A mi pici sajó kutyánk ki szokott a faluvégre járni,
Onnan szokta a gazdáját minden este csendben haza várni.
Gyere haza sajó kutyám nem jön a te gazdád soha vissza
Valahol az orosz fronton piros vérét fekete föld issza.
A mi falunk nem oly híres, nincs abban nevezetes semmi,
A házak is oly kopottak, mint amilyen falun szokott lenni.
Amikor kimentem azt hittem, hogy elfelejtek mindent
De azért a barna lányért éjjel-nappal hullatom a könnyem.
Visszatérek kis falumba, leküzdeni nem bírom a vágyam
Idegenek lakják már a gólyafészkes nádfödeles házat.
A kispadot se találom, a rózsafát is kimetszették tőből
Ki azalatt szokott ülni, kint nyugszik a gyászos temetőben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése