2011. november 17., csütörtök

Bányász emlékek

   Az alsósófalvi K. D., nyugalmazott bányász, aki 1968-ban kezdett a bányában dolgozni a következőképpen emlékszik vissza a sóbányászat akkori és korábbi módjára:

„Hát volt a csille, de még azelőtt volt az, amikor lovak húzták fel a sót. Mi nem voltunk akkor még ott, csak hallottuk s még azt is mondják, hogy a régi bányában bivaly bőrbe pakolták bele a sót. De ott nem robbantással történt a termelés, hanem olyan ….. ékkel olyan vályúkat vágtak, mint a kőbe, belevéstek egy hosszú csíkba, s aztán azokat faékekkel beékelték, egészen addig, amíg az a sót felszakasztotta, felpattintotta. Ez volt a pad módszer. Azt mondják na, hogy bivalybőrbe pakolták belé, mert az ellenállta a sónak, s akkor 4 pár ló húzta fel, úgy hívták a képe. Ezt a képét aztán elvitték Bukarestbe a múzeumba, de ott aztán tönkrement állítólag. A 4 pár ló így körbe mentek, s az csavarta fel a drótkötelet, vagy kender kötél volt? Nem is tudom. De jól kellett húzzanak a lovak, állandóan kereken mentek, addig amíg feljött abba a bőrbe a só, s azt aztán onnan pakolták ki.

S mikor jött be a használatba a csille?

A mi időnkben, amikor én oda kerültem már a csille volt, s aztán azután jött a gépesítés és akkor azután hoztak egy ifront. Az ifron előbb csillébe is kezdte rakni, de aztán ez nem vált be, hanem rögtön kocsi kellett.

Miért nem volt megfelelő hogy az ifron a csillébe rakta a sót?

Azért mert az úgy-e …. Oda kellett hordja a vasútra, s akkor annak széles kupája volt, s meg sem telt a csille egészen, s hogyha még rátett, folyt le … s aztán így nem lehetett nyűgölni. Kocsival volt a legnagyszerűbb, tudod a kocsit megrakta, azt a Bucegi-eket s az vitte, töltötte bele a sutoba, s ott ment le, eresztették bele a kosárba onnan a sutoból. Az a suto, érted-e olyan volt mint egy kút egyik szintről a másikra. Abba belétöltötték, s azon lement, ott volt egy suber, azt nyitottad meg, s futott bele a kosba. S az húzta fel, jelezték, s vitte fel.

Na aztán bejött az ifron az rakta a kocsit, aztán még modernizálódott, mert jött a Stalova, az már nagyobb teljesítményű volt, s már egyre nagyobb teljesítményű gépeket hoztak be. Egyéb hiba nem volt, csak nagy volt a füst, s az embereket ette meg a füst, a rossz levegő.

S a sófejtésben jöttek-e újabb módszerek?

Hát hogyne! Jöttek aztán a fúrógépek, olyan speciál fúrógépek, Rada az volt a neve, még azután jött a Secom. Ezt irányítottad, mint a tv-t i, olyan távirányítóval. Irányítottad, s minden pozícióba mozdult az a gép, érted-e. Ha csavartad, ha feljebb, ha lejjebb .. pakk, fúrt belé. Úgy hogy az nagy könnyebbség volt (……)azzal a fúrógéppel előbb elmenetek egy szinten, előre fúrtak akkor bizonyos magasságban, s utána, mintha lefelé fúrnál, sorba fúrtam meg, és duvadt le a só. Lefelé könnyebb volt fúrni, de egyszer előre kellett törni, hogy hely legyen, hogy lefelé is fúrhassál. Amikor megnyitottak egy ilyen szintet 20 méter szélességbe és 2 méter magasan. 100 métert úgy előre mentek, s akkor aztán lefelé fúrtad, mert 13 métert menni kellett lefelé ekkor. Nagy volt a lehetőség ezután, fúrni könnyű volt.”



* Alsósófalva - Társadalomtörténet dolgozat, Készítette: Farkas Attila