Csombod vitéz

   Az erdélyi Marosszéken (Sóvárad határában), egy magas hegy csúcsán állott egykor Csombod vára. Maga Csombod vitéz híres volt erős karjáról, még híresebb nagy erejű hangjáról. Amikor várából elindult, akkorát kiáltott, hogy ég és föld megrendült belé. Azért kiáltott, hogy megtudják, a hegyi útra nem szabad ráhajtani, amíg Csombod vitéz a várból le nem érkezett.

   A magas hegy tetején, a vár mellett torony állott, onnan lesték az ellenséget. Mihelyt porfelleget láttak, meghúzták a harangot, de félrehúzták, úgyhogy a harang nyelve csak a palást egyik oldalát verte. Az volt a megállapodás, hogy ha a vészharang megszólal, a szomszédos várak vitézei mind segítségül jönnek. Csombod félreverette a harangot a tatárjárás idején is, de ugyan hiába, mert a tatárok minden várat körülzártak, sehonnan se jött segítség. Amikor Csombod vitéz belátta, hogy a tatárok ellen a várat megvédelmezni nem bírja, a nagyharangot és minden kincsét elrejtette egy alagútban. Hej, de sokan keresték azóta Csombod vitéz kincsét! Az egész Marosszék szentül hitte, hogy a kincs ott van a föld gyomrában. Aki nem hitte volna, annak megmutatták a patakocskát, amelyik a várhegy mellett folyt, mert annak a vize vereses színű volt.

   – Látod-e, ezt a patakocskát? A sok kincs festette veresre! – mondták a hitetlennek.

  De akár hitték, akár nem, a vár régen elpusztult, a mesés kincs pedig azóta sem került elő.

Székelyföldi népmonda nyomán 

Dávid vára legendája

   Egy gyönyörű völgy fejében, az ég aljáig kapaszkodott Atyhánál is magasabban, mint kies oáz a rengeteg közepén fekszik a falu. Minden oldalról nagy gyümölcsöskertek veszik körül, akkora hólyagos cseresznye terem ott, mint egy-egy dió. Szapora és dolgos nép lakta Siklód, mert az a falunak a neve, a környéke meg nevezetes, hiszen az egyik kis terecskéjén, a Városhelyen a rabonbánok korában város állott. Tartottak ott a székelyek népgyűléseket és hadgyakorlatokat, és réges-régen, ha a Firtoson kigyúlt a vésztűz innen adták tovább a riadóztatást a Bekecs-i várnak. 

   A falutól északkeletre tornyosodik a Nagykő, Siklód köve, a vidék legmagasabb pontja. Szép ellenpárja Firtosnak abban is, hogy a tetejéről tiszta időben csaknem az egyész Erdélyország látszik. 

De tanúja annak is, hogy a Kis-Küküllőre hajló oldalba, a gyönyörű őserdőbe roppant nehéz emberi munkával három egymás feletti tavat hoztak létre, hogy csillogó tükreikben vadréce is tanyázzék, és Soktó néven megőrizze őket pusztulások után is az emlékezet. 

   Siklódon, az ősjelleget megtartott helyen, nem csak a szívesség és a vendégszeretet volt honos, hanem a bátorság és a vitézség is. A Disznóskő nevű sziklán lennebb, Kibéd felé, Istvánvágásán még ma is mutogatják a helyet, ahol a roppant erejű hős, Hegyi Gergely a vidék királybírója a tatárokat leugratta. Hegyi Gergely harci méne mindig nyergelve, maga meg mindig fegyverben állott. 

   Így volt akkor is, amikor nagy csapat tatár tört Siklódra. Jajveszékelve menekült, aki csak tehette! De a hős Hegyi Gergely a lovára pattant. A tatárra rontott, hatalmas szablyájával sokat lekaszabolt a többit űzőbe vette, és a szikla élén leugratva pusztítá el. A sziklában még látszanak a vesztükbe menekülő tatárok lovainak lábnyomai. Tenyérszéles szablyáját, hatalmas kopjazászlóját, mint szent ereklyét sokáig megőrizték, a forradalomban pusztultak el. 

   Nem falu az, itt a protestáns szentföldön, amelynek nincs vára! 

