A népi gyógyászat nyomdokaiban

      A sóvidéki ember nemcsak a megélhetéshez szükséges eledelt, ruházatot és egyéb javakat állította elő magának évszázadokon keresztül, de saját maga orvosa is volt. Eme orvostudománya nagyon színes, hiedelmekkel, babonákkal tarkított, amelyet sokszor elképzelni se tud a mai kor embere. Ahhoz, hogy ezt megértsük két dolgot is meg kell, hogy említsek. 

  " Ha valaki olyan beteg volt, hogy el kellett vinni a kórházba Udvarhelyre, akkor hajnalba befogták a lovakat, a szekeret megrakták szalmával, arra pokrócot terítettek. Abba szépen a beteget belefektették. Akkoriban fakereke volt a szekereknek, ezért csak lassan lehetett haladni, hogy a beteget ne rázza meg a szekér. De sokszor így is nagy megerőltetés volt a betegnek. A szekeresnek is egy napi út volt megtérni. "

  Az említett távolság ma könnyedén megtehető fél óra autózással. De akkoriban ez nagy problémát okozott. Közelebb is volt kisebb kórház, de nagyon sokan mégis a jól bevált, régi módszerekben bíztak.

   A másik amit meg kell említenem, az a népi hiedelemvilág. A tündérekről/szépasszonyokról már sokszor meséltem. A környező várakat építették, de a falvak közelében is szerettek táncolni. Ezek a tündérek vagy jók vagy rosszak voltak, de a fiatal legényeket mind szerették, és magukkal vitték, ha tudták. A tündérek mellett más gonosz szellemekben is hittek. Ha belegondolunk a farsangtemetés is erre vezethető vissza. A farsangi maszkurázással elijesztették a gonosz szellemeket, így azok egész évben békén hagyták a falut. Kicsit már érthetőbb, hogy a gyógyítás folyamatát miért övezi körül megannyi kuruzslás, ráolvasás meg mindenféle bűvös cselekedet. Nem volt ahova/ahogyan menjenek a betegek, nem volt pénzük drága orvosi kezelésre, nem voltak jártassak az írott tudományban sokáig. Így nagyban ragaszkodtak az évszázados gyógyítási hagyományaikhoz. 

   De nem kell azt hinni, hogy Istentelenek lettek volna. Nagyon is fontos szerepet játszott az életükben az Istenbe vetett hitük. A beteg ágyánál ott volt a falu papja is, sokszor a szentelt gyertya és szentelt víz is eszköze volt a gyógyításnak, de leginkább azt hitték, hogy az Isten jelenléte (azaz a pap jelenléte), ártalmatlanná teszi azt a gonosz erőt, amely a betegséget okozta, és nem hagyja a beteget meggyógyulni. 

  Az utóbbi évszázad hirtelen fejlődésével, egy új korszak kezdődött a Sóvidéken is, amely a modern orvostudományt helyezi előtérbe. De néha még mindig felbukkan egy pár népi elem. A sümölcs gyógyításához például meg kell érinteni egy halott ember kezét. Amikor én magam megszülettem, egy kedves rokonom az ágyhoz akarta kötözni a lábaimat, mondván, nem szabad a baba rugdalózón, mert akkor nyomorék lesz felnőtt korában. Hála Istennek ágyhoz se kötöztek, és egészségesen fel is nőttem. Néha még találkozunk fokhagymával egy ajtó - ablak sarkában amellyel a gonosz szellemeket lehet távol tartani a háztól. 

   Mindenesetre a sóvidéki emberek nagyon sok gyógynövényt ismertek és használtak. Volt orvosságuk lázra, megfázásra, köhögésre, sebek ápolására, gyomorbántalmakra, mondhatni mindenféle betegségre. Tavasztól őszig folyamatosan gyűjtögették a különböző gyógynövényeket, amelyekből tea, teaszerű kivonat vagy kenőcs készült. Így a padláson mindig helyet kaptak a szárított gyógynövények. 

Bába kalács - teát kell főzni köhögés/megfázás esetén

Egérfarkú fű - gyomorfájás ellen kell teát főzni

kék iringó - köhögés ellen a legjobb tea

galagonya - megfázás, meghűlés esetén teát főznek belőle, porrá törve gilisztahajtó

Körömvirág - kenőcsöt készítve sebekre használják

Hit és erkölcsi élet

   Az alsósófalvi ember lelkületének alapvonásaiban vallásos ember. „A táj lelkisége is Isten keresésére nevelte rá. A hegyvidéki élet sok, ijesztő, rejtelmes adottsága, a sóbányászat életveszedelme, a hosszú fuvaros utak ijesztései megtanították ezt a népet Istenben bízni és minden körülmények között minden jót egyedül tőle, remélni”. 

