2014. július 22., kedd

Harmadik születésnapját ünnepli Alsósófalva oldala

   Kedves olvasók!

   Nagy örömömre szolgál elmondani, hogy immáron a harmadik szülinapi gyertyát is meggyújthatjuk. Hisz pontosan három éve, hogy folyamatosan gyűjtögetünk, és teszünk közzé írásokat, képeket, videókat a falu blogjában. Elmondhatom azt is, hogy tartalmas három évet tudhatunk magunk után.

   Nem fogok teljes tartalmi összefoglalást tartani, mert túl sokba telne, de elmondhatom, hogy rovatainkat folyamatosan bővítettük, és pár újat is bevezettünk. Köztük a legfontosabb a Faragott örökségünk címet viseli, amelyben a falu székelykapuit összegyűjtő munka eredménye kapott helyett. Eme tiszteletre méltó kulturális örökségünk ápolása kiemelkedően fontos feladat. Értékét pedig mi sem tükrözi jobban, minthogy a Sóvidék Kistérség Egyesület jóvoltából a gyűjtés alkalmával készített fotók belekerültek a sóvidéki programajánló füzetben, így különböző eseményeken, expókon találkozhatunk vele szerte Erdélyben és Magyarországon. 

  Legújabb rovatunk az Írott említések címet kapta. Itt próbálunk összegyűjteni minden olyan múltbeli írásos emléket, amely Alsósófalvával kapcsolatos. Különböző levéltárak jóvoltából közel 125 évig mehetünk vissza egy-egy pillanatra az időben. Hisszük, hogy a múlt megértése elősegíti azt, hogy szilárd alapokra, biztos jövőt tudjunk alapozni, így a múltunk kutatásának fontossága megkérdőjelezhetetlen.

   Ennek köszönhetően idén is nagyon szép visszaemlékezések születtek. Mindenki figyelmébe ajánljuk Molnár MiklósAmbrus Dénesné (szül. Krall Rebeka)Fülöp Miklós elbeszéléseit, amelyekből nagyon tanulságos módon tűnik ki, hogy melyek az akkori és a mostani élet különbségei.

   Büszkeséggel tölt el, hogy elmondhatom önöknek, hogy Alsósófalván még mindig virágzik a kultúra, a hagyományok szeretete átitatja az embereket, és a hozzánk utazó emberek szívét is. A falu életében fontos szerepet játszanak a néptánccsoport, a hagyományőrző csoport, a színjátszó csoport, fúvószenekar és női kórus, az óvodai és iskolai szereplések, a 30, 40, 50, 60, ..., éves kortárstalálkozók, vallási és családi ünnepek. Tiszteletre méltó az a munka, és befektetett idő, amelyet arra áldoznak a falu lakói, hogy a világ különböző pontjaira eljusson, és mások is megismerhessék a hagyományainkat, népszokásainkat, népi kincseinket. De ha valaki igazán meg akarja érteni az itt élő embereket, nem elég egy szereplést végignézni, és nem elég különböző találkozókon megismerni a másikat, hanem el kell látogasson a Sóvidékre. Mert az alsósófalvi embereknek ezek nemcsak színpadi szokások, hanem a mindennapjaikat építő elemek. Akkor lehet igazán megérteni az itt élőket, ha éreztük azt, hogy milyen érzés, amikor egy közönséges vasárnap délutánon, az egyik utcán végigsétálva, hegedűszót hallhatunk, és az összegyűlt szomszédok énekelnek és táncolnak. Vagy ha megértettük azt, hogy egy tiszta vizű forrás vízéből való ivás után nem kell elszomorodni azon, hogy miért nincs otthon is ilyen egészségez víz a csapban, és nem kell önsajnálatba kezdeni, hanem elő lehet venni a trombitákat, és vidám nótákba kezdeni, mint ahogy azt a sófalvi fúvószenekar tagjai teszik a havasi kútnál.

   Igen, ezek azok az apróságok, amelyektől élhetőbb lesz az élet, amelytől gyökeret ereszt a fa, és koronája az égig növekedik. Ezt próbáljuk szerény tudásunkkal bemutatni, átadni a blog olvasói számára. Ebben a munkában kérünk segítséget mindenkitől, és ezúttal is szeretnénk megköszönni mindenki kétkezi segítségét. 

  Erőt, egészséget kívánunk minden kedves olvasónak, és ha tehetik látogassanak ki el - ki haza Alsósófalvára. 

Tisztelettel,
   Molnár Szabolcs