Eljött szívemnek utolsó órája...

 Búcsú

Eljött szívemnek utolsó órája

Temessetek engem temető sírjába,

Nem kérek koporsót semmi fényességet,

Testem a földbe gyengén tegyétek.

Legyen közel mező, ott lesz szép az álom

A szellő sirdogáljon

A ringó nyárfákon

Legelésző nyájnak haljam a kolompját

Illatozó nyárfa hullasa rám lombját.

Míg a hold sugarak

A mezőre tűznek

Panaszos zúgását

Halgassam a víznek.

Esthajnali csillag

Gyémántos sugára

Szállni fog a bús szívem

Elhagyott halmára.

Addig többi barátim

Járnak a lányokhoz

És én pihenek itten

örökös ágyamban.

Ének

Szagos a rozmaring

Szagos a rozmaring

Főldbe lehajlik az ága.

Gyere régi babám

Gyere régi babám

Feküdj az árnyékába.

Nem fekszek alája

Rozmaring a négy sarka galambom

Összegyűröm ruhám

Fehér alsó szoknyám

Megver az édesanyám.

Haragszik a baka

haragszik a baka

Mikor masirozik

MInden csárda előtt

A kaszárnya előtt

Egyet káromkodik

Verje meg az Isten

Azt a jó édesanyát galambom

Aki katonának

Nevét barna lánynak

Neveli a fiát.

Ráduly Géza: 

Ifjúságom emlékeiből az 1960-1962. évekből

Gyűjtötte: Ráduly Eszter

Ha kérdik, hogy e pár sor...

Ha kérdik, hogy e pár sor

Kitől és honnan ered,

Mond... attól, aki téged

Olyan nagyon szeret.

Ha majd évek múlva

Messze visz a sorsunk

Emlékezzél vissza

Hogy jóbarátok voltunk.

Szeretettel jegyzi egy jó barát

Kozma József

Nagyváradi.

Ének

Haza vágyok csendes kis falumba

Hívogat a régi rónaság

Bogárhátú piciny házikóban

Édesanyám mindig haza vár.

Mert a házunk előtt

Épp úgy van mint régen

Hófehéret virít az akác

És egy csendes Május éjszakán

Felém küldi minden illatát.

Én azóta sok helyet bejártam

De a szívem most is haza vágy

Mikor anyám könnyes szemét látom

Tudom, hogy ő most is haza vár.

Mert házunk előtt

Épp úgy van mint régen

Hófehéret virít az akác

És egy csendes Május éjszakán

Felém küldi minden illatát.

Ráduly Géza: 

Ifjúságom emlékeiből az 1960-1962. évekből

Gyűjtötte: Ráduly Eszter

Imádkozzál én érettem

Imádkozzál én érettem

Hogy senki se lássa,

Tiéd szerető szívemnek
Minden dobbanása.

***

Csendes

Néma kis templomba

Ereszkedjél

Térdre

S akit a

Legjobban szeretsz

Imádkozzál

Érte.

***

Legszebb perc volt életemben

Mikor megismertelek

Gondolj te is gyakran én rám

Mert én el nem feledlek.

Ének

Messze van a picint falum 

Fehér tornya, mégis ide látszik,

De szeretnék haza menni,
Utcátokban megpihenve járni.

Akác lombos kis falumban,

Szívszakadva valakire várni.

Eső mossa lábam nyomát

Elhordja hát alólam a földet

Elhordja és elmondja, hogy

Szüntelenül te utánad vágyok

Elhordja és elmondja, hogy

Szüntelenül te utánad vágyok.

Akác lombos kis falumban

Nem nyílnak már az akác virágok.

Amióta én eljöttem

Udvaromba idegenek járnak,

Amióta én eljöttem 
Nincsen napfény, sötétségben járnak.

Amióta én eljöttem
Nincsen napfény, sötétségben járnak

Akác lombos kisfalumban

Szüntelenül valakire várnak...

Ráduly Géza: 

Ifjúságom emlékeiből az 1960-1962. évekből

Gyűjtötte: Ráduly Eszter

Piros rózsak nyílik a fán...

Piros rózsa

Nyílik a fán

Szeretetből

Gondolj rám 

Légy hű és szeress

Soha-soha

El ne felejts.


***

Könyebb kösziklának 

Ezer felé repedni

Mint két szerelmes szívnek

Egymástól

Elszakadni.

