Halottak napja

   November elsején tartják a Halottak napja néven ismert megemlékezést, amikor mindenki elhunyt szeretteire emlékezve, gyertyát gyújt azok sírjai felett. A távol élő rokonok az ünnepnaphoz legközelebb eső hétvégén látogatnak el a temetőbe és gyújtanak gyertyát elődeik sírjainál, míg a faluban élő emberek november 1 délutánján vagy esti óráiban tesznek tiszteletbeli látogatást. A helyi lelkész szintén a délután órákban végez szolgálatot a temetőkertben. 

   Sajnos mi nem tudunk itthon lenni, ezért már a hétvégén kimentünk a temetőkertbe és meggyújtottunk pár gyertyát szeretteink emlékére. Majd készítettünk pár képet azok számára akik nem tudnak hazajönni eme megemlékezésre.

Ezen a napon minden más

Újra mélyen érint meg a gyász

Nincs már velünk együtt

Kit ismertünk vagy szerettünk

Ma lélekben újra együtt lehetünk.

Eszembe jutnak az együtt töltött napok

Fülemben újra megcsendült a hangod

Szinte látom minden mozdulatod

Nem is tudhatod, mennyire fáj hiányod.

Gyertyákat gyújtunk és mécseseket

Ezek a fények világítsanak Neked

Örök világosságban, békességben nyugodj

Soha el nem felejtünk, biztosan Tudod!

Elhalálozások

   Az alábbi táblázat első oszlopa az elhalálozást okozó betegséget tünteti fel, míg a második oszlop az  adott betegségben meghalt személyek számát. A kimutatás 1900-1930 közötti időszakra vonatkozik és jól illusztrálja azt az alacsony életszínvonalat, amely a XX. század első felében uralkodott. Ezek a ,, népi betegségek " voltak a legfőbb okai a korai elhalálozásnak is. Nagyon kevés olyan család volt, amelyben mind az összes testvér megérte a felnőtt kort. 

vízkór	71
pokolvar	1
baleset	10
gyermekaszály	45
végelgyengülés	107
tífusz	4
gutaütés	21
tüdővész	118
vele született gyengeség	107
fulladás	9
ismeretlen betegség	31
égés	2
szakadás	5
hasmenés	55
agyhártyagyuladás	3
öngyilkosság	8
tüdőgyulladás	94
szívbénulás	21
szamárhurut	6
mellhártyagyulladás	19
gyomorbaj	13
csontszú	1
hörghurut	4
vörheny	32 (1907-ben 23)
sárgaság	1
gyomorrák	4
torokgyík	12
sérv	3
görcs	41
gyermekágy	8
koraszülött	6
vérhas	2
vereshimlő	2
kanyaró	5
elmebaj	1
influenza	1
hasi hagymáz	1
agygyulladás	5
angolkór	1
nyavalyatörés	1
görvélykór	1

Kiserdő

   Voltak akik életüket adták azért, hogy mi ma élhessünk. Voltak akik csak áldozatok voltak. Mindenkinek más életút adatott, hogy mi emlékezzünk a múltra. 

   Egy kis kirándulást tettünk, hogy felkeressük azokat a sírokat, amelyek a falu egyik legszebb temetőjében vannak. A nevét, Kiserdő, a hatalmas csere- és tölgyfáiról kapta melyek bástyakánt őrzik a hely csendességét.

   A legegyedülállóbb része a temetőnek ez a kettős kopjafa. Az itt nyugvó személyek neve pedig :

    Jó pár olyan sír található, amelyeknek a felirata  már teljesen lekopott vagy csak alig olvasható. A kiolvasható feliratok közt leggyakrabban a Kacsó név szerepel. Tudni illik, hogy ez a Kacsók temetkezési helye volt régen. Idősebb személyektől tudjuk, hogy írásos egyezség született volt, amely nemcsak azt határozta meg, hogy ki temetkezhet ide, hanem a temetőn belül is meghatározta, hogy kit hova temessenek. Amennyiben sikerül egy ilyen iratot felkutatni, mellékelni fogjuk.

   A sírkövek és kopjafák mellett, gyakoriak a kőből készült obeliszkek is. Az itt található emlékművek közül a  legmagasabb eléri a 2 métert. Bár nem tudjuk, hogy ez-e a helyes megnevezés, és az itteni emberek se igazán tudtak válaszolni a kérdésre, mi most obeliszkeknek nevezzük. Ezek a kopjafák kőből készített társai, valószínűleg abból a meggondolásból készültek, hogy a kő sokkal jobban kiállja az idő próbáját.

   Az egyik sír feliratát már egyáltalán nem lehetett kiolvasni, de csináltunk egy-két felvételt róla, hátha sikerül a modern kor eszközeivel visszafejteni. Egy körülbelül 10 perc próbálgatás után egészen olvashatóvá tettük a feliratot, így talán mi vagyunk egy sír feliratának utolsó megőrzői.

A teljes méretért kattintson a képre.

Kacso Feren

csné Kacsó

Lidia élt 35

évet megh.

