Annyiszor írták meg nagy íróink, hogy a világban mindig azt a kicsi színt kell meglátni, azt a kis foltot, amitől szép lesz a világ, hogy biztos mindannyian hallottuk már ezt a hasonlatot. De valahogy mégis csak nehezen indulunk el Romániában virágokat keresni, pláne a román vidékeken. Pedig érhetnek meglepetések, ha kimozdulunk a Sóvidékről!
Így tett Györfi Tamás-Csaba is, és most ezt az élményét osztotta meg velünk. Köszönjük hát, és essünk is neki a virtuális kirándulásnak.
Hadd kezdjem azzal, hogy nem volt tervben a Câmpulung-i Industrial Park meglátogatása. Két munkahét közé a hétvégére próbáltunk beszuszakolni egy Moldoveanu-csúcshódítást, ezért nem sok idő maradt bámészkodásra. A Régi Autók múzeuma mégis szerencsék sorozata folytán utunkba esett.
Biztosan hallottam már arról, hogy az Aro-kat régen Câmpulungon gyártották, de őszinte leszek így ahogy utaztunk át rajta, ez nem jutott eszembe a városról. Még azt is meglepődve konstatáltam, hogy a Holcim Cementgyár itt van. Nagy szerencsénkre pont nem messze a múzeumtól volt egy gyümölcs árus, ahol megálltunk. Tőle érdeklődtünk, mivel láttuk útközben a múzeumot, hogy mégis mi van ott, nyitva van-e. Az árus elmondta, hogy belehet menni nézelődni és ingyen van. Na az igen ez itt Romániában, ahol hamarosan még a hegyi beszívott levegővel is tételesen elszámoltatják a turistát (pl. Rákosi-tó) ez azért ritka szó. Hát mindenképp egy próbát megér, nézzük mit takarnak a múzeum kerítései.
Véleményem szerint az egyszeri turisták, akik nem jártak utána a helyeknek, ahova terveznek menni, azért elég szkeptikusak az ilyen útszéli múzeumokkal, kiállításokkal kapcsolatban. Szerintem mindenki megtapasztalta nem egyszer, hogy az ilyen helyeken sokszor horribilis összegeket kérnek el hozzá adott érték nélkül. Egyszerűen kihasználják a hely adottságát vagy pár tárgyat és nekiállnak belépőt szedni. Persze van, hogy megéri a látvány a tapasztalat az összeget, de nem az ilyen esetek vannak túlnyomó többségben. Például sok alkalommal előjön a Közlekedési Infókban a kérdés, hogy a Madarasi Hargitára vezető úton mi alapján szednek útdíjat.
Itt viszont más a helyzet ez elvileg ingyenes hát maximum eljövünk gondoltuk. Már a kapun beérve kellemes emlékeket idéztek a régen látott Oltcitok, 1300-as Daciák, régi Aro-k. Ezeket még úgy ahogy ismertem, viszont ahogy haladtunk hátra fele az udvaron érkeztek az igazi gyöngyszemek:
-1960-as évekbeli különleges beavatkozó egység.
-1936-os Ford V8, ami korabeli Monte Carlo Rally futam győztes volt
-tudtad, hogy a Cybertruckot legyártották az a huszadik század közepén Aro embléma alatt? Nem? Sebaj! Ezt is megtekintheted.
- Dacia 500-as, aminek az érdekessége, hogy én nem emlékeztem, hogy ilyen kocsit láttam volna életemben viszont útitársam, aki majdnem 10 évvel idősebb meglepődve látta, hogy itt bizony az is van
-és a személyes kedvencem a direkt Constantin Rădulescunak, az akkori üzem mérnöknek gyártott Bmw, amit simán el lehetne képzelni egy 60-as években játszódó Hollywood-i film maffia vezérének a keze alatt
És ez csak egy pár darab abból a rengeteg Romániában gyártott gépkocsiból, ami megtekinthető a kiállításon. Mert itt a kis 500-as Daciátol a nagy légvédelmi fegyverrel ellátott Aro-ig minden is van.