   Siklódon, a Soktó-tól keletre, mintegy ezer lépésnyire egy szép alakú szikladomb áll. Dávid várának hívják. 

   Sok fiúgyermekkel megáldott ember volt ez a Dávid nevű ember. Népes családját, temérdek kincseit állandóan veszélyeztették a kegyetlenül fosztogató tatárok. Felvonult hát cselédjeivel a szikladombra, várat épített oda, és hosszú időn át vitézül védte javait és kedveseit az ellenségtől. 

   Kincsét is oda ásatta el, oly jól, hogy századok óta mind kereshették a megszállott kincskeresők, csak a várhegy nyugati oldalán felfakadó forrásból csillapíthatták égő szomjukat. El is nevezték Dávid vára kútjának. 

   Hogy napjöttére tartva mennyit kell lépni a kincsekért még a monda sem tudja. De őrzi múltját e népnek, amelyet őserényei védnek meg az elfajulástól.

Orbán Balázs

A Székelyföld leírása

A pásztorfiú esete Firtos szépasszonyával

   A nép még most is tündérekkel népesíti e mesés hegyet; azok – úgy mond a rege – a hegy keblében aranyoszlopos palotában laknak, s csak éjjel, szép holdvilágnál jönnek ki a föld felszínére. Egy öreg váralji pásztor ily regét mondott nékem:

   Volt falánkban (falvánkba) egy marhákkal kijáró pendelyes legényke (még ingben járó gyermek), ez ott a vár tartományában játszadozott; hát egy szép asszonyember jön hezza (hozzá), s édes mézes beszéddel magához bátorítva beviszi a firtosi aranypalotába, s 7 évig ott tartja. A legénykéből, legény lett, jó dolga volt, mert a tündér szerette, s kényesztette, de még is eszibe jött az otthon s haza vágyakodott: Jó, lelköm lelke – mondá a tündér – mönj haza, de egy esztendőre vissza jőjj, mert ha nem, édösöm megvakulsz. Kincscsel terhelve elmendegéle a legény haza, szülői úgy örültek neki, mint a tavaszi fecskének, jószágot vöttek, s boldogul élnek; de jött az esztendő vége, a legénynek eszibe jött a szép tündér s tett fogadása, menni is akar; de öreg apja anyja siránkozva mondják neki: Ne mönj el édes fiam, ne hagyj el minket, hisze jó dolgod van itt nálunk; végre enged a fiú, s marad. De mikor betölt az esztendő, nagy sivalás (zendülés, csendülés) lött, s a legény szemevilága nélkül maradt. Azért ki mit fogad, töltse be, monda beszédes öregem, mert a székely mindég szeret erkölcsi igazságot vonni, még a regékből is.

Részlet Orbán Balázs A székelyföld leírás című művéből.

A Medve-tó legendája

Szováta fölött az erdőben, egy csodaszép tisztáson, fényűző palotában élt egy gyönyörű tündérasszony. Egyszer megpillantott egy székely pásztorfiút, akiben nyomban beleszeretett. A tündértörvények szerint azonban nem találkozhatott vele, csak éjszakánként hallgatta a legény furulyáját. Egy idő után nem bírta tovább, és elhatározta, találkozik a legénnyel. Leereszkedett a völgybe és meglátta a fiút egy széplánnyal csókolózni. Irtózatos haragra gerjedt a tündérasszony, és a legényt a juhaival együtt kővé változtatta. A kegyetlen tündérasszony is megfizetett tettéért. Ezután csak a hegyekben bolyongott, fátyla foszlányaiból virágok lettek, amik benépesítették a hegyeket. A tündérasszony palotája pedig, még az este otthagyott égő tűzhellyel együtt, elsüllyedt. A tündérasszony szeméből könny fakadt, amely előbb patakká, majd tóvá terebélyesedett. Így keletkezett a Medve-tó, melyet alulról a tündérasszony tűzhelye fűt.

Kincses Kodáros

   Aligha található titokzatosabb hely a Sóvidéken, mint a Kincses Kodáros. Ez a Felsősófalva közelében található határrész évszázadok óta mozgatja az emberek fantáziáját. Egységes monda nincs e hellyel kapcsolatban csak darabokból lehet összerakni egyet.