***

Neked adom a szerelmem

Édes kis virágom

Mert a legdrágább kincsem

Ezen a világon.

Ráduly Géza: 

Ifjúságom emlékeiből az 1960-1962. évekből

Gyűjtötte: Ráduly Eszter

Rózsa, rózsa, piros rózsa, szép virág...

Rózsa, rózsa, piros rózsa 

Szép virág

Nálad nélkül mit ér nékem

A világ?
Galamb szárnyán küldöm

Ezt a levelet,
Az én szívem most is
Téged szeret.

Én is rózsa voltam

Míg e pár sort írtam,

De most már hervadok,

Míg választ nem kapok.

A boldogsághoz egy szó is elég,

Hallgasd meg e vallomást,

Megkésett vendég az én szívem,

Végül mégis csak rád talál.

Ének

Bokrétát kötöttem

Mezei virágból

Küldöm én is, nem is

Messzi-messzi tájra
Kéklő hegyeken át

Fényes úri házba

Aranyos kehelybe

Szép lány asztalára.

Nézem én, nézem én

Tarka bokrétámat

Jobb lesz neked itthon

Kis üveg pohárban,
Hervadj el, epedj el
Szép ibolyám kelyhe,
Mezei virágnak
Kunyhóban a helye.

Ráduly Géza: 

Ifjúságom emlékeiből az 1960-1962. évekből

Gyűjtötte: Ráduly Eszter

Csörgedező patak partján

Csörgedező patak partján

Nyílik a sok nefelejcs

Tanuld meg te barna kislány

Hogy szőke fiút szeress.

***

Üdvözletem küldöm

Kedvesem teneked,

Úgy szeressél engemet

Mint ahogy én téged.

Nem kérek Istentől

Kincset, gazdagságot,

Csak te néked babám
Adjon boldogságot.

***

Ha az életben oly kérőd akad

Kit a szíved nem szeret

Használd a vasúti jelszavat,
Hogy: Mehet!

Ráduly Géza: 

Ifjúságom emlékeiből az 1960-1962. évekből

Gyűjtötte: Ráduly Eszter

Legyen szíved olyan boldog...

Legyen szíved olyan boldog

Mint a legszebb kikelet

Három csillag vezéreljen

Hit

Remény

és Szeretet.

***

Piros rózsa szegfű-száll,

Soha el ne hervadjál

Szíved legyen kék nefelejcs

Aki írta, el ne feledd.

Piros rózsa akkor nyílik,

Mikor rája harmat esik,

Az én szívem akkor nyugszik,

Mikor rólad álmodozik.

Ének

Gyere velem az erdőbe,

Gyere velem vadvirágot szedni,

Ott ahol a rigó fütyül

Ott ahol majd

Nem lát minket senki.

Ott ahol majd nem lát senki

Csak az a Jóisten

Elmondom, hogy szerettelek

Enyém leszel egyetlenegy
Virágom.

Ki visznek a temetőbe

Rám takarják a fekete földet,
Borulj rá a kopórsomra
Borulj rája
Egyetlenegy kincsem

Borulj rá a koporsómra

Tűzzél rá virágot

Nevetéssel, csaéfasággal,
Csaltad meg az én szomorú
Szívemet.

Ráduly Géza: 

Ifjúságom emlékeiből az 1960-1962. évekből

Gyűjtötte: Ráduly Eszter

Ki azt mondja imád...

Ki azt mondja imád,

Annak ne hidd szavát,

Ki azt mondja szeret,

Talán igaz lehet, 

De kinél a szív beszél,

Az igazán érted él.

Két csónak úszik

Az élet tengerén

Az egyikben te

A másikban én.

A két csónak

Egymástól elszakad

De a mi szerelmünk

Örökre megmarad.

Ráduly Géza: 

Ifjúságom emlékeiből az 1960-1962. évekből

Gyűjtötte: Ráduly Eszter

 

Piros rózsa, kék nefelejcs...

Piros rózsa, kék nefelejtcs

Engem babám el ne felejts,

Mert ha engem elfelejtesz

Elhervad a 

Kék nefelejtcs.

***

Szedd a tavaszi virágot

Egy csokorba össze,

Rózsa legyen és ibolya

Egy vagy kettő közte.

Tekints néha a csokorra

Látni fogsz a múltba,

Eszedbe jut néha-nlha

Ki e pár sort írta.

***

Ha hervadnak a virágok

Vége van a nyárnak,

Szívünkből a forró vágyak

Mind messzire szállnak.

