2013. július 22., hétfő

Második szülinap

Kedves látogatók!

   Ismét egy mérföldkőhöz érkeztünk, ismét eltelt egy év, és immáron második szülinapját ünnepeli Alsósófalva Blogja. Az elmúlt egy évben kaptunk hideget is, meleget is, de én most csak a megvalósított dolgokról szeretnék beszámolni röviden.

   Az elmúlt egy év során is folyamatosan gyűjtögettünk, új rovatokat indítottunk, és a meglévőket bővítettük. Kéziratokat böngésztünk, amelyek közül a legöregebb 1889-ből való, amivel új időrekordot állítottunk fel. Oly régi dalokhoz jutottunk ezáltal, amelyek az internet világában sem lelhetőek fel. Mindezek a Népdalok rovatban kaptak helyet, amely teljes nevén Népdalok, Népies Műdalok, és Magyar Nóták nevet kellene viseljen, ami túl hosszú név lenne. Ezért megmaradtunk a népdalok elnevezésnél.

   Az egyik legszebben sikerült kezdeményezésünk a Gyerekszemmel című rovat. Itt a kicsik rajzait, fogalmazásait tekinthetik meg. A téma természetesen a falu, az ahogyan ők látják a mindennapokat. Nagyon fontosnak tartom, hogy minél jobban odafigyeljünk rájuk, hisz ők fogják alkotni a faluközösségünk jövőjét.

   Abc sorrendben a következő új rovatunk a hagyományos ízek, amelyet olvasóink kérésére indítottunk el, és igyekszünk minél színesebb cikkeket tenni közzé.

   Egy alkalommal összegyűjtöttük a régi nagy székelykapukat egy rovatba, most pedig egy jóval széleskörűbb, a kisebb faragott kapukra is kiterjedő felmérés van folyamatban.

   Tündérek címmel pedig összegyűjtöttük azokat a régi meséket, amelyeket annak idején a tűz mellett, kicsi székre ülve hallgattak a gyerekek. Reményeink szerint még ma is ugyanezt teszik, ha meglátogatják a nagyszülőket.

   Mindemellett igyekeztünk jelen lenni minden egyes kulturális eseményen, és beszámolókat tenni közzé róluk. Mivel a vizuális elemek sokszor beszédesebbek az írott szavaknál, így sokszor fényképalbumot készítettünk egy-egy eseményről. A videócsatornánk is folyamatosan bővült.

   Gyakran teszik fel a kérdést, hogy ki kért meg erre a munkára, mennyit fizet érte, s miért csináljuk? Erre csak annyit tudok válaszolni, hogy pénzért ezt nem lehetne csinálni. Senki nem kért meg, és senki nem fizet érte. Néha van úgy, hogy az ember megérzi, hogy ez a dolga, és nem kérdezi meg, hogy miért pont ő csinálja meg, hanem fogja magát és elkezdi.

   Nagyon örülök annak, hogy nem egyedül kell csináljam az egészet. Gyakran kapok segítséget másoktól, amelyekért nagyon hálás vagyok. Egyedül ennek a töredékére se lennék képes. Egyedül senki se lenne képes semmire, senki se tudna megélni se. Ezért példaértékű minden egyes cselekedett, amikor az emberek össze tudnak fogni egy cél érdekében. Én pedig mindenkit arra kérek, hogy merjen segíteni egy cél érdekében. Egy cél érdekében, amelynek jelszava: Alsósófalva.

   Erőt és egészséget kívánok mindenkinek, és további kellemes időtöltést a blogunkban,

Molnár Szabolcs