Meg van az a jelenet mikor az első alkalommal Romániában járó turistának magyarázza a taxisofőr hogy itt Romániában 10 lejbe kerül minden híres épületre való ránézés? (az említett videó: https://www.youtube.com/watch?v=jniGzoAUE1E&t=107s&ab_channel=GpBlaze ) Na, nekem valami hasonló érzésem volt egész múzeum látogatás alatt, hogy ezért még minket elszámoltatnak. Mire pont végére értünk a kiállításnak egy idősebb úr lépett oda hozzánk. Na jön az aktuális hóhér, gondoltuk. De nem ez történt. Az úr csak megemlítette, hogy ha gondoljuk menjünk nyugodtan be az épületbe mert ott is vannak kiállított dolgok. Nem pont erre számítottam de akkor hirtelen kerül idő erre is megnézzük mi lehet bent. Itt aztán egy olyan kommunista világ fogadott, amiről eddig maximum csak hírből hallottam. A falak tele kommunista párt szlogenekkel. Az akkori üzemben használt ruhák, makettek, újságok, motoralkatrészek, Mobrák, Pegas biciklik szinte minden, ami kommunizmus.
Itt jött megint az úr és elmondta, hogy szívesen szólna egy pár szót az előre kialakított előadóteremben, de persze csak ha van időnk, ha sietünk tovább megérti. Itt már teljesen elbizonytalanodtam, hogy hol is vagyok. Egy idegen vezető, akivel nem kell hetekkel előre időpontot egyeztetni, akinek nem számít, hogy amúgy csak hárman voltunk, és aki nem csak elhadarja a jól előre betanult dumáját essünk túl rajta alapon.
Itt az aktuális idegenvezetőnk kezdte Câmpulung eredetével a kialakulásával az itteni üzem megnyitásával a mondandóját. Majd beszélt a gyári munkáró,l a majdani megszűnésről, a próbálkozásokról az újra nyitásra. A sajnálat, hogy bár meg volt a próbálkozás mindent szét loptak. Szavait nem lengte be pátosz a kor iránt sem az akkor minden jobb volt elmélet. Ő csak egyszerűen szerette volna átadni másoknak azt a kor szellemet, amit ő itt megélt. A mondandója végére röviden odatette, hogy az egész adomány alapú, ha szeretnénk van egy dobozka abba tehetünk egy kis hozzájárulást. Miután pedig zavarunkban nem találtuk a dobozt és útba igazítást kértünk megköszönte nagyon a jóindulatunkat. Na itt már biztos voltam benne hogy nem Romániában vagyok. Pláne nem Argeș megye szívében, ahol az utak állapota olyan szinten elmaradott hogy ha Hargita megyében lenne egy olyan útszakasz, amilyen ott túlnyomó többségben található Borbolyt kirángatnák a hivatalából.
Mindenképp egy üde színfolt volt ez a kis múzeum. Aminek nincs szüksége, hogy hirdettesse magát csak szimplán egy egyszerű táblával. Nem kell belépődíjat szedjen, mert szerintem aki ide betér, az nem fog csak úgy adomány nélkül távozni.
Szerintem egy próbát mindenképp megér a múzeum, ha arra fele jár valaki. Kortól, érdeklődési körtől függetlenül szerintem mindenki megtalálja a számára érdekes dolgot. Ha valakit talán nem vonzzanak a régi autók biztosan megragadja az a fajta kommunizmus érzés, amit itt megtapasztalhat. Egykori vagy jelenlegi Aro tulajdonosoknak szinte kötelező jelegű, de akár egy családi vasárnap délutánnak is nagyon jó lehet ahol a szülők vagy nagyszülők meg tudják mutatni, hogy a következő generációnak milyen is volt az a kor amiben ők születtek.
Ami mindenképp tanulságos a Régi autók Múzeumában, hogy nem feltétlen van a kirándulásainkban ár-érték arány. Azért mert talán egy hely nincs fel hype-olva vagy mert nem olyan drága netalántán ingyenes még érdemes lehet kipróbálni mert rejtett gyöngyszemekre lehet bukkanni. Na meg persze ne kövesse el más is azt a hibát, hogy annyira siet a kirándulása alatt hogy nincs ideje másra csak a betervezett dolgokra. Én még egyszer buzdítok mindenkit, hogy próbálja ki a Câmpulung-i Régi autók Múzeumát.
Györfi Tamás-Csaba