   Az egyházközösség egyház-fegyelmezési esetei sehol nem tartanak számon olyan egyháztagot, akit istenkáromlásért vagy nyílt istentagadásért kellett volna fegyelmezni. Úgy tartják még most is, hogy a sófalvi ember lelki hiányt érzett és érez, ha nem mehetett el templomba. Az 1913-as évi lelkészi jelentésből tudni lehet azt a fontos adatot, hogy csütörtök kivételével minden reggel hét órakor tartották az istentiszteletet. Az istentiszteletek látogatóinak gyermeklétszáma a falu lakosságához viszonyítva mindig magas volt, ami jelenleg a szaporulat romlásával igencsak lecsökkent. 1950-ben több mint 500 család volt az egyházközösség tagja. A faluban volt felekezeti iskola is, ami 1920-ban szűnt meg. 1948-tól 1989-ig teljesen kiszorult a vallásoktatás az iskolából, de attól az időponttól a lelkészek a papi lakban végezték a gyermekek vallásos és erkölcsi nevelését.29 Létezett ifjúsági egyesület is Alsósófalván 1865-től. Az I. Világháborút követően a legközelebbi adat 1922-ből származik. Abban az évben november 26-án Turóczi Árpád olvasta fel a 17 cikkből álló új református ifjúsági egyleti szabályzatot. Az új megalakuló ifjúsági egyesület programjában szerepelt először rendszeres Szentírás-olvasás, a fiúk és lányok közös összejövetelén. Ugyanekkor adta ki az állam is rendeletét ifjúsági egyesületek létesítésére, s így a gyülekezet nevelését az állami iskola s a református felekezeti iskola tanítói két irányban végezték. A hatóság hamar (1924-ben) betiltotta ezt a református ifjúsági munkát. Később a megújult egyletet Balogh Ferenc lelkész vezette. A munka inkább színdarabok előadásából állott ebben az időben, bibliaórának nyoma sincs. 1933-ban az egyházi jellegű ifjúsági egylet nem bírja a konkurenciát az állami ifjúsági egyesülettel, és megszűnik. A feljegyzések szerint a lelkész néha megjelent az állami ifjúsági egyletben és bibliaórát vagy előadást tartott. 1941 teléig nincsen komoly nyoma az ifjúsági munkának. 1935 őszétől Valády György lelkészkedése alatt (1938-ig) ifjúsági énekkar volt, de akkor a hatóság felszólítására az is feloszlott. 1940-ben alakult meg a Keresztyén Ifjúsági Egyesület. Kedden bibliaóra, szerdán, szombaton és vasárnap önképzés, játék, ének az ismert négyes program. 

   Csíky Júlia 1940. október elsején megalakítja az első leányszövetséget. 1941-ben a lelkesülés után a tavaszi munkát már így jellemezte az egyik jelentés, hogy az „nagyon laza”. A levente-oktatás elvonta az ifjúságot és a Kolozsváron tartózkodó lelkész helyett a környékbeli lelkészek végezték a beszolgálást. 1942 májusában hitvallásos bibliaköri munka indul, szervezet nélkül, külön fiúknak és külön lányoknak, melyet a lelkész és felesége vezet. Az összejöveteleken bibliaolvasás mellett egy-egy szépirodalmi könyvet is olvasnak, vagy valamilyen, az ifjúságot is érdeklő témával foglalkoznak. 1943. október 10-én Alsósófalván is ifjúsági napot tartanak Borús István szervezésében, melyen Marosvásárhely, az udvarhelyi Református Kollégium, Parajd, Szolokma, Felsősófalva és több más község ifjúsága képviseltette magát. 1943 őszén a serdülő fiúknak és lányoknak is indul külön-külön bibliaóra. Taglétszám átlag 20-20 ifjú. 1944 őszétől a háború átvonulása és a lelkész elmenekülése miatt szünetel az ifjúság körében végzett tevékenység. A bibliás legények és leányok kis csapata 1945 telén gyűl újra össze. „A második világháborút követő években az ifjúság, egyesületi keretek nélkül, vasárnapról vasárnapra, Isten iránti háláját csak a templomlátogatásban, a gyülekezet közös éneklésében és imádságában, az Igehirdetés meghallgatásában tudja kifejezésre juttatni.

