2014. január 12., vasárnap

Isten nagy ajándéka a mi hitünk!

   Nagyon jó érzés, amikor régi megsárgult lapokat forgathatunk, és azok sorait böngésszük. De amikor egy-egy régi énekeskönyv, vagy imakönyv kerül a kezünkbe, az különös érzés. Egy ember élete, lelke, hite van a kezünk között.

   Ez az imakönyv ide s tova, 74 éves, de sorai még mindig szívhez szólóak.

Imakönyv

   Áldjad én lelkem az Urat és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. Aki megbocsájtja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet. (Zsolt.103:2-3.)

  Földi bujdosásunk, megpróbáltatásaink közt egyik legdrágább ajándék a hit. Minden reggel arra a csodára ébredünk, hogy Valaki vigyázott reánk az éjszakában s este azzal az édes megnyugvással szenderedünk el, hogy fáradt fejünket a Mennyei Atya erős karjaira hajthatjuk le. Napközben pedig nemcsak embertársainkkal beszélgetünk, közlekedünk, hanem mindegyre feltekinthetünk az égre, ahonnan száll alá minden jó adomány és minden tökéletes ajándék. (Jakab levele 1. r. 17. v.) A hitetlen vagy közönyös lelkű ember az élet áldásait a maga munkája eredményének és a szerencsének tulajdonítja, de a hit Istennek. 

   Így tesz Dávid király is a 103. zsoltárban. Leveszi fejéről ékes koronáját s mélységes hálával hódol meg az ég és föld hatalmas Királya előtt. Isten áldásai közül hármat sorol fel, amik nélkül egy pillanatig sem tudna élni: az ő jótéteményeit, azaz hűséges gondviselését; bűnei bocsánatát, a váltságot és végül gyógyító, erősítő támogatását, a naponkénti megszentelődést. Ebben a hálaadásban benne van a mi református keresztyén hitünk egész tartalma. Minden, amit mi a Szentháromság egy, örök Istennek köszönhetünk. Életünknek minden pillanatában háromféle szeretet-kegyelmi ajándékot kapunk az Úrtól: Ő tartja meg múlandó életünket s teszi széppé, kedvessé testi-lelki áldásaival. Mert Ő a mi Atyánk. Ő vesz el rólunk a bűnnek terhét Krisztus Urunk keresztfán való szenvedése által. Ő tehát a mi Megváltónk. S Ő segít minket abban, hogy legyőzzük kísértéseinket s mind engedelmesebb gyermekei legyünk. Mert Ő gyógyító, megelevenítő Szentlélek. Bárhol járjunk, bármiféle terheket, szenvedéseket hordozzunk, ez az örök Szeretet s ennek hármas ajándéka végigkísér minket küzdelmes életutunkon és bizonyossá tesz a hitben üdvösségünk felől. 

Ennek a hitnek megőrzése ma igen nehéz. A testi-lelki szenvedések, nélkülözések miatt sokszor kétségbe vonjuk Isten atyai jóságát. Családunk tagjai miatt mindegyre aggódunk, egészségünk veszélyben forog. Sokszor az az esztelen gondolat kísért, hogy Isten haragszik reánk, vagy egyáltalán nem törődik velünk. Ilyenkor felébred bennünk a kérdés: mivel tudnám én megnyerni újból jó Atyánk tetszését?... S óh, a Szentlélek hatalmát is hányszor fojtják el lelkünkben a bűnös indulatok!? . . .

   Ezek mind a hitnek próbái. Isten megajándékoz a hittel, de aztán elvárja azt, hogy mi is tegyünk meg mindent annak megtalálására. Ezért figyelmeztet a Jelenések könyvében: „Tartsd meg, ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat.” (3. r. 11. v.) Nem elég nekünk elvenni a hit ajándékát s örvendeni annak megmaradásáért. S vigyáznunk kell reá, mint egy drága kincsre. Ha életerőnket, egészségünket óvjuk a pusztító betegségtől, ha kevés vagyonunkra, pénzünkre vigyázunk, hogy meg ne károsítanak, kétszeresen kell védelmeznünk hitünket, Istenben való bizodalmunkat a kísértések ellen. Mert erre most igazán nagy szükségünk van! Ez ad nekünk erőt a földi terhek hordozására, a Krisztus egyházában való megmaradásra s testi-lelki erőtlenségeink, fájdalmaink, bűneink legyőzésére.

   Oh, fogjuk állandóan Isten jóságos kezét és ne bocsássuk el Őt, amíg meg nem áld minket a Krisztus által.
Ámen.