Közösségünkben többször megfogalmazódott egy Falumúzeum létrehozásának fontossága, mely őrizné régi idők hangulatát, annál is inkább, mert egyre gyorsabban haladunk a modernizálás technikai világában, és ez úton, nagyrészt, veszendőbe, feledőbe merülnek múltunk tárgyi értékei is.
A 2011-2012-es tanévben, az iskola képviseletével megbízottként, elérkezettnek éreztem az időt arra, hogy elinduljak ez ügyben, keressek egy megfelelő helyet, el kezdjem gyűjteni az Alsósósófalva múltjához kötődő emléktárgyakat, melyeket még megmenthetnénk a jövő generáció számára, akik majd ezek által betekintést nyerhetnek elődjeik ízlésvilágáról, életformájáról, népművészetéről.
E célnak a Néptanács tulajdonában lévő volt Orvosi Rendelő épülete megfelelőnek bizonyult, amelyben a két szoba éppen üressé vált, a harmadik pedig nagy festőnk, iskolánk névadójának, Sükösd Ferencnek emlékét őrzi már 1995 óta. Ezt a gyönyörű épületet Káli Árpád, akkori alpolgármester közbenjárásával, rendelkezésünkre is bocsátotta Parajd község Tanácsa.
2011 szeptemberében írott formájú felhívással fordultam a falu embereihez, mely tartalmazta a tájház létrehozásának szándékát és a tárgyak gyűjtésének kérését.
Erre a felhívásra nagyon kevés tárgy érkezett, következő próbálkozás a gyerekek bevonása volt, többen gyűjtögettek is, lelkesen, szeretettel.
Októberben Fülöp András , id.Kacsó Lajos, Fülöp Ildikó, Biró Judit segítségével megjavítottuk a kertet, kaput, ki is ürítettük a termeket, majd a lelkes farsangtemető asszonyok önzetlen munkája révén ki is meszeltük azokat.
Az összegyűlt tárgyak még mindig nagyon kis helyet foglaltak el a külső terem közepében, szinte elfogott a félelem, hogy, hogyan fog berendeződni.
Következett a személyes kutakodás. Sok helyen benyitottam a kaput, s, ha nem is tudtak tárgyakat adni, pár jó szóval, kedves mosollyal, beszélgetéssel gazdagodtam. Aztán adott a jó Isten közügyet értékelő, drága jó embereket is, akik adtak, amit csak tudtak, segítettek, ahogy csak bírtak.
Nagyon boldogan mostunk minden kormos, pókhálós, poros tárgyat Biró Judittal, tudva azt, hogy gazdagodik „kincsesházunk”. Úgy érzem, Biró Kálmán is szívesen fogta be a lovat kérésünkre, fuvarozásra. Andrási Ilona nyugdíjas tanárnő is felajánlotta mindenféle segítségét. Pál Lidi nénivel, Édesanyámmal, Lukács Margittal felhúztuk a szövőt, farsangidőben.
Régi mesterségek pályázatunk felhívására több tanuló kutakodott, írt dolgozatot; a legsikeresebb, jutalmazott munkák Székely Anna, Kacsó Adrienn, Kovács Ottilia, Ráduly Eszter, Szász Szilvia, Kacsó Barna tolla alatt születtek. Lelkes munkájuk is gazdagítja tárházunkat.
Fülöp Ildikó, Kacsó Anna, néhai Biró Rozália, Lukács Margit, Andrási Ilona, Pál Lídia, Biró Judit, Biró Ágnes segítségével berendeztük a belső termet „lakószobának”, a külsőben pedig szerszámokat állítottuk ki, mesterségek szerint csoportosítva. Ezek megnevezésében id. Lukács Vencelné segített.
Ekkor már látszott, hogy honnan, milyen tárgyak hiányoznak, s a gyűjtést már célirányosan folytattam.
Most elfogadhatónak tartjuk a kiállított tárgyak mennyiségét, de azért folyamatosan gyűjtünk bármilyen múltbeli tárgyat, dokumentumot, fotót, könyvet, és nagyon szívesen fogadjuk, ha bárki, csak egy darabbal is, de gazdagítja Szülőfaluja létrehozott népművészeti gyűjteményét.
Hálás köszönet mindenkinek, aki bármivel is segített, támogatott.
Kívánom, hogy ez a tájház váljék a megtartó, emlékezés helyévé, olyan hellyé, ahol magunkra ismerhetünk, ahol lelkünk megnyugodhat, átélve egy lassúbb, erkölcsi értékekben gazdagabb kor hangulatát.
Alsósófalva, 2021. augusztus 3.
Ráduly Jolán
