2011. július 27., szerda

Népszokások

   Ebben a kategóriában szeretnénk ismertetni a faluban még máig élő népszokásokat. De mielőtt belevágnánk a sűrűjébe, kicsit írnék, arról, hogy miért maradtak fenn a népszokások évszázadokon keresztül. 

   Először is beszélnék az oktatásról : ha szegényes keretek közt is, de a tanulásra mindig volt lehetőség. Viszont ennek ellenére nem láttak nagy lehetőséget benne, így a legtöbb ember csak pár osztályt végzett el. Egyszer megkérdeztem mamámtól, hogy milyenek voltak az ő iskolás évei. Hát a szám tátva maradt. Az iskola csak október közepén vagy novemberbe kezdődött el. Bár papíron előbb, de gyakorlatban csak akkor, ha már az őszi betakarítás megtörtént. Télen iskolába jártak  ( ha az időjárás engedte ), de mihelyt kitavaszodott, kezdődött a tavaszi munka a földeken,  és ezentúl csak néha napján volt idejük iskolába járni.

   Földhözragadt gondolkozásmódja miatt a sófalvi ember nem volt világjáró. Továbbtanulásra nem sokan adták a fejüket, vagy nem tehették. Kirándulás fogalma, akkor nem létezett. Így sokan leélték az életüket úgy, hogy a sóvidéket sose hagyták el. Ez a tény nagyban segítette a közösségi szellem kifejlődését, a hagyományokhoz való ragaszkodást. 

  
   Dömötör Tekla szerint a népszokás: „ a kultúra hagyományozódósának spontán formája, az a keret, melyben a nép ünnepe és hétköznapja lejátszódik. Közösségi magatartásmód és cselekvésmód. Olyan viselkedesmód, amelynek a közösség tagjai alávetik magukat, mert megfelel az élő kulturális hagyománynak. Egyszerre illemtan, erkölcskódex, iratlan törvény,művészet, költészet, mitosz és mágia."


   Magam sem tudnám szebben fogalmazni, hogy a sófalvi embernek a hagyománya volt a mindene. Amit a szüleitől tanult, azt gyakorolta és adta tovább gyermekeinek nemzedékről nemzedékre.