2013. február 9., szombat

Jön egy vándor csöndben egyedül


Jön egy vándor csöndben egyedül
Szívében a bánat mélyen elmerül
Két éve nem látta ő a kedvesét
Két éve nem látta a szülőföldjét.

Eljött hogy felkeresse kedvesét
Kiben a boldogság még mindig él
Lepődve áll meg egy kapu előtt
Gyermeket lát ki nem volt azelőtt.

Gyere be édes oly jó idegen
Esküvőnköt úgy sem tartsuk meg.
Én meg a gyermek gyötörve szenvedünk
Volt férjem temetésére készülünk. 

Nem hittem volna tőled sohasem
Hogy másnak adtad hű szerelmedet
Isten magával én hát elmegyek
Boldogtalanná tette szívemet.

Isten magával az ég áldja meg
Ha maga megcsalt, úgyse bánja meg 
Kapott magának szebbet, mint én vagyok
Kinek a szeme csillog és ragyog.

Kinek forróbb lesz a szerelme
Kinek tisztább s hűbb lesz a lelke
Az én szívem egy elhervadt virág
Magának adtam minden illatát. 


Alsósófalvi katona 
legények lejegyzései
Rozsnyói tábor, 1952