Ének

Erdő szélén nagy a zsivaly, lárma,

Erdő szélén esküszik a cigány vajda lánya.

Táncra perdül, vígan dalol,

Az egész cigány had,

Csak egyedül a mennyasszony,

Arcán ül a bánat,

Arcán ül a bánat.

Szomorú a cigány vajda lánya,

Rejtett könnyét senki más, csak édesanyja látja.

Vigasztalódj édes lányom,

Felejtsd el a régit,

Édesanyám fáj a szívem,

Majd meghalok érte,

Majd meghalok érte.

Már bíz én azt a rongyost nem bánnám,

Ez gazdagabb, ezüst pityke figyeg a dormányán,

Azt a régit meg nem látnám,

Semmije sincs neki,

Édesanyám nékem az kell,

Az a szegény régi, 

Az a rongyos régi.

Ráduly Géza: 

Ifjúságom emlékeiből az 1960-1962. évekből

Gyűjtötte: Ráduly Eszter

 

Minden virág az én szerelmemből nyílik...

Minden virág

Az én szerelmemből nyílik,

És az én szerelmem

Elkísér a sírig.

***

Csókot küldök

Nem virágot,

Annak akit

Úgy imádok.

Daru madár

Vidd el neki

Az küldi ki

Őt szereti.

Ének

Édesanyám, hogyha ír majd, írjon a falumról,

Küldjön egy száll virágot az öreg akác fáról,

Írja meg, hogy az emberek,

Sajnálnak-e, hogy el kellett mennem,

Írja meg, hogy magán kívül

Sirat-e még valaki engemet.

Írja meg, hogy házunk előtt él-e még a nyárfa,

Írja meg, hogy odahaza milyen nóták járnak,

Él-e még az öreg cigány,

Járnak-e a fonóba, mint régen,

Édesanyám mindent írjon

Csak egy lányról sose írjon nékem.

Édes fiam küldöm néked az akácfa virágot,

Meg azt a sok üzenetet az öreg cigányról,

A fonóba most is járnak,

A viszonyok olyanok mint régen,

Kíről írtad, hogy nem írjak,

Az a kislány te éretted halt meg.

Ha már így van, édesanyám, ne sirasson engem,

Már ezután odahaza nem síratnak engem,

Nemsokára zeneszóval

Kivisznek a gyászos temetőbe,

Fehér akác, rezgő nyárfa

Virágok közt temessenek engem.

Ráduly Géza: 

Ifjúságom emlékeiből az 1960-1962. évekből

Gyűjtötte: Ráduly Eszter

 

Messze idegenben szomorú az élet...

Messze idegenben

Szomorú az élet,

Szívem azt dobogja

Látni szeretnélek.

***

Vessen a sors

Bárhova,

Feledni nem bírlak

Soha.

Ha majd a sírban is

Van élet,

Ott sem fogok mást szeretni

Csak téged.

Jegyeztem 20 éves koromban.

Ének

Lányból lesz az asszony, bimbóból a rózsa,

De sok édes percből lesz egy boldog óra.

Órákból a napok, napokból az évek,

Fekete hajamból lassan hófehér lesz,

Lassan hófehér lesz.

Meg nem állíthatjuk az idők járását,

Levelek hullását, virág hervadását.

Az idő elmúlik, a levél lehullik,

De a mi szerelmünk soha el nem múlik,

Soha el nem múlik.

Minden virág nyílott amikor ott voltunk,

Amikor a másik harangszónál álltunk.

Megbánod te azt, megbánod te százszor,

Visszahívsz még engem virág hervadáskor,

Virág lehulláskor.

Nem sírok én többet, egy könnyet se ejtek,

Valahogy nehezen elfeledlek téged,

Lehetsz te még másé, lehetsz te még százé,

De az én szerelmem csak a hervadásé,

Csak a hervadásé.

Ráduly Géza: 

Ifjúságom emlékeiből az 1960-1962. évekből

Gyűjtötte: Ráduly Eszter

 

Légy előttem bár mily távol...

Légy előttem bár mily távol,

Szíved legyen mostoha,

Én szeretni mindig tudlak

De feledni soha.

***

Fehér galamb

Száll a levegőben,

Barna kislány

Életem reménye.

Te vagy földi

Boldogságom

Rajtad kívül,

Senki e világon.

Ének

Harangoznak a mi kisfalunkban,

Édesanyám menjen a templomba.