   Úgy tartják, hogy a híres Dáriusz perzsa király vára állott itt. Más beszédek szerint Kodáros király vára volt. Orbán Balázs azt feltételezte, hogy római őrtorony, viszont a szájhagyomány szerint inkább kaszárnya vagy erőd lehetett, ugyanis három menekülő alagútról beszélnek az emberek.

   Hogy a mondáknak alapja is legyen, Kodáros határában 1-3 századi római leletek kerültek elő. " Egy vihar kidöntött egy fát, amelynek tövében egy római edényt találtak teles teli pénzérmével. " Kodáros-dombjának nyugati felén az 1970-es évekig látható volt egy 1,7 m széles és 1,7 m magas kő, melyen rovásírásos jelek voltak.

   A monda szerint a kincset melyet Dáriusz király rejtet el, miután Nagy Sándor legyőzte őt, állítólag óriási földalatti üregek rejtik, és a sziklába kell keresni a bejáratot. A kincskereső szenvedély a múlt század végén addig fokozódott, míg néhány ember egy közel 20 m mély barlangot ásott a domb oldalába. Munkájuk emlékét a barlang fölötti nagy andezit kőtömbbe bevésett felirat őrzi (“1889 B& N Ástuk”).

   AZ 1970-es években és az 1990-es években is voltak próbálkozások de a titkos bejáratot nem sikerült megtalálni. Ugyanis mindenkit megrémít a jóslat miszerint aki elsőnek meglátja a kincset az meg fog halni, és a kincs keresők közül egy személy meg is hallt. Lehetséges, hogy nagyon közel jártak a megoldáshoz, ugyanis azt állítják a bemerészkedő emberek, hogy a fal döng és olyan érzés fogja el az embert, mintha egy nagy dobon állna. Tehát a közelben egy nagy kiterjedésű üreg kell, hogy létezzen. 

   Elgondolkoztató, hogy létezhetnek-e ily nagy kiterjedésű üregek a föld alatt. Én nem tartom kizártnak, hisz vulkanikus kőzetről van szó.Továbbá ott vannak a különleges képződmények, amelyről nagyszüleink mesélnek : egy akkora lyuk volt ott, hogy ha beledobtunk egy követ az percekig eset lefelé. Gyerekként megraktuk a kötényeinket kővel és dobáltuk be majd hallgattuk, ahogy esik lefelé. De akkora lyuk volt, hogy még a szénakötő rudat (egy szekér hosszúságú 20-25 cm átmérőjű rúd) is beledobták és az is elment lefelé.    

  Alsó- és Felsősófalva határában összesen három ilyenről tudunk, de az évek során mindhárom beomlott, megtelt hordalékkal. Sajnos így már nincs lehetőség egy tudományos kutatás indítására. Ugyanis a mai kor eszközeivel le lehetett volna küldeni a föld alá egy robotot, amely feltérképezi a feltételezett barlangrendszert. Így nem maradt más csak a remény, hogy egyszer valaki tényleg megtalálja a sziklában a lejárót.   

Ajánlott tartalom : zalamedia.hu

Énlaka, Etéd, Küsmöd, Szolokma, Atyha névszármazásai

   Atyha felett közvetlenül a Fiastető gyüleg szikla (trachyt conclomerat) fala emelkedik fel, melynek tetőormáról a firtosi kilátással vetekedő nagyszerű körlátvány nyílik. Oldalába Kupásné nevű helyen szép (viaszsárga színű) faopál nagy darabokban fordul elő. Tudjuk a regét, mely e vidék faluinak névszármaztatásához van kötve. Ugyan is egy fiait osztóztató atya a Firtósból leindulva monda fiainak: itt „Énlakom, ez lett Énlaka, tovább haladva mondá nagyobb fiának ”e tied” e lett Etéd, ismét odább haladva mondá második fiának: itt neked e „kis mod” e lett Küsmöd. Itt letelepedvén harmadik fia nyugtalankodva kérdé hogy ő hol telepedik „neked is” szolok ma a helyre mutatva hol Szolokma épült, haza mentében pedig kérdi legkisebb fiát hogy hát nem békétlenkedik e? Adjha akarsz atyám, mond ez, s övé lett a gyönyörűen fekvő Atyha.

