Só és Nád - új könyv

   Gondos kezek munkájával készült egy igazi, kemény táblás, sok fényképes összeállítás Nádasd és Alsósófalva testvér-települési kapcsolatának gyümölcseként.

   A könyv átfogó képet ad mind a két településről, mind építészeti, mind természeti vonatkozásban. Nagy hangsúlyt fektettünk mindkét település hagyományaira, hiszen olyan kincsekkel rendelkezünk, amellyel kevesek. Mivel mindkét település részben, vagy egészében felvette a helyi értéktárába hagyományaikat, az egyes szokások részletes leírásai, annak versei, énekei, rigmusai visszaköszönnek a könyvben. 

   Az alsósófalvi rész összeállításában nagy segítséget nyújtott Andrási Benedek: Alsósófalva monográfiája, valamint a Molnár Szabolcs vezetésével szerkesztett alsósófalvi honlap, míg a nádasdi részben a Hétdombi Hívogató, illetve a Hétdombi Hírekben megjelent írások köszönnek vissza kiegészítve, illetve aktualizálva. A fotó-összeállításokban a Hétdombi Hírek fotóarchívuma és alsósófalvi amatőr fotósok voltak segítségünkre. 

   A könyv szívet melengető ajándékként kerülhet a karácsonyfa alá, amely beszerezhető Nádasdon a művelődési házban, illetve vásárlási szándékukat jelezhetik online, e-mailben a nadasdth@gmail.com címre írva.

   Hogy kinek ajánljuk e kötetet? Minden jóérzésű, szépségre érzékeny embernek, akik Tóth Hajnalka örök érvényű gondolatával gondolkodnak: „Teljesen megismerni a Tündértkertet? Nem, nem lehet, mert a sejtelmesen sötét erdőkben lépten-nyomon mesékbe botlunk, amelyek huncutul ránk mosolyognak. Valóságból és álomból hálót szőnek körénk, és felnyitják szemünk egy más világra.

Békésre, türelmesre, kedvesebbre.” 

-Földes Tímea-

Só és Nád története

  Bizonyára sok magyarországi magyarban – így bennünk is – élt a vágy, hogy jobban megismerjük Erdélyt és az ott élô embereket, s az 1989. decemberi romániai változások megadták erre a lehetôséget.

  1990 februárjában már úton voltunk egy testvériskolai kapcsolat létesítésének szándékával. Ismerôseink révén jutottunk Alsósófalvára, ahol szándékunk aktív fogadtatásra lelt. Az év nyarán már fogadhattuk az alsósófalvi gyermekeket és kísérôiket. Közös táborozással kezdtük, ahol oldódhattak a görcsök, és könnyebben mehetett az ismerkedés. Már az elején egyetértettünk abban, hogy nem egyszerûen cserekapcsolatot szeretnénk, hanem családi és baráti kötelékeket, amelyek szerencsés esetben tartósak és tartalmasak. A szándékot a tizenhat év igazolja, hiszen találunk néhány jó példát.

   Mint ahogy a Hétdombi Hírek 2003 októberi számában írtuk: „ a tizenhárom év alatt több száz nádasdi és Nádasd környéki gyermek és jó néhány felnôtt ismerkedett Erdély, a Sóvidék szépségeivel, tanulta, hogy hogyan lehet egy egészen más környezetben fennmaradni, embernek maradni. Ugyanakkor szintén sok sófalvi ismerkedhetett az anyaország értékeivel, és tapasztalhatta, hogy talán a nádasdi vendégszeretet sem marad el az ottanitól.”

   Odakint kihagyhatatlan látvány a Békás-patak szorosa, a havasi rétek lágy szépsége, a csíksomlyói Madonna, a segesvári Óratoronyból a város látképe. Itt az ôrségi táj hangulata idézheti tán Erdélyt, a Balaton, vagy épp a fôváros értékei lehettek emlékezetesek.

   Már 1996-ban úgy éreztük, elértünk egy olyan szintre, hogy képesek vagyunk közösen megszervezni egy hetedhét országra szóló nagyrendezvényt, a magyarországi és a határon túli iskola-párok találkozóját, vagy kétszázötven vendéggel. A sikeres rendezvény további lendületet adott.

  Formálódott a két falu testvér-települési kapcsolata, melyre 2003-ban került hivatalos pecsét. Civilegyesületeink is megtalálták egymást és már a két eddigi találkozó is tartalmas volt. De nem csak az iskolák, a települések, az egyesületek köteléke erôsödik, hanem egyre több hír szól arról is - ami talán még fontosabb -, hogy a családok is egyre többen útra kelnek egymás felé. 

Részlet: Só és Nád
1 évf. 1 szám, 2006 június