2011. szeptember 24., szombat

Székely bánja

    Bözödi György szociográfiája, a Székely bánja az alsósófalvi székely parasztlányok kálváriáiról ezt írta: 

"A falu leánysága Temesváron van, szolgál. A leánykák, mihelyt akkorára cseperednek, hogy konfirmálhatnak, a nyakukba akasztják az átalvetőt, és elindulnak az idegen nagyvárosokba. Itt aztán kevés marad meg úgy, hogy el nem romoljék. S mikor már elviselhetetlenné válik nyomorúságos életük, öngyilkossággal oldják meg sorsukat. Az életkérdéseknek ez a megoldása meglepően sűrű. Abban az évben, amelynek nyarán utoljára jártam a községben [Bözödi könyve 1938-ban jelent meg], már két leányt hoztak volt haza haldokolva, mert marólúgot ittak. Mind a kettő ott fekszik most a temetőben. S mikor a falu fiatal református papjával beszélgetek, a harmadik szerencsétlen leány útban van hazafelé...  "

    Alsósófalva hagyományaihoz hozzátartozott, hogy a lányok akkor is elszegődtek néhány esztendőre a városokba, ha itthon anyagi körülményeik ezt nem is tették volna szükségessé. Úgy tartották, hogy aki nem szolgált idegen házban, az nem is tanult meg igazán főzni, háztartást vezetni. Az olyan leányból kisebb értékű asszony válik.

     Hogyha tart is az elvándorlás munkahely után, az alsósófalviak szinte kivétel nélkül hazatérnek, nem vesznek bele a rideg idegenségbe. Ennek a falunak a népessége1977 és 1992 között csak tíz fővel apadt, ami igen biztató, mivel Sóvidék települései- az ipari munka lehetőségeit nyújtó Parajd kivételével- ugyancsak fogyatkoznak.

 * Beke György, Székelyföld- Nagyküküllő, Fehér-Nyikó 244-245 o.