzett munka
  • (el)kallódik: közön kézen járás közben elvesztődik
  • kámpicsorodik: elkeseredik, elformálódik (pl a szája)
  • kandarít: kanyarít, íves alakban, hajlít, vagy levág valamit
  • kankó: piszkavas, kampó, horog
  • kankóspálca: sétabot görbe véggel
  • kankósi: a hóvirág és az ibolya között nyíló sötét rózsaszín virág
  • kantárosfazék: tejhordó fazék
  • kanzsi: hím kismalac
  • kápás: képes
  • kapca: A láb melegen tartása céljából a lábfejre tekert anyagdarab. Főként csizmában, bakancsban viseltek.
  • kapiskál: rémlik valami neki
  • káposztacika: a káposzta torzsája 
  • kappan: herélt, vagy más okból párosodásra képtelen fiatal kakas
  • kaptató: hágó
  • kapuzábé: kapufélfa
  • karinca: kötény
  • karisztol: összekotor valamennyit, amiből már nagyon kevés van (takarmány, étel)
  • karmanytyu: a székely férfiinget csuklóban takaró díszes ruhadarab
  • kártya: ivóvíztartó faedény (veder)
  • kaszáj: kazal
  • kaszibál, kaszibás: lábát oldalra vetve lépik
  • kászta: szárításra előkészített fa/deszka 
  • kaszten: fiókos szekrény
  • katlanyéroz: keresgél (edények közt)
  • kavillál: kószál, össze-vissza jár (gyűjt. B. A. 1939)
  • kavincol: a megütött kutya sírása
  • kecskebuka: bukfenc
  • kecskolló: kecskegida
  • kekeckedik: kötekedik
  • kekenya, kekenyál: tökéletlen, tökéletlenkedik
  • kendős: kesely (ló) (gyűjt. B. A. 1939)
  • késefa: húzófa
  • kelenta: sajtkészítő edény
  • kételenkedik: unva, kelletlenül csinál valamit
  • kétrét: ketté, kettőbe
  • kiállittás: hozomány (lányoknak)
  • kicsipap: légátus, segéd lelkész
  • kikecmereg: kijut, kimászik, kilábal
  • kisnyoszojó: koszorús lány
  • kivikszol: kifényesíti a lábbelit
  • klánéta: klarinét
  • kócs: kulcs
  • kókó: tojás vagy bolond, nem épelméjű
  • kokollós: bolond
  • kollint: bottal ráüt
  • komótcipő: félcipő, házi használatra (gyűjt. B. A. 1939)
  • koncsorodik: kunkorodik
  • konyít: valamennyire ért hozzá
  • kopjafa: fából faragott síremlék
  • korcsoma: kocsma
  • kóré: kukoricaszár
  • kornyadozik: betegeskedik (gyűjt. B. A. 1939)
  • kornyikál: rosszul, fület sértően énekel
  • koslat: sokat jár valahova, de nem látszik, hogy van-e értelme
  • koslat: oknélkül járkál (gyűjt. B. A. 1939)
  • kosornyázik: jön-megy, koslat
  • kossó: korsó 
  • kóst: kóstoló (ált. a frissen levágott disznóból)
  • koszt: hosszú bot, amivel a gyümölcsfákról leverik a termést
  • kotnyeles: olyan személy, aki mindig mindenbe beleszól, bele üti az órát
  • kota/kotázás: kergetőzés (gyermekjáték)
  • kotoja: doboz
  • kotyog: fővés közbeni hang, titoktartás ellenére elmond valamit
  • kótyázás: játék szőrmelabdával
  • kotyó, kotyós lekvár: nagyon megért szilva megtörve,  megtörve főt szilva lekvár
  • (el) kótyavetélt: eltékozolt, kárba vesztett
  • kotyvaszt: hozzáértés nélkül próbál főzni 
  • kovártély: albérlet
  • kóverta: levélboríték
  • kozsók: földig érő kabát, hosszú bunda
  • könyöklő: A csűr és pajta között etetésre szolgáló ajtó vagy lappancs
  • körcöl: 1. éles tárgyat súrolva valamihez kellemetlen hangot kelt, 2. udvarol (biz.)
  • körtöve: körte
  • kulimász: ragacsos, sötét, zsíros anyag vagy mocsok
  • kukucsi: kenyérsütéskor a bevetés után összekapart tésztából készített zsemleforma gyermekeknek.
  • kukujza: áfonya
  • kunyerál: kéreget, addig hízeleg, amíg nem megkapja
  • kurázsi: bátorság
  • kustog: meghunyászkodik, megtorpan 
  • kutréjos: makacs, önfejű, kiszámíthatatlan ember
  • kutyul: összekever, kotyvaszt
  • kürtő: kályhacső
  • küzsdik: 1. küzd, 2. harcol, 3. kínlódik, 4. bírkózik