2019. január 8., kedd

Kacsó András egykori néptáncoktatónak állítanak emléket Székelyudvarhelyen

   Kacsó András egykori koreográfusnak, néptáncoktatónak állítanak emléket Székelyudvarhelyen: a mintegy két éve született kezdeményezés eredményeként január 9-én emléktáblát avatnak a székelyudvarhelyi Művelődési Ház szomszédságában, majd gálaműsor is lesz.


A kezdeményezők: Jakab Árpád újságíró, Kovács Lajos, Kacsó András egykori tanítványa és Sinka Arnold önkormányzati képviselő • Fotó: Kovács Eszter

   Kacsó András halálának harminckettedik évfordulója napjára tűzték az emlékünnepet – magyarázta Jakab Árpád újságíró. 

  "Az egykori néptáncoktató tanítványai évente összegyűlnek, egy ilyen alkalommal jelent meg részükről egy olvasói levél, amelyben nehezményezték, hogy Kacsó Andrásnak Székelyudvarhelyen nem állítottak emléket, még egy utca sem őrzi a nevét. Ekkor született meg az emlékállítás ötlete" – magyarázta a kezdeményező. 

   Az első elképzelés szerint az Udvarhely Néptáncműhely vehette volna fel az egykori néptáncos nevét – erről Sinka Arnold, RMDSZ-es önkormányzati képviselő közbenjárásával határozattervezet is született –, az ötletet azonban elvetették. A városvezetés ellenben indokoltnak és helyénvalónak találta az emlékállítást, ennek a lebonyolítását azonban a szervezőkre bízta. A kezdeményezők így az RMDSZ helyi szervezetében találtak partnerre, amely az emléktáblaállítás költségeit is magára vállalta.

Az ünnepségről 


   Január 9-én délután leplezik le a Művelődési Háznak a városi park felőli oldalán elhelyezett emléktáblát: az indiai zöld gránit-alapra helyezett bronz plakett Sánta Csaba, szovátai szobrászművész munkája. A köszöntőbeszédek és a méltatás után, fél hétkor a Művelődési Házban a Kacsó András emlékkiállítás megnyitásával folytatódik a program, majd az Udvarhely Néptáncműhely szervezésében gálaműsor következik, amelyen fellépnek a Seríttő, a Kékiringó és a Gereben Néptáncegyüttesek, valamint az Udvarhely Néptáncműhely, a talpalávalót pedig a Kedves Zenekar biztosítja. A gálaműsoron zömmel udvarhelyszéki táncokat láthat majd a nagyérdemű. A gálaműsor kiemelkedő része lesz a Kacsó András-díj átadása: az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület évtizedek óta évente e kitüntetésben részesíti a néphagyomány és a néptánc művelődésében kiemelkedően teljesítőket, ezúttal Székelyudvarhelyen a néhai Demény Gáspár néptáncost, néptáncoktatót tüntetik ki. Demény Gáspár egyébként maga is Kacsó András tanítványa volt, éveken át néptáncoktatással foglalkozott. A díjátadáson Széman Péter, az EMKE országos elnöke is részt vesz.

Kacsó Andrásról

   Kacsó András 1932. április 20-án született Alsósófalván, apja Kacsó Dénes, édesanyja Sükösd Ilona, tehetős földművesek. Öccse, Dénes, korán meghalt; húga, Ilona, óvónőként Gyulakután telepedett le, ahol családot alapított. A család életét döntő mód befolyásolta a világháború, az apa korai halála – 1951 januárjában a fa ütötte meg – és a háborút követő társadalmi változás. Elemi iskoláit szülőfalujában végezte, majd Székelyudvarhelyen folytatta és fejezte be tanulmányait a Római Katolikus Gimnázium és a Fémipari Műszaki Középiskola növendékeként. Előbb tiszti iskolába ment, de innen hamar visszahozza apja korai halála, később a marosvásárhelyi cukorgyárban mint műszaki rajzoló dolgozott 1954-ig. A közvetlenül alakuló családi helyzet, a zaklató társadalmi körülmények ellenére sem veszítette el alkotókedvét, fiatalos lendületét, mely elsősorban a néptánc és a népi értékek művelése felé irányult. Már székelyudvarhelyi diákévei alatt tánccsoportot alapított, de a néptánc iránti szeretete tovább kísérte Marosvásárhelyre is. 1953-ban szólótáncosként országos harmadik díjat nyert a bukaresti döntőn. Ezt követően Kolozsváron néptánc-oktatói tanfolyamot végzett el. 1954. novemberében saját kérésére áthelyezték Székelyudvarhelyre, ahol a Gábor Áron üzemben kapott állást. 1955-től a székelyudvarhelyi Rajoni Kultúrházban szakirányítóként folytatta életpályáját. Ugyanabban az évben megnősült, felesége Fülöp Lídia, szintén alsósófalvi származású tanítónő volt. Munkásságának további részét táncoktatóként, művészeti szakirányítóként és folklórgyűjtőként folytatta a székelyudvarhelyi kultúrház, később a megyei szaktanács alkalmazottjaként. Több évtizedes munkássága alatt fiatalok százaiba oltotta be a néptánc, népi értékek iránti szeretetet, az általa feldolgozott néprajzi gyűjtések és színpadi előadások emberek ezreit részesítették művészi élményben. Tanítványai közül sokan az időközben megalakuló marosvásárhelyi, sepsiszentgyörgyi és csíkszeredai Székely Népi Együttesek szakirányítóivá vagy táncosaivá váltak.

