2013. február 9., szombat

Édesanyám, hogyha ír majd, írjon a falunkról


Édesanyám, hogyha ír majd, írjon a falunkról, 
Küldjön egy szál virágszálat öreg akácunkról!
Írja meg, hogy az emberek sajnálnak-e, hogy el kellett jöjjek
S írja meg, hogy magán kívül megsiratott-e valaki engem.

Édesanyám írja meg, hogy él-e még a hársfa,
S írja meg, hogy a fonóban milyen nóta jár ma.
Él-e még az öreg cigány, járnak-e a fonóban, mint régen? 
Mindenkiről írjon anyám, csak egy lányról sose írjon nékem! 

Édes fiam az a kislány panaszkodott nékem
Azt mondja hogy nem sokáig bírja távolléted,
S azt mondja, hogy nemsokára megszűnik az érted hulló könnye
Rózsa bokor árnyékában fog pihenni, aki szeret téged!

S kivisznek a temetőbe,  elhantolós véget,
Nem lesz aki megsirasson, ki sajnáljon téged,
S nem lesz aki ráboruljon feketére festett koporsódra
S nem lesz aki virágszálat ültessen a jeltelen sírodra.

S hogyha majd ott porladozva enyészet ölében,
S szellő szárnyán száll az átkom a sírod fölében,
S nem lesz aki ráboruljon virágtalan kopár sírhalmodra
Akkor az az átkom, szörnyű átkom fog leborulni süppedő sírodra.