2011. szeptember 7., szerda

Háborús emlékek

   Szeredába mentem vásárolni, mert ott sok minden volt s olcsón adták. Elmentünk az urammal s bevásároltam. Húsos szilvát vettem. Akkor nem volt kilincs a kapunak s valakitől megtudtuk, hogy Szeredába volt. Akkor hoztak onnan, s olyan jó kemény zár volt. Anyósom azt mondta, hogy ha meg valamiért kell menjek, akkor hozzak neki is. S hoztam volt neki is s a mi házunkra is. Mégis csak jobb volt ha a kapu is s a ház is be volt zárva éjjel.

 Egyik éjjel le voltunk feküdve. Háá akkora dergeteg van a kapun. Mi bent aludtunk közből (a középső szobában), s az öregek itt ebben a szobában, ahol most vagyunk. Elég az hozza, hogy olyan dergeteg volt. Nem ment ki senki, azt se tudtuk, hogy az öregek hallják-e. Hát egyszer dörgetik az ajtót, a kapun kiabáltak, hogy Kicsi Biró Dénes, de nem mertünk kimenni. 

   De csak kiment az uram. Kiment s megijedtem, hogy bejönnek a katonák. Hamar a culámat összefogtam s az ablakon kimásztam. Jól megütköztem s ott kúsztam meg egy darabot. Hát egyszer az uram bejött s keresett engem. Az mind szólogatott. Majd egyszer mondtam, hogy itt vagyok. Akkor behúzott. Még egy kicsi széket is kiadott, úgy húzott be az ablakon. 

   Azért kerestek, mert adtak három nevet nekik, valaki a mi nevünket íratta fel a lapra. Pedig nem minket kerestek. Nem tudjuk, hogy ki volt. 

   Közben vége lett a háborúnak, s mindenki a pincéjébe bújt el. Ki hova tudott, mert féltünk. Apósomék azt mondták, hogy a gyermekekkel menjünk el, hogy ha valami komolyság lesz, nehogy elpusztuljunk velük együtt. Hát pakoltunk s elmentünk a nyírbe. Ott suhutt (sehol) senki se volt. De a hideg szinte megölt, olyan hideg volt.

  Pál Dénesbáék ott laktak a szorosba. S Dénesné hajnal fele kijött vízért. Meglátott minket s mondta, hogy menjünk be a pincébe náluk. Háá teli volt a pince annyian voltak ott. Ott egy szikrát megmelegedtünk. Másnap jöttünk haza. A másiknál is a pince teli volt. Apósomék is ott voltak egész éjjel a jó melegbe. Minket meg majdnem megölt a hideg.             
                                                                                                                                                                              
Elmesélte Biró Erzsébet született Kacsó Erzsébet 1920. január 17-én.