Forrás: szekelyhon.ro

2018. december 24., hétfő

Áldott Karácsonyi Ünnepeket

Áldott karácsonyi ünnepeket és sikerekben gazdag 2019-es esztendőt kívánunk rokonainknak, barátainknak, ismerőseinknek!



Az új éved legyen, amilyet óhajtasz!
 Ami elmúlt, annak hátat is fordíthatsz.
 Szomorkodás helyett nevess egyre többet,
 Csak a remény az mi, boldogabbá tehet.
Övezzen békesség, öröm és szeretet!
Kívánhatnék jobbat, mint BOLDOG ÚJ ÉVET!  (Sz.K.)


Adjon az Isten minden jót a következőkben,
Fehér kenyér dagadjon nyárfa tekenőben.
Hús, bor, gyümölcs legyen mindig bőven,
A patikát felejtsük az új esztendőben!
Adjon az Isten bő termést, aratást,
Nyakig érő sarjút, hogy bosszantsa a kaszást.
Adjon az Isten sok fát a kályhába,
 Házi békességet a meleg szobába!
 Szeretet, boldogság legyen a szívekben,
Biztonság, békesség szóljon a hírekben,   
Barátok, s a család öleljenek Téged,
Én mindezzel kívánok  
BOLDOG ÚJ ÉVET néked!

     B.Ú.É.K. 2019.


Szász Károly,
Marosvásárhely


2018. december 3., hétfő

2018. november 17., szombat

Régi, népi mesterségek Alsósófalván

Alsósófalva: Káli Lajos, Samu Dénes, Kovács Sámuel, aki jó kovács volt és egyben lóurusosként is hírnévnek örvendett. A ma is élő Kacsó Géza (szül. 1904. II. 25.) lóurusos, akinek a híre eljutott egész Máréfalváig, Ilyésmezőig. A lovaknak a gyógyítását és herélésta csikókat fenn állva herélte - a katonasága idején tanulta. Besszarábiában teljesített katonai szolgálatot, és ott egy állatorvos ezredes mellé osztották be, aki ezred-állatorvosként teljesítette a szolgálatot. 

Alsósófalváról: Kacsó Géza, aki 1904. február 25-én született 1980. november 17-én az alábbiakat mondja: ő maga csak csikók herélésével és csikók, lovak gyógyításával foglalkozott. Eleinte a herélendő csikókat a földre lehúzva herélte, de később iskolát csinált és itt másodmagával lábon állva herélte az előkészített állatot. Csak azért kellett egy segítség, az állat farkát fogja félre, hogy ő tudjon dolgozni. A lovaknál felismert mindenfele betegséget. Nagyobb részt gyógyszertári gyógyszerekkel gyógyított, injekciókat is használt. Receptjére még az 1950-es években Szovátán, Parajdon és Korondon kiadták a gyógyszereket a gyógyszertárak. Azonban, ha szükségét látta, alkalmazta az alábbi orvosságokat is. Az 1970-es évek elejétől már nem foglalkozik a lovak gyógyításával, mivel a parajdi állatorvos dr. Szabó Vilmos az állatgyógyításért kétszer megbüntette. Vizeletelállás: Egy téglát megmelegített, a lónak a vaszorája alá tette és arra ecetet cseppentett. Ettől a vizelet megindult. Kehesség: Kehes lónak búzakorpát ajánlott előre megnedvesítve, hogy ecetesedjen s azután adta az állatnak. Azt javasolta, hogy a száraz poros takarmánytól, száraz abraktól óvni kell, főképp tavasszal a takarmányt és abrakot megnedvesítve kell etetni. A kehes csikót fűzfa révei (korhadt fűzfa) is füstölték.  



