2013. február 9., szombat

Ketten vagytok a szívemben, te meg és a bánat


Ketten vagytok a szívemben, te meg és a bánat
Óh ne menj el, óh ne hagyj el, me' megöl a bánat
Nem tudok én, nem birok én nálad nélkül élni
Nem tud az én árva szívem soha mást szeretni.

Álom volt a mi szerelmünk csak egy rövid álom,
Lefeküdtem s felébredtem, nyugtom nem találtam
Keserű volt az ébredés, szívem összetörted
Jobb volna most is aludni, álmodni felőled.

Ősz van most már mind lehullott a levél a fáról
Azt hallottam a fényképem elcserélted mással.
Ha nem szeretsz mért beszéltél velem olyan szépen?
Elmúlt minden s a szerelmünk Isten veled "Édes".

A rózsák közt álmodoztam levél lehulláskor
Az utolsó csókodat is a szívembe zártam.
Sokszor sírok mikor engem elfognak a vágyak
Ha nincs kő a szíved helyén, jöjj vissza mert várlak.

De szeretnék, de szeretnék dalos madár lenni
Hűtlen babám ablakába néha oda szállni.
Elmondanám, eldalolnám szomorú az élet
Ha elhagytál, édes rózsám, áldjon meg az Isten.

Lehullott a, lehullott a levele a fának
Nékem is az elmúlt idők emlékei fájnak.
Azt fütyöli a madár is, azt fúja a szél is
Ha elhagytál, édes rózsám, verjen meg az ég is. 


Alsósófalvi katona 
legények lejegyzései
Rozsnyói tábor, 1952