2013. április 4., csütörtök

Kinn a pusztán szántok-vetek, kezem, lábam fáradt...

Kinn a pusztán szántok-vetek, kezem, lábam fáradt, 
Téged pedig az uraság vigalomban jártat.
Becsületem feláldozom,  nem átkozlak, miért is átkoználak,
Hisz az a pénz patikára kellett az anyádnak.

Bimbó voltál, leszakított a te uraságod.
És ezután eldobott, mint egy hervadó virágot.
Úgy hívnak, hogy penészvirág, ujjal mutat rád a világ,
Sírsz ahol nem látnak, valaki ha kővel dobál, két karomba zárlak.