2013. január 7., hétfő

Dávid vára legendája

   Egy gyönyörű völgy fejében, az ég aljáig kapaszkodott Atyhánál is magasabban, mint kies oáz a rengeteg közepén fekszik a falu. Minden oldalról nagy gyümölcsöskertek veszik körül, akkora hólyagos cseresznye terem ott, mint egy-egy dió. Szapora és dolgos nép lakta Siklód, mert az a falunak a neve, a környéke meg nevezetes, hiszen az egyik kis terecskéjén, a Városhelyen a rabonbánok korában város állott. Tartottak ott a székelyek népgyűléseket és hadgyakorlatokat, és réges-régen, ha a Firtoson kigyúlt a vésztűz innen adták tovább a riadóztatást a Bekecs-i várnak. 

   A falutól északkeletre tornyosodik a Nagykő, Siklód köve, a vidék legmagasabb pontja. Szép ellenpárja Firtosnak abban is, hogy a tetejéről tiszta időben csaknem az egyész Erdélyország látszik. 
De tanúja annak is, hogy a Kis-Küküllőre hajló oldalba, a gyönyörű őserdőbe roppant nehéz emberi munkával három egymás feletti tavat hoztak létre, hogy csillogó tükreikben vadréce is tanyázzék, és Soktó néven megőrizze őket pusztulások után is az emlékezet. 

   Siklódon, az ősjelleget megtartott helyen, nem csak a szívesség és a vendégszeretet volt honos, hanem a bátorság és a vitézség is. A Disznóskő nevű sziklán lennebb, Kibéd felé, Istvánvágásán még ma is mutogatják a helyet, ahol a roppant erejű hős, Hegyi Gergely a vidék királybírója a tatárokat leugratta. Hegyi Gergely harci méne mindig nyergelve, maga meg mindig fegyverben állott. 

   Így volt akkor is, amikor nagy csapat tatár tört Siklódra. Jajveszékelve menekült, aki csak tehette! De a hős Hegyi Gergely a lovára pattant. A tatárra rontott, hatalmas szablyájával sokat lekaszabolt a többit űzőbe vette, és a szikla élén leugratva pusztítá el. A sziklában még látszanak a vesztükbe menekülő tatárok lovainak lábnyomai. Tenyérszéles szablyáját, hatalmas kopjazászlóját, mint szent ereklyét sokáig megőrizték, a forradalomban pusztultak el. 

   Nem falu az, itt a protestáns szentföldön, amelynek nincs vára! 

   Siklódon, a Soktó-tól keletre, mintegy ezer lépésnyire egy szép alakú szikladomb áll. Dávid várának hívják. 

   Sok fiúgyermekkel megáldott ember volt ez a Dávid nevű ember. Népes családját, temérdek kincseit állandóan veszélyeztették a kegyetlenül fosztogató tatárok. Felvonult hát cselédjeivel a szikladombra, várat épített oda, és hosszú időn át vitézül védte javait és kedveseit az ellenségtől. 

   Kincsét is oda ásatta el, oly jól, hogy századok óta mind kereshették a megszállott kincskeresők, csak a várhegy nyugati oldalán felfakadó forrásból csillapíthatták égő szomjukat. El is nevezték Dávid vára kútjának. 

   Hogy napjöttére tartva mennyit kell lépni a kincsekért még a monda sem tudja. De őrzi múltját e népnek, amelyet őserényei védnek meg az elfajulástól.

Orbán Balázs
A Székelyföld leírása