1812 be 2 hó

18 ......

   Tudni kell, hogy régen bárhol elválaszthattak egy szót és sok esetben még ez elválasztójelt sem rakták ki. 

  Nem szabad búslakodjunk amiatt, hogy ők elmentek, hisz ők már egy jobb helyen vannak. Lelkük a mennyben, testük meg örökre megpihent a csillagos ég alatt.  

    

  

Temetés

    Orbán Balázs a Székelyföld leírásában Alsósófalvával kapcsolatban csak azt az egyetlen népi szokást tartja följegyzésnek érdemesnek, hogy a sófalviak nem egy közös temetőbe temetkeznek, hanem a familiák külön temetőkertjeibe és sírjaik mellé faragott kopjafát tűznek. Ez a szokás a mai időben már egészen feledésbe kezd menni. A falu temetőkertjeiben ma már csak 6-8, múlt századból megmaradt, vagy század eleji kopjafát találhatunk.

    A temetés körüli pogány kultuszmaradványok egyes esetekben ma is keményen tartják magukat. Néha már nem is tudatos, hogy ezt vagy azt a halott körül miért kell tenni. 1940-ben a 62 évesen elhunyt B. L. ravatala alá teli cseber vizet kellett tenni. Különösen az öregek esetében ezt a szokást ma is alkalmazzák. Bizonyosan a néprajz ki tudná mutatni pogány kori gyökereit annak a temetési szokásnak, hogy az ifjakat, fehér ruhás leányok, derekukat égszínkék szalaggal átkötve, s a fiúk népviseletbe, karjukat szintén átkötve kísérik ki a halottat, fehér zászlóval. A fiatal halott elhantolása előtt verses búcsúszóval búcsúzik, amit a sír szájánál a legtalpraesettebb jó barátja olvas vagy mond el.

    A település legősibb temetőkertje a mai jegyzőkert, vagy a régebbi elnevezés szerint Nyárasdombi temető. Ma már láthatóan csak egyetlen sírhantot tart számon. Itt állt az első alsósófalvi lelkész, Lécfalvi Várhegyi András megújított sírköve, mely 1961-tő1 a cinteremben van.

    Molnár Dénes (Buki) szóbeli közlése szerint gyermekkorában a Nyárasdombon álló régi sírköveket és kopjafákat - a kert hasznosítása szempontjából – a hantolásokba ásott gödrökbe lefektették, beföldelték, s ma is ott vannak. 

   Időrendben a falu másik legrégibb temetőkertje a Cserevégi kis kertek. Itt van a legrégibb sírkő is: Bálint Ferenc, született 1836. Ide temetkeztek a Bálintok, a Fülöpök, az Ágostonok, a falu legrégibb családjai. Kármán Lidi sírköve tanújele annak, hogy a temetkezési szokások szerint valamikor a kevéssé kialakított terméskő-sírjeleket kékre festették. Kékre festett kövén fehér betűkkel ez áll:

 "Kármán Lidi volt a nevem,

 Öt és fél éveket éltem,

 Földi éltem bevégeztem,

 Sírba tétettem.

 Születtem 1889-ben, meghaltam 1895-ben."

    A kiserdõi temető a község délkeleti oldalán szintén régi temetkezési hely. Most inkább, mert birtokállomány szempontjából a Kacsókhoz tartozó terület, legfőbbképpen a Kacsó család temetkezési helye. Hatalmas csere- és tölgyfák alatt ligetszerű, csendes, félreeső helyével előnyös temetkezési helynek ígérkezett a XIX. század végi és a XX. század eleji falusi középosztály számára is. Ide temetkezett Dáné Mózes református lelkész is, aki 48 évig szolgálta egyházát. 

    Régi temetőkert az Emrő-kert. A Fülöp család temetkezési helye, az Aszaló pataka melletti Gábor kert. A feljegyzések és visszaemlékezések szerint a régi Máttyus kertnek azon a területén, ahol most az óvoda van, szintén régi temetkezési hely volt. A kert külső oldala ma is szinte kizárólag temetkezési helynek használatos.

    A falu jelenlegi közös temetőkertje az Agyagasi temető. Egy évszázadra visszamenően tartalmaz sírokat.

    A halottal kapcsolatos szokások a következők:  halott-öltöztetés, nyújtóztatás, virrasztás. A virrasztásra az elhalást követő két estén kerül sor. A virrasztóban jelen van a lelkész is (templomi énekeket énekelve virrasztanak). Általában sokan mennek virrasztani. A megjelent személyeket elmenéskor kaláccsal és pálinkával kínálják meg. 

    A háznál levő egyházi szertartás után a halottat szekéren a temetőkertbe viszik, következik a halott-letevés, majd az elhantolás. ( Manapság a virrasztás és az egyházi szertartás is az újonnan átadott ravatalozóban történik )

    A temetés után legtöbbször tort tartanak. Pálinkával és étellel kínálják meg a jelenlévőket.

              * Alsósófalva monográfiája, 98-99 o.