2013. április 29., hétfő

Tavaszi természetjárás

   Úgy tartják, hogy amint a tavasz megérkezik, a gazda azon nyom befogja a lovat és körös körbe bejárja a határt. Egyezkedni indul a természettel. Hova ültessen pityókát, hova tegyen szemet, hova lenne jó törökbúzát tenni? Mind-mind olyan kérdések, amelyben meg kell egyezzen ő és a természet, és a jó Isten is igent kell bólintson odafentről. És ha a dolgok ily szép együttállása megtörtént, akkor kezdődhetnek a tavaszi munkák.

   
 
   Én magam nem vagyok gazdaember, így szekér helyett gyalogosan járok kelek a természetben, és ostornyél helyett fényképezőgép van a kezemben. Eképpen hallgatom az ég madarait, és a föld állatait. Mert kérem szépen, itt minden beszél, minden nyüzsög, minden tele van élettel. Csak jó szemek és fülek kellenek ahhoz, hogy megértsük. Na meg egy kis varázsszer. Ki kell mászni az egyik magaslatra, ott jól beleszippantani a Székelyföld friss levegőjébe, és máris minden megvilágosodik. Egyből megérti az ember, hogy miért szereti a székely ezt a dombokkal és hegyekkel tűzdelt székely tájat.



   A minap egy őzikét láttam egyedül sétálni a határban egy olyan helyen ahol farkasok és juhászkutyák járnak. Vajon mi késztette arra, hogy ilyen közel jöjjön a faluhoz egyedül? Máskor is szoktak ősszel, meg kora tavasszal mutatkozni, de mindig csoportosan. Vajon a távoli földeken nincs elég élelem?

  Az idén hirtelen köszöntött ránk a nagy meleg. A földek kiszáradtak, kikérgesedtek, ami nem jó jel. A kis pillangó se érti, hogy miért ez a nagy meleg. Próbál a nagyobb virágok takarásában menedéket keresni. 

 
  Az elbújásra még egy oka van a békának, amit úgy hívnak, hogy gólya. 



  A legtöbb ember utálja a békát, bevallom, én se fognék meg csak úgy egyet jókedvemből. De valamit tudni kell azért erről. A békát megeszik a gólyák. A gólyák több ezer kilométert utaznak azért, hogy a gyerekek nevetve tekinthessenek fel az égre. Majd a gyerek hazamegy, és elújságolja a látottakat. Az öreg székely pedig egy jóízűt pödör a bajszán, hogy de életre való vidám gyerek ez az ő gyereke. Nos erre mondja  a székely, hogy akkor minden rendben van. Mert béka utálat ide vagy oda, kell nekünk ez is, hogy összhangba maradjunk a természettel. Szóval hagytam, hogy a béka és a gólya megvívja a saját harcát, én pedig tovább álltam.

 
  Van még valami, amit nagyon irigyelhetnek a városi emberek. A falu vízellátása forrásvízzel történik. A forrásokból vezeték indul a faluba, és ezt a friss, tiszta vizet ihatja a falu lakossága. Bár egyes mérések azt mutatják, hogy ez a víz is kíván még némi minőség javulást, de egyelőre nem a minőség, hanem a mennyiség a gond. A falu vízigénye növekszik, és az évek egyre szárazabbak. De ez már a jövő története lesz, hogy mi agyafúrtsággal oldják meg az emberek a jövő problémáit. Mi pedig meg kell becsüljük azt, amink van. 


  Amennyiben a kedves olvasónak nincs lehetősége a Sóvidéken sétálni, akkor még több fotót tekinthet meg a facebook oldalunkon. Üdvözlettel a Sóvidékről!