Részlet Orbán Balázs A székelyföld leírás című művéből.

Firtos lova

   Lakott Firtos várában egy szépséges tündérkisasszony. Ez a tündérkisasszony megszeretett egy szegény, dali legényt, de a tündértörvény olyan volt, hogy nem találkozhattak egymással szívük szerént, mindig éjnek idején kerültek össze a tündérkert filagóriájában. A legény minden áldott este fellovagolt a meredek sziklán, a tündérkisasszony pedig kiállott a vár fokára, megfogta a legény kezét, s úgy segítette föl magához.

   Egy este megint várja a szegény legényt a tündérkisasszony. Jő a legény, vágtat felfelé nagy bátran, s mikor a vár fokához ér, nyújtja a kezét a tündérkisasszony felé. De ebben a szempillantásba’ megsiklik a ló, a legény magával rántja a tündérkisasszonyt, s a rengeteg mélységbe zuhantak. A ló pedig fennakadt a szikla oldalán, odatapadt, s azon módulag kővé változott. Még most is rajta van a nyereg s a kantár. Hanem, hogy a szavamat össze ne keverjem, ezt a lovat a tündérkisasszony ajándékozta volt a legénynek, s azért hívják Firtos lovának. De aztán ez a ló nem is hiába, hogy tündér lova volt, mert most is az ő színe változása után jár az idő. Mikor ennek a kőlónak fehér a színe, meleg napok járnak, mikor pedig színében megsötétedik, hosszú eső lesz utána...

Firtos és Tartod - A likaskő legendája

   Úgy tartják, hogy még azokban az időkben amikor az Úristen megteremtette a világot és a tengervíz lefolydogált a hegyekről és kizöldültek a dombok, tündérek szálltak le az égből a hegynek tetejére. Amint letelepedtek elhatározták, hogy királynőjüknek várat építenek, ahol majd boldogan élhetnek. Nagy sürgés forgás közepette szépen el is kezdődött a várépítés.

   

   A szépséges  tündér-királykisasszonyt Firtosnak hívták, akinek volt egy leánytestvére, neve szerint Tartod, aki viszont átalkodott rossz teremtés volt, s mindig irigykedett Firtosra. Azt mondja egy nap Firtosnak Tartod : még ma estig szebb várat építek mind a tied és ráadásul a tiednek elvitetem az alapkövét. 

  

   Firtos vára még este előtt elkészült és a tündérek örömükben tüzeket raktak és táncot jártak. Ám éjfél tájt megjelent Tartod a gonosz tündéreivel és csakhamar kiszedték az alapkövet. Átfúrták és egy vasrúdra húzták, majd repültek máris vele Tartod vára felé. Amikor Korond fölé érkeztek egy kakas épp éjfélre kukorékolt. A kakasszótól a rúd kettétörött a kő meg leesett. És abban a pillanatban, hogy a kő földet ért, Tartod vára is összedőlt.

Rabsonné Vára

   Rabsonné, Firtos és Tartod mindhárman tündérek és testvérek voltak, és mindhárom várba ha eljött az este, egyszerre gyújtották fel a gyertyákat.

   Várát egy bűvös kakas és macska építette. Ezek az állatok hordták fel a hegyre az építkezési anyagokat. A monda úgy tartja, hogy Rabsonné annyira különleges volt, hogy még az ördöggel is üzletek kötött. Megegyeztek, hogy az ördög utat épít a vártól Tordáig két hegy aranyért és egy völgy ezüstért.

   Így miután az út megépült oly sebesen tudott végig haladni az úton lovaival, hogy mikor a harangszó megkondult, még a várában volt, de mire elhallgatott már Tordán volt a templomban.

   Az ördög kérte volna a fizetségét, de Rabsonné mind húzta halogatta azt, közben élvezve az út örömeit. Egy nap viszont elfogyott az ördög türelme és muszáj volt fizetni. Rabsonné fogott két aranypénz és egy ezüstöt majd az ördög mellére helyezve azt mondta : íme a két hegy aranyad és a völgy ezüst.

  A rászedett ördög haragjába elrohant és egész Tordáig felrombolta az utat, amelynek romjai néhol még fellelhetőek.