* Részlet: Biró Róbert, Alsósófalva - Társadalomtörténeti vázlat

Orvosok

   Bíró Róbert, szociológiát végzett hallgató Fülöp József alsósófalvi lakossal folytatott interjújában külön kitért az orvosokra is. Innen tudjuk, Fülöp József gyermekkorában Weiss doktor volt az egyetlen orvos a környéken; a betegeket Parajdon fogadta. A II. Világháború éveitől kezdve az 1960-as évekig (haláláig) ott volt orvos. 

   Akkoriban nagyon ritka volt a penicillin, de Weiss doktornak mindig volt. Fülöp Józsefet is ő mentette meg a tüdőgyulladástól, ami akkor a biztos halált jelentette. Mindenki úgy emlékszik rá, mint egy vicces, jó kedélyű emberre. Hogy Fülöp Józsefet megmentse cserébe egy töltött rucát ígértek neki, de, amikor helyette tyúkot kapott azt kérdezte: “Na mi van Rebi néni? Mióta kotkodácsol a ruca”?

   

   Az orvos mellett mindig ott volt a bábasszony. Az ő feladata az volt, mint manapság egy nővérnek, vagy egy asszisztensnek. Segédkezett foghúzásoknál, szüléseknél, stb.

   A súlyos betegeket természetesen Székelyudvarhelyre kellett szállítani. Akkoriban gépjárművek még nem igazán voltak, ezért a szekérbe szénát tettek, és úgy szállították a beteget a kórházba. Kisebb kórház Parajdon is volt, úgynevezett befektető.

Táplálkozási szokások

Tél és tavasz

   Hétköznapokon, télen és tavasszal két fő- és egy mellékétkezés volt. Az reggelire rántalék, májas, kolbász, töpörtyű, oldalas puliszkával és káposztacikával vagy káposztalével; tejes puliszka tejes kávé. Délben főtt vagy sült krumpli; szilvaízes kenyér hagymával. Este meleg étel: véres- vagy tormásleves; gulyás; törtfuszulyka; tejes puliszka; verttej, törött tej vagy aludttej; zsírba fordított puliszka vagy zsírba fordított káposzta; púkása; rántott hagyma; szilvaízes gombóc vagy szilvaízes derelye. A tej után nyomtaték is jut: reggelről maradt rántalék, rántott vajas puliszka. 

Tavasz, nyár, ősz

   Tavasztól őszig három fő- és egy mellékétkezés volt. A mellékétkezés (uzsonna) a fecskék visszatérése után kezdődött. A szegény családokban a nyári uzsonnázás ki-kimaradt. Reggel túróspuliszka, csirkehús vagy rántotta puliszkával, savanyúságnak salátalé. Délben árvalevesek, másodiknak húsos étel. Hússal főtt levesek után másodiknak a levesben főtt hós, harmadiknak tejbekása, lepény vagy lapótya. Délután öt-hat óra tájban uzsonna: kenyér hagymával, retekkel vagy zölduborkával. A hagymát meghántása után úgy vágják cikkekre, hogy a fej nem esik szét. A cikkek közét megsózzák, marokba fogva megszorongatják. Uzsonnakor, ha kalákások vagy napszámosok is dolgoztak, akkor egy-egy pohár pálinka, friss túró és szalonna is előkerült. A háziasszony gondoskodott a sóról, a takaróruha sarkába őrölt sót kötött. Ha véletlenül otthon maradt a só, vagy elfogyott, tréfásan azt szokták mondani: “Tartsd a hagymát Parajd felé, ott van só elég!” Este a már felsorolt meleg ételeken kívül készítették a következőket: dincelt káposzta; rántottás lé; rántott hagyma; árvagulyás; rántott krumpli.

   Az ősz a két fő- s egy mellékétkezéshez való visszatérés átmeneti időszaka volt. Délben már nem vittek meleg ételt a mezőre. A szokáshoz híven a zabaratás befejeztétől tavaszig délben sem a mezőn, sem otthon levesételt nem ettek.

* Részlet Biró Róbert Az alsósófalviak életmódja című munkájából.