Imátkozzék, a Jóistent kérje,

Hogy a fiát semmi baj ne érje

Valahol a messze idegenben.

Túl a vízen virág van a réten,

Barna kislány mit üzensz te nékem?

Üzend meg, hogy szeretsz-e mint régen,

Mert én akkor hazafele térek,

Csak még egyszer tudnék hazamenni.

Túl a vizen nádfödeles házban,

Oda van az én babám bezárva.

Ne sírj kislány lesz még jobb is meglásd,

Ha majd egykor viszont látjuk egymást,

Csak még egyszer tudnék hazamenni.

Nem kell nekem a világon semmi,

Csak még egyszer tudnék hazamenni.

Csak még egyszer lehetnék tenálad,

Párnám lenne a te gyönge vállad,

Csak még egyszer tudnék hazamenni.

Ráduly Géza: 

Ifjúságom emlékeiből az 1960-1962. évekből

Gyűjtötte: Ráduly Eszter

 

A rózsa csak egyszer nyílik...

A rózsa csak egyszer nyílik,

Száradni kezd azután,

Szeretni csak egyet lehet

Tiszta szívből

Igazán.

***

Szép a piros rózsa

Két szép ablak között

Szép a hű szeretet

Két fiatal között.

Szép a kék nefelejcs,

Szép a piros rózsa

Ki e pár sort írta,

ne feledd el soha.

***

Az élet bármilyen mostoha

Szeretni megtanít,

De feledni soha.

Ének

Gyere velem akácos kis falumba

Oda várlak ölelő két karomba.

Ott lesz majd az édesanyám,

Rózsa levél lesz a párnám

Lábad nyomán kinyílik a 

Gyöngyvirág.

Nem kívánok az Istentől egyebet,

Kösse össze szívedet a szívemmel.

Amerre a fényes nap jár

Nem lesz olyan boldog egy pár,

Mind amilyen boldog leszek

Teveled.

Nem hallgattam hívogató szavadra,

Nem mentem el akác-lombos faludba.

Édesanyám rég hogy elhalt,

Rózsa levél is elhervadt,

Lábam nyomán nem nyílik a

Gyöngyvirág.

Ráduly Géza: 

Ifjúságom emlékeiből az 1960-1962. évekből

Gyűjtötte: Ráduly Eszter 

Piros pünkösd napján...

Piros pünkösd napján

Imátkoztam érted,

Piros pünkösd napján

Vártalak én téged.

Tele volt a határ

Nyíló vadvirággal,

Vártalak a keresztútnál

Pünkösdi rózsával.

Mindhiába várlak

Ősz is lett azóta,

Elhervadt azóta

A pünkösdi rózsa.

Nevető kis párom

Többé sosem hívlak,

Mert a fagyos télidőben

Jégvirágok nyílnak.

Ráduly Géza: 

Ifjúságom emlékeiből az 1960-1962. évekből

Gyűjtötte: Ráduly Eszter 

 

Nem nézek én, minek nézzek...

Nem nézek én, 

Minek nézzek az égre,

Inkább nézzek

Kedvesem szemébe.

Kedvesemnek szép szemében

Van egem,

Onnan szüt le tiszta napfény

Melegen.

***

Ami köztünk történt

Az a kettőnk titka

Muskátlis ablakod

Nem lesz többé nyitva

Elválunk egymástól

Csendben, ahogy illik,

Muskátlis ablakod

Többé ki nem nyílik.

Ének

Itt hagyom a falutokat

Nemsokára

Elmegyek én ti tőletek

Más országba

Csillagtalan sötét éjjel

Jövök hozzád búcsút venni

Hogy nem lássa hulló könnyem

Soha senki.

Ha elmegyek ne mondjatok

Rosszat rólam.

Kártevője falutoknak

Sosem voltam.

Te sem vethetsz a szememre

Semmi átkot, semmi vétket,

Csak annyit, hogy szerettelek,

S hittem néked.

Jegyeztem 1960. évben, egy vasárnap délután

Com. Alsósófalva Község

Rai. Udvarhely Rajon

Reg. Marosvásárhely Magyar Autonóm.

Ráduly Géza: 

Ifjúságom emlékeiből az 1960-1962. évekből

Gyűjtötte: Ráduly Eszter 

 

Ha szívedben sok a bánat...

