2015. augusztus 6., csütörtök

Fiastető - ahol leszállt a turulmadár

   Egy székelyvarsági barátomtól tanultam a következő meghatározást: Varságon ha valaki azt mondja, hogy ehejt van valami, az akkor két vagy három óra menést jelent. De ha azt mondják, hogy ahajt van, akkor az útra tarisnyálást (száraz eledelt, mondhatni szendvicset) kell vinni. Ennek a gondolatnak a mottóján biztattam fel a nálam nyaraló kedves vendégeimet, hogy menjünk ki ehejré a Fiastetőre. 

Aranyló gabona
Aratásra váró gabonatábla Alsósófalva határában.
   Amennyiben kedves olvasóink a cikken felbátorodva kedvet kapnak egy túrához, akkor szeretném megjegyezni, hogy az ehejré van akinek ahajrénak bizonyul, így érdemes elemózsiát pakolni, és vizet vinni. És ha egyszer kiérkezhet az ember oda, arra a gyönyörű helyre, akkor sose akar hazamenni, így ezért is tanácsos ételt vinni az útra, hogy ne a hasa húzza haza az embert, hanem a lába vezesse.

Kék pillangók
Kék pillangók.
  Mint mindennek a természetjárásnak is megvannak a maga szabályai. Nemcsak emberek, hanem állatok is élnek itt, ezért tudni kell együtt élni velük. Pár mindenki által ismert szabály: ha méhecskével találkozol maradj mozdulatlan és elszáll. Ha hadonászni, hessegtetni kezdesz, akkor megtámad. Más repülő rovarok általában hangtalanul szállnak, így csak akkor veszed észre őket, ha már megcsíptek. Ezért aki allergiás, mindig vigyen magával csípés elleni kenőcsöt. A nyúl, az őz félénk állat így nem kell félni, ha találkozunk velük, ők lesznek azok akik elsőnek futnak el. Ha viszont pont a menekülési útvonalat álljuk el, akkor megkockáztatják, hogy szembeszaladjanak az emberrel. A medve riasztó okostelefonok helyett pedig sokkal hatásosabb ha hangoskodunk, így jó előre tudják érkezésünk, és elkerülnek minket. Ugyanez érvényes a vaddisznóra, farkasra, más nagy testű vadállatra. Találkozhatunk pásztorkutyákkal is, ezeket onnan lehet felismerni, hogy a nyakukba egy fadarab van kötve. Velük szembe az a szabály, hogy sose szabad agresszíven fellépni, mert ez azonnali támadásra készteti őket (gondoljuk bele: ha jön a farkas nincs idő azon gondolkozni, hog békés szándékkal jön-e).

Mezőgazdasági munka
Mezőgazdasági munka a sófalvi határban.
  Amit a mezőgazdaságról meg kell említeni az az, hogy az utóbbi években nagy változásokon ment át. Amíg ezelőtt 10-15 évvel még azt hangoztatták, hogy a traktorral való szántás sokkal gyengébb portáka (gyengébb minőségű munka), mint a lóval, és a gépi kaszálásról vajmi kevesen akartak hallani, addig ma már nem csak a kaszálást, de a forgatást, és takarást is sokan géppel végzik. Aki pedig most arra gondol, hogy a gépek elveszik a sóvidéki ember munkáját, hisz egy egy gép 5-10 embert tud helyettesíteni, azoknak fontosnak tartom megemlíteni is, hogy nem a gépek veszik el az ember munkáját, hanem önként adják fel a földművelést, mert egyszerűen nem illik bele az életvitelükbe, nem jövedelmez annyira, hogy megérje foglalkozni. Ezért lassan-lassan két tábor alakult ki. Azok akik nagyban gondolkoznak, és sok földel foglalkoznak azért, hogy megérje, és a másik tábor az, aki nem akar foglalkozni a földműveléssel, ezért vagy megműveletlen hagyja a földeket, vagy megengedi, hogy az előzőek használják akár részt adva a terményből, akár ingyen.

Távolodunk a falutól. 

  Ahogy távolodni kezdünk a falutól, úgy érkezünk közelebb a várva várt célhoz. A csendes, békés természethez. Ide már nem hallatszanak ki a rohanó autók hangjai, a folyton zúgó gépek. Itt csak a szél fújdogál néha, ide csak a madarak járnak énekelni. Ez adhatta az ihletet ahhoz, hogy pont egy turulmadár szárnyai alatt pihenhet meg a túrázó kedvű ember itt, ahonnan belátni az egész világot.

Atyha Fiastetői Kilátó - 980m
Atyha Fiastetői Kilátó - 980m.
  Innen pedig tényleg messze lehet látni tiszta időben. Alsósófalva sajnos kimarad a látni való közül, mert a Málnász-erdeje, és -teteje takarja el a szemünk elől. De nem is igazán nagy probléma, hisz kárpótol a többi látnivaló.

Sóvidék látképe a Fiastetőről
Sóvidék látképe a Fiastetőről.
  Enyhe túlzásnak tekinthető, de akaratlanul is kicsúszik egy mondat az ember száján: ez itt mind a miénk, sóvidéki embereké. És valóban, megnő az ember mája ha arra gondol, hogy az itt látott képen minden egyes dombot a nevén tud szólítani, hogy minden egyes dombon járt már, hogy mindegyik domb magába foglalja élete egyik történetét, hogy lelke van a tájnak.

Látkép a Fiastetőről
Látkép a Fiastetőről a szemközti oldalon.
    Ha pedig a másik irányba tekintünk, akkor ez is a miénk. Na nem szó szerint, de ez itt kérem Erdély. Itt éltünk mindig, és itt is szeretnénk. Küzdünk érte, hogy ilyen szép maradjon, hogy ilyen közel élhessünk a természethez, hogy a rohanó modern világ ne rombolja le bennünk azt az érzést, amit akkor érzünk, amikor ezt a tájat szemléljük.

Aratás Alsósófalván
Aratás Alsósófalván.
  Na de szép lassan mi is hazafele vesszük az irányt, még egy kis kerülővel megkerüljük a Medvelik nevezetű helyet, majd Rakottyás oldalán beereszkedve elérjük az Egres patakát, ahonnan nyugodt szemmel szemléljük, hogy dolgoznak az emberek, aratnak, és szeretik, amit csinálnak. Mi pedig jó kirándulást kívánunk a kedves olvasóknak akár igazából, akár virtuálisan a lent megosztott képek segítségével.

További fotók a facebook oldalunkon.