2011. augusztus 3., szerda

Temetés

    Orbán Balázs a Székelyföld leírásában Alsósófalvával kapcsolatban csak azt az egyetlen népi szokást tartja följegyzésnek érdemesnek, hogy a sófalviak nem egy közös temetőbe temetkeznek, hanem a familiák külön temetőkertjeibe és sírjaik mellé faragott kopjafát tűznek. Ez a szokás a mai időben már egészen feledésbe kezd menni. A falu temetőkertjeiben ma már csak 6-8, múlt századból megmaradt, vagy század eleji kopjafát találhatunk.

    A temetés körüli pogány kultuszmaradványok egyes esetekben ma is keményen tartják magukat. Néha már nem is tudatos, hogy ezt vagy azt a halott körül miért kell tenni. 1940-ben a 62 évesen elhunyt B. L. ravatala alá teli cseber vizet kellett tenni. Különösen az öregek esetében ezt a szokást ma is alkalmazzák. Bizonyosan a néprajz ki tudná mutatni pogány kori gyökereit annak a temetési szokásnak, hogy az ifjakat, fehér ruhás leányok, derekukat égszínkék szalaggal átkötve, s a fiúk népviseletbe, karjukat szintén átkötve kísérik ki a halottat, fehér zászlóval. A fiatal halott elhantolása előtt verses búcsúszóval búcsúzik, amit a sír szájánál a legtalpraesettebb jó barátja olvas vagy mond el.

    A település legősibb temetőkertje a mai jegyzőkert, vagy a régebbi elnevezés szerint Nyárasdombi temető. Ma már láthatóan csak egyetlen sírhantot tart számon. Itt állt az első alsósófalvi lelkész, Lécfalvi Várhegyi András megújított sírköve, mely 1961-tő1 a cinteremben van.

    Molnár Dénes (Buki) szóbeli közlése szerint gyermekkorában a Nyárasdombon álló régi sírköveket és kopjafákat - a kert hasznosítása szempontjából – a hantolásokba ásott gödrökbe lefektették, beföldelték, s ma is ott vannak. 

   Időrendben a falu másik legrégibb temetőkertje a Cserevégi kis kertek. Itt van a legrégibb sírkő is: Bálint Ferenc, született 1836. Ide temetkeztek a Bálintok, a Fülöpök, az Ágostonok, a falu legrégibb családjai. Kármán Lidi sírköve tanújele annak, hogy a temetkezési szokások szerint valamikor a kevéssé kialakított terméskő-sírjeleket kékre festették. Kékre festett kövén fehér betűkkel ez áll:

 "Kármán Lidi volt a nevem,
 Öt és fél éveket éltem,
 Földi éltem bevégeztem,
 Sírba tétettem.
 Születtem 1889-ben, meghaltam 1895-ben."

    A kiserdõi temető a község délkeleti oldalán szintén régi temetkezési hely. Most inkább, mert birtokállomány szempontjából a Kacsókhoz tartozó terület, legfőbbképpen a Kacsó család temetkezési helye. Hatalmas csere- és tölgyfák alatt ligetszerű, csendes, félreeső helyével előnyös temetkezési helynek ígérkezett a XIX. század végi és a XX. század eleji falusi középosztály számára is. Ide temetkezett Dáné Mózes református lelkész is, aki 48 évig szolgálta egyházát. 

    Régi temetőkert az Emrő-kert. A Fülöp család temetkezési helye, az Aszaló pataka melletti Gábor kert. A feljegyzések és visszaemlékezések szerint a régi Máttyus kertnek azon a területén, ahol most az óvoda van, szintén régi temetkezési hely volt. A kert külső oldala ma is szinte kizárólag temetkezési helynek használatos.

    A falu jelenlegi közös temetőkertje az Agyagasi temető. Egy évszázadra visszamenően tartalmaz sírokat.

    A halottal kapcsolatos szokások a következők:  halott-öltöztetés, nyújtóztatás, virrasztás. A virrasztásra az elhalást követő két estén kerül sor. A virrasztóban jelen van a lelkész is (templomi énekeket énekelve virrasztanak). Általában sokan mennek virrasztani. A megjelent személyeket elmenéskor kaláccsal és pálinkával kínálják meg. 

    A háznál levő egyházi szertartás után a halottat szekéren a temetőkertbe viszik, következik a halott-letevés, majd az elhantolás. ( Manapság a virrasztás és az egyházi szertartás is az újonnan átadott ravatalozóban történik )

    A temetés után legtöbbször tort tartanak. Pálinkával és étellel kínálják meg a jelenlévőket.

              * Alsósófalva monográfiája, 98-99 o.