2011. szeptember 2., péntek

Kacsó András


   1932. április 20-án született Alsósófalván. Szülei: apja Kacsó Dénes és édesanyja Sükösd Ilona, tehetős földművesek. Öccse, Dénes, korán meghal; húga, Ilona, óvónőként Gyulakután telepedik le, ahol családot alapít. A család életét döntő mód befolyásolta a világháború, az apa korai halála - 1951 januárjában a fa ütötte meg - és a háborút követő társadalmi változás.

   Elemi iskoláit szülőfalujában végzi, majd fiatalon elszakadva a családi kötelékektől Székelyudvarhelyen folytatja és fejezi be tanulmányait a Római Katolikus Gimnázium és a Fémipari Műszaki Középiskola növendékeként. Az időközben szülőföldjét is elérő kulákosítás és az azt követő szövetkezetesítés megfosztják a továbbtanulás lehetőségétől. Előbb tiszti iskolába megy, de innen hamar visszahozza apja korai halála, később a marosvásárhelyi Cukorgyárban mint műszaki rajzoló dolgozik 1954-ig.

   A közvetlenül alakuló családi helyzet, a zaklató társadalmi körülmények ellenére sem veszti el alkotókedvét, fiatalos lendületét, mely elsősorban a néptánc és a népi értékek művelése felé irányul. Már székelyudvarhelyi diákévei alatt tánccsoportot alapít, de a néptánc iránti szeretete tovább kiséri Marosvásárhelyre is. 1953-ban mint szólótáncos országos harmadik díjat nyer a bukaresti döntőn. Ezt követően Kolozsváron néptánc-oktatói tanfolyamot végez. 1954. novemberében saját kérésére áthelyezik Székelyudvarhelyre, ahol a Gábor Áron üzemben kap állást. 1655-től a székelyudvarhelyi Rajoni Kultúrházban mint szakirányító folytatja életpályáját. Ugyanabban az évben megnősül, felesége Fülöp Lídia, szintén alsósófalvi származású tanítónő. Házasságukból három gyermek született: Lídia - aki korán meghalt - András és Zoltán.

   Munkásságának további részét mint táncoktató, művészeti szakirányító és folklórgyűjtő folytatja a székelyudvarhelyi Kultúrház, később a megyei Szaktanács alkalmazottjaként. Több évtizedes munkássága alatt fiatalok százaiba oltotta be a néptánc, népi értékek iránti szeretetet, az általa feldolgozott néprajzi gyűjtések és színpadi előadások emberek ezreit részesítették művészi élményben. Tanítványai közül sokan az időközben megalakuló marosvásárhelyi, sepsiszentgyörgyi és csíkszeredai Székely Népiegyüttesek szakirányítóivá vagy táncosaivá váltak. Szakirányítóként első nagy sikerét a Görög Ilona ballada-feldolgozás hozta, mellyel 1969-ben országos II. díjat nyertek. Az ezt követő évek kultúrversenyein többször is nyertek I., II., III. díjat az általa felkészített kultúrcsoportok, közöttük az alsósófalviak Farsangtemetése is. Szülőföldjét, Alsósófalvát mindig szívesen látogatta. Az itt átélt hagyományok és emberi kapcsolatok meghatározó módon befolyásolták egész életpályáját, egész munkásságát. Habár többször is csábították kedvező ajánlatokkal, sohasem hagyta el szűkebb hazáját, szülőföldjét. Nagy álmát a sóvidéki legényes táncot már nem tudta színre vinni. A szíve vitte el közülünk 1987 január 9-én. Egy olyan világból távozott, amely az alkotni, a tenni vágyó emberek szívét tette a legfőbb próbára.

* Alsósófalva monográfiája 156. o.