2012. november 29., csütörtök

Martilapi leves

   Könyörületes lévén az Úr a székelyekhez, megengedte, hogy a természet minden lehetséges módon segítse a derék ember életét. Így lehetséges az is, hogy még a patakok, vízárkok közelében is gyógynövény, vagy ehető növényzet terem. A vessengő (csengősaláta), martilapi de még a csihány (csalán) is helyett kap a konyhában, míg a más növények, példának okáért a farkasalmalapi oly annyira értékes, hogy még a mai modern gyógyászatban is felér egy ember napszámával. 

   A martilapi kora tavasszal, a csalán után, a második ehető növény, amit a zsenge természet ad az embernek. Vízárok martján lehet szedni, tenyérnyi nagyságú, kerek zöld levél. Innen kapta a martilapi elnevezést is.

Hozzávalók:

   Friss disznóorjas, martilapi ( martilapu ), 2-3 cikk fokhagyma, 2 kanál rizs, ecet az eresztékhez, 2 kanál fehér liszt, 1 kanál cukor, 2 dl tej.

Elkészítése:

  Az orjast darabokat sós vízben fél puhára főzzük, hozzáadjuk a jól megmosott, apróra vágott martilapit, az apróra zúzott fokhagymát és a rizst. Mikor puhára főtt minden hozzáadjuk az elkészített eresztéket, és ízlés szerint savanyítjuk a levest.

Virágminta
   Jó étvágyat mindenkinek!