Ha szívedben sok a bánat,

Ne meséld el fűnek-fának,

Mindegy hogyha fáj vagy vérzik,

Ne szólj semmit

Úgy sem érzik.

***

A szerelem szép, nyíló virág

Mely ha ápolod

Szépen nyílik tovább.

De ha gondodat levesze róla,

Elpusztul, elhervad

Mintha soha nem lett volna.

***

Az életed legyen olyan szép

Mint egy rózsaszáll,

Ne legyen tövis utadban

Csak szerelem és boldogság.

Ének

Kéket nyílik az ibolya

Nem sárgát,

Miért tagadod, én is jártam

Tehozzád.

Cifra szűröm szent tanúja,

Hányszor voltál vállaimra

Borulva.

Válaimra ráborultál,

Zokogtál,

Ajkaimról forró csókot

Raboltál,

Esküdöztél égre-földre,

Hogy hű maradsz mindörökkre,

De megcsaltál.

Te azt hitted, te szigorú,

Megcsaltál,

Pedig engem meg sem 

Szomorítottál,

Megcsaltad te csalfa szívű magadat,

Elvesztetted hűséges

Galambodat.

Ráduly Géza: 

Ifjúságom emlékeiből az 1960-1962. évekből

Gyűjtötte: Ráduly Eszter 

 

Köss koszorút nefelejcsből

Köss koszorút nefelejcsből

És szerelmet tiszta szívből,

Aki ezt a verset írta

Nevét ne feledd el soha.

***

Az élet tea,

Rum benne a férfi,

Cukor a feleség,

Narancs az após,

Citrom az anyós.

Ének

Százados úr seja-haj,

Százados úr ha felül a lovára,

Visszatekint seja-haj,

Visszatekint az elfáradt bakára.

Ugye fiúk,

Szép élet a katonaélet?

Csak az a baj seja-haj,

Csak az a baj,

Hogy nehéz a viselet.

Diófából seja-haj,

Diófából nem csinálnak koporsót.

A bakának seja-haj,

A bakának nem írnam búcsúztatót.

Ágyú golyó lesz annak a búcsúztatója,

A legszebbik barnalány,

A legszebbik

Lesz a megsíratója.

Ráduly Géza: 

Ifjúságom emlékeiből az 1960-1962. évekből

Gyűjtötte: Ráduly Eszter 

Hej de bajos a szerelmet titkolni

Hej de bajos a szerelmet titkolni

Tövis közül az ibolyát kiszedni.

Kiszedném de megszúrja a kezemet,

Barna kislány csalta meg a szívemet.

Úgy elmegyek, hírt se halltok felőlem.

Párja vesztett kismadár lesz belőlem.

Rászállok egy zöld erdőre zokogva,

Sírt keresek egy nefelejcs bokorban.

Ha kitudnám panaszolni magamat,

Ha valaki meghallgatná szavamat.

Minden búmat, bánatomat kisírnám,

Hej de kinek mikor senki se sajnál.

Ráduly Géza: 

Ifjúságom emlékeiből az 1960-1962. évekből

Gyűjtötte: Ráduly Eszter 

 

Ne áldozd fel életed...

Ne áldozd fel életed

A csaló álmokért,

Mert késő lesz az ébredés

Ha az álom véget ér.

A szerelem egy hegedű húr

Amely hamar elszakad,

Össze lehet ugyan kötni

De a csomó megmarad.

Ha az élet szenvedése

Nyomja majd a szívedet,

Imátkozzál az Istenhez,

Ő letörli a könnyedet.

Megkésett vendég az én szívem,

Meghallgatást félve kér,

Ne zárd be szíved ajtaját,

Ha kopogtatok rajta én.

Ráduly Géza: 

Ifjúságom emlékeiből az 1960-1962. évekből

Gyűjtötte: Ráduly Eszter 

 

Rózsás kertbe üldögélek...

Rózsás kertben üldögélek,

Emlékverset írok néked,

Légy boldog a világon,

Mint a madár az ágon.

Légy szülődnek jó gyermeke,

Testvérednek jó testvére,

Valamikor valakinek

Igaz szívű szeretője. 

Nem nézek én,

Minek nézzek az égre,

Inkább nézek

Kedvesem szemébe.

Kedvesemnek szép szemébe,

Van egem,

Onnan süt le tiszta napfény

Melegen.

Ráduly Géza: 

Ifjúságom emlékeiből az 1960-1962. évekből

Gyűjtötte: Ráduly Eszter