2013. február 9., szombat

Hajnal csillag fönn az égen, a pázsiton meghasad a hajnal


Hajnal csillag fönn az égen, a pázsiton meghasad a hajnal, 
Ütközetben áll az ezred a katonák sebesülnek, halnak
Valahol a Kárpátokban húzódik egy magyar lövészárok
Harci zajban rád gondolok, tőled rózsás leveleket várok.

Mind hiába ábrándozom, a posta nem hoz levelet nékem
Azt mondják, hogy hűtlen lettél, azt sem írod Isten veled édes 
Ne is jussak az eszedbe, ott járok, hol dicsőséget vívnak, 
Ha meghalok, a síromon vértől piros virágocskák nyílnak.

Ha meghalok, meghagyom egy jó bajtársnak szakítson egy szálat
Küldje el a kis falumba, annak a szép, csinos barna lánynak,
Hogy amikor az a másik ölébe ül, s kacag a szemébe,
Akkor is a vértől piros virág szálról jussak az eszedbe.

Leveledet, amit küldtél, megtalálod a zubbonyom zsebébe,
Ne haragudj, ha egy kicsit véres lesz a két halovány széle,
Amelyikben azt írtad, hogy jöjjek haza, félsz egyedül élni
De szeretnék hazamenni, kis szobádban veled beszélgetni. 

Engem többé ne várj vissza, ölelni és csókolni a szádat 
Felejtsd el a velem töltött holdvilágos nyári éjszakákat
Felejtsd el az ölelésem, felejtsd el az arcom mosolygását,
Valahol a Kárpátokban bajtársaim a síromat ássák. 



Alsósófalvi katona 
legények lejegyzései
Rozsnyói tábor, 1952