2013. július 1., hétfő

Egy babája van a lánynak, sok levele van az eperfának

Egy babája van a  lánynak, sok levele van az eperfának.
Azért gyötör csak  a bánat, néha-néha más karjában látlak.

Akárhány levelet is hoz az eperfa lombja,
Szívemnek csak egyetlen egy babámra van gondja.
Mert a babám énérettem valahol a szíve könnyét ontja.

Lehullott már az eperfa halványsárga, ezüstszínű lombja,
Nem leszek én soha többé, már ezután a falu bolondja.
Nem szeret már a galambom, nem én rám van gondja.

Szíve érző, édes csókját nem érettem ontja,
Mert az, aki vissza sírja, törjön össze minden darab csontja.