2014. december 7., vasárnap

Mikor majd a temetőbe rám szórják a földet...

Mikor majd a temetőbe rám szórják a földet

Kísérjél ki gyászruhádban, hullas értem zokogva egy könnyet.
Borulj rá a koporsómra, tegyél rá virágot,
Kacagással csaltál engem, könnyeiddel csald meg a világot. 

Mikor onnat visszatérsz majd, meglátod a helyet, 
Azt az egy tő fehér rózsát, amit egykor én oda ültettem. 
Tépd ki onnat, ne is ültesd soha-soha vissza, 
Nincs is annak helye ottan, hisz az olyan fehér, olyan tiszta. 

New York, 1931 


Bárányfelhők fönt az égen, merre is repültök 
Álljatok meg a falumban, üzenetet küldök. 
Tudjátok-e mit mondjatok, ha szó esik rólam, 
Mondjátok, hogy vígan vagyok, hogy sorom is jó van. 

De kis angyalom ablakánál, álljatok meg titkon,
Mondjátok meg, hogy a lelkem most sincs nékem itthon.
Most is ott jön körülötte, mint a csendes árnyék,
Mintha mindég éjjel-nappal a nyomában járnék. 

New York, 1931 április 10 


Falu végén kinyílott már az akácfa fehér fürtös virágja, 
Alatta egy barna gyerek, most indul a nagyvilági útjára. 
Fölsóhajt és búcsúzkodik, Isten véled falum legszebb leánya 
Visszajövök mire lehull az akácfa fehér fürtös virágja. 

Ötvenszer is lehullott már az akácfa fehér fürtös virágja, 
Alatta egy őrült ember, most jött meg a nagyvilági útjáról. 
Fölsóhajt és a múltra gondol, meg arra a gyönyörű szép asszonyra 
Vissza jöttem mire lehullt az akácfa fehér fürtös virágja. 

Megfogadtam az Istennek, hogy (nem) hívlak többé én vissza téged, 
Nem fogom a két szememet, egy kislányért kisírni soha, 
Hisz akad szebb is, akad jobb is, csinosabb és gondosabb iste nálad, 
De ha mégis meggondolod, fáj a szívem, majd meghasad utánad. 

Krall Ambrus


 

Bárányfelhők fönt az égen, merre is repültök

További tartalmak Krall Ambrus 1931-ből származó lapjairól:
Mikor Sófalváról elindultam...