2011. szeptember 6., kedd

Kirándulás Kodárosnál

   Nem tudni, hogy a gazdaság utáni vágy vagy a kaland utáni, de a kettő közül valamelyik minden bizonnyal hajtja a kincsvadászokat amióta világ a világ. Nincs ez másképp a Sóvidéken se. Voltak akik a szorgalmas munkát választották, de voltak akik egy sziklát vágtak reggeltől estig azt remélve, hogy megtalálják a temérdek kincset, amit még Dáriusz rejtett el Kodáros alá. Ezt a mesterséges barlangot látogattuk meg, hogy most bemutathassuk önöknek.


   Mi azt tanácsoljuk, hogy kérjenek fel valakit vezetőnek, aki ismeri a környéket, ugyanis a barlang megközelítése nem könnyű. Elsősorban ismerni kell a barlanghoz vezető ösvényeket, de vigyázni kell a lépéseinkre is, ugyanis az utolsó pár métert elég nehezen lehet megtenni. 

   Bár nem valószínű, hogy a jövőben is fennáll majd az a  veszélyforrás, amivel nekünk kellett szembesülni, de elmondjuk, hogy a környéken az elmúlt hetekben egy medve jár. Ugyanis a közelben vannak gyümölcsfák és úgy néz ki nagyon megszerette a termését, mert nappal is itt látták. A biztonság kedvéért két kutyát is vittünk magunkkal, de ők sem vettek észre semmit, így a medve szerencsénkre nem volt a közelben. De láttunk medveürüléket és egy fát is amelynek a kérgét a medve szedte le.


   A barlang előtt állva olyan mintha látnánk a végét, de kicsit bemenve rájövünk, hogy tévedünk. Ajánlatos elemlámpát vinni ( amit persze mi is elfelejtettünk ). Amint a barlang közepéig elérünk, tényleg olyan érzés fog el, mintha egy nagy dob tetején álldogálnánk. Olyan mintha csak egy 30 cm vastag lenne alattunk a talaj és az alatt egy nagy üreg lenne. Kedvünk támadt volna lefelé egy lyukat vágni, de kézi erővel ez életveszélyes. Amennyiben tényleg egy nagy kiterjedésű üreg van ott lent, akkor nem élnénk túl a zuhanást. Tehát kellene egy automatizált fúrógép, amit nem sajnálunk összetörni. Sajnos nekünk ilyen nincsen. 


   Miután kigyönyörködi az ember magát a barlangban, amelyben a barlangokhoz méltó nyírkas levegő van, érdemes kicsit sétálni a barlang fölött húzódó dombtetőn is. Messze el lehet látni innen. 




A domb falu felőli oldalában egy régi temető húzódik melyek közt oly régi sírkövek is vannak, hogy el sem lehet olvasni rajtuk az írást.


  A legkülönösebb sírkő az alábbi képen látható, melynek írását próbáltuk kiolvashatóvá tenni számítógépes módszerrel, de így se tudjuk a teljes szöveget kiolvasni. A kiolvasást megnehezíti az is, hogy nem a megszokott kőfaragó betűkkel van írva. Ez vagy azt jelenti, hogy a sír még régebbi, vagy hogy egy kezdő munkája volt. A képre kattintva megtekinthetik eredeti méretében.


 Itt nug
xik Lukáts
......... Élt
........+1788
189   9

   A szépen kanyarított betűk azt sugallják, hogy nem kezdő munkája. A +jel utáni dátum  általában jelentette a meghalás évét. Tehát 1788-ban halt volna meg? Talán.  De akkor mi az a 189   9 ? Összehasonlítás képen itt egy 1812 béli sírkő, amelyet szintén mi tettünk kiolvashatóvá : Kiserdő.

   A Sóvidékben az a legszebb, hogy sose tud az ember úgy végig menni rajta, hogy ne találjon valami újat, valami izgalmasat, valami értékeset benne. Egy kifogyhatatlan aranybánya.

  
Ajánlott tartalom : Kincses Kodáros