2011. szeptember 4., vasárnap

Háztűznéző

    Általában a legény volt az, aki kiválasztotta a neki tetsző lányt. A lány választása szülei, vagy a legény választásának elfogadása volt, s csak kivételes esetekben lehetett csak a lány választása meghatározó. Ezért folyamodtak jóslásokhoz, varázsló cselekményekhez, hogy megsejtsék, hogyan fog alakulni jövőjük, ki mellett élik le életüket. Például, amikor a lány leszőtte a végszövevényt, az utolsó cséppel kiszaladt a tornácba, a amelyik felől jött valaki az úton, arról felől jön majd a kedvese. András napján gombócot főztek, cédulára ráírták a nekik tetsző legények neveit, a gombócba tették, s amelyik gombóc leghamarabb feljött a forró víz tetejére, az lesz a jövendőbelijük. Szilveszter estéje előtt egy héttel nem adtak enni a kakasnak. A lányok (barátnők) körbe álltak, s mindenki egy marék kukoricát tett a lába elé a földre. Kinek a leghamarabb evett a kakas a kukoricájából, az megy férjhez leghamarabb a következő évben. A háztűznéző abban az esetben történt, ha idegenből nősült a legény. A legény szüleivel elment a lányos házhoz, hogy megismerje a "jövendőbelit" -megnézve "milyen házból való", van-e valami hibája a lánynak, milyenek a szülei, eléggé dolgos-e, illetve egészséges-e, mekkora a csűr, az istálló, módos-e vagy szegény. A háztűznéző után két-három héttel került sor a lánykérésre, azaz az eljegyzésre. Ha a saját falujából nősült, mindenki ismerte egymást, szüleiket, nem volt szükség háztűznézőre.

    A legény egyedül, vagy a keresztapjával ment a lányhoz, hogy megkérje, illetve megkéresse. Vittek magukkal egy liter bort, vagy pálinkát. A lányos háznál régebb csak ebből ittak, a háziak semmivel sem kínálták meg a kérőket.