2018. november 2., péntek

Nyilak csatája a Sóbányában

   A Kárpát Kupa első fordulóját szervezte meg szombaton és vasárnap a Romániai Íjászszövetség közösen az alsósófalvi Szirtisas Íjász Sportklubbal a Parajdi Sóbányában. A megmérettetésre több mint 100 versenyző érkezett. A 14 helyi versenyzőből 8-nak sikerült dobogóra állni.

Forrás: Sóvidék Televízió



2018. október 27., szombat

Adatok az alsósófalvi oktatási élet 1700-as éveiből

A gyermekek legtöbb helyen lócára ülve tanultak. Csak a XIX. század elejétől válik általánossá a hosszú, az egész osztálytermet széltében átfogó pad. Az eddigiek során említett adatokból arra is következtethetünk, hogy a tanítás - a siklódi, szolokmai, alsósófalvi, „sóbánya melletti scholában" - hoszszú évtizedeken át a mester szobájában történt.

....

Az alsósófalviak jóformán még külön sem váltak a felsősófalvi anyaegyháztól, s 1772-ben máris kijelentik: „...az Gyermekek tanítására pedig egy Tanitót különösön tartanánk."15 Mindez természetesen nem jelentette, hogy a faluközösség a hanyag tanító ellen mindig panaszt emelt, vagy eltávolítását követelte. Az évenként tartott vizitáció alkalmával megkérdezték az egyházközség tagjait: „A mester erkölcséről, háza népe viseletéről, hivatala folytatásáról, gyermekek tanításáról."16 1825-ben a korondi unitáriusok „egy instanciát adának bé Mester Ürmösi József ellen, exponálván ebben a gyermekek tanításában való restségét, a classisnak tisztán nem tartását, sőt bornyíl és sertés rekeszként tartását, s egyéb feles hibáit is, mely is communicatiora kiadatik a Mester atyafiának.

....

Sokkal súlyosabb váddal illetik 1802-ben az alsósófalvi Intze Istvánt: „A mikor meg ittasodik a Gyermekekkel rútul bánik, némelyik(ne)k azt mondja hogy a többit nyúzza meg, másik(na)k azt parantsolya hogy a Nadrága szijját huzza ki, hogy azzal a mást akaszszák fel a lábánál fogva."

....

Az alsósófalviak a pap és mester fizetésére vonatkozóan egyezséget kötnek: (1.) Minden Gazda külön külön ád a Papnak 2 kalondgya Búzát a Mesternek 1 kalondgya, zabot is annyit ha egy Háznál többen vágynák is. (2.) Akinek 10 Kalondgya Búzája terem, tartozik ezen egész Bért megfizetni, a kinek pedig annyi nem terem, tartozik szemül fizet ni a T. papnak 2 Véka Búzát, és 4. Véka zabot, a Mesternek felét. (3.) Az 1805-ben Jan: 10-én tartatott partialis határozása szerint az egy Háznál lévő több Gazdák közül tsak az egyik tartozik szalmájában fizetni, a többi szemül, egy kalondgya Búzáért egy Vékát; egy kalondgya zabért pedig két Vékkát. (4.) Az Özvegy Aszszonyok ha Gazdaságot folytatnak egész Bérrel tartoznak. (5.) A Szegény özvegyek a Papnak 24 D., a Mesternek 12. Dénárokkal. (6.) A Keresztelésért tartoznak adni egy tyúkot, vagy a hellyett két font Hust. (7.) Minden Marhás Gazda tartozik a Papnak egy Szekér Fát adni, a Mesternekis annyit."41 Összehasonlításképpen álljon itt egy háromszéki díjlevél: „1800 táján a bölöni unitárius iskolában az iskolamester a következő fizetést kapta: 80-90 kalongya búza, ugyanennyi zab, s tandíjul minden tanuló szüleitől egy csirke. Ehhez járult hozzá a lakás és néhány hold szántónak és kaszálónak a használata."42 

...

Összehasonlításként említem, hogy hat évvel korábban, 1782-ben az alsósófalvi tanító jövedelme alig fele, 27 forint 48 krajcár volt, a felsősófalvié pedig 49 forint 48 krajcár.5

...

1785-ben az alsósófalviak „panaszolnak Dáné János ellen, hogy... az Gyermekeket magával viszi az erdőre venikéért (venyigéért), magyaró vesszőért. A Sertéseit az Pityvarban hizlalta, holott jó Pajtája vagyon.


Adatok az alsósófalvi oktatási élet 1700-as éveiből