2020. november 25., szerda

Messze idegenben szomorú az élet...

Messze idegenben
Szomorú az élet,
Szívem azt dobogja
Látni szeretnélek.

***

Vessen a sors
Bárhova,
Feledni nem bírlak
Soha.
Ha majd a sírban is
Van élet,
Ott sem fogok mást szeretni
Csak téged.

Jegyeztem 20 éves koromban.

Ének

Lányból lesz az asszony, bimbóból a rózsa,
De sok édes percből lesz egy boldog óra.
Órákból a napok, napokból az évek,
Fekete hajamból lassan hófehér lesz,
Lassan hófehér lesz.

Meg nem állíthatjuk az idők járását,
Levelek hullását, virág hervadását.
Az idő elmúlik, a levél lehullik,
De a mi szerelmünk soha el nem múlik,
Soha el nem múlik.

Minden virág nyílott amikor ott voltunk,
Amikor a másik harangszónál álltunk.
Megbánod te azt, megbánod te százszor,
Visszahívsz még engem virág hervadáskor,
Virág lehulláskor.

Nem sírok én többet, egy könnyet se ejtek,
Valahogy nehezen elfeledlek téged,
Lehetsz te még másé, lehetsz te még százé,
De az én szerelmem csak a hervadásé,
Csak a hervadásé.

Ráduly Géza: 
Ifjúságom emlékeiből az 1960-1962. évekből
Gyűjtötte: Ráduly Eszter



Messze idegenben szomorú az élet...

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése