2011. augusztus 1., hétfő

Hesspávázás

    A sóvidéki hesspávázás a pünkösdi király és királynéválasztás körébe tartozó, napjainkban is gyermekek által gyakorolt népszokás. Idősebb adatközlők emlékezete szerint a század elején hesspávázni a nagylányok jártak. Napjainkban a szereplők egy-hat osztályos leánykák. Egy-egy csoportba öt-nyolc lány szerepel, és egy ugyanolyan korú fiú a király. A legkisebbiket maguk közül királynénak választják. Régebben a királyon és királynén kívül választottak koszorúslányt vagy kisnyoszolyót. A többiek, akik a zászlókat viszik, a „ludak". Legfontosabb feltétel, hogy a szereplők mind jó énekesek és bátor fellépésűek legyenek. A királynak nem kötelező énekelnie, mert neki más feladata van: ő gyűjti össze a pénzadományt és köszöni meg a kapott pénzt. 

Hesspávázás

    A hesspávázók, rendszerint egy-egy osztály tanulói, jó előre összebeszélnek: megszervezik a csoportot és énekpróbát tartanak. A kijelölt időben összegyűlnek valamelyikük házánál, ahonnan indulnak bejárni a falut. A kellékek előállításában a szülők is segítenek. A királynak koronát, vagy cukorsüveg alakú csákót készítenek, a lányoknak fehér virágkoszorút vagy pártát készítenek. Valamennyien népviseletbe öltöznek. A ludak rúdra kötött szőttes törülközőt vagy szervétet visznek zászlóként. A csapat a kora reggeli órákban indul vasárnap és énekelve bejárják az egész falut. Manapság addig járnak, míg bírják hanggal, s míg bírja a lábuk; régebb csak az első harangszóig illett hesspávázni. A menet élén a király halad, bal oldalán a királynő, mögöttük a koszorúslány, utánuk két sorban a zászlósok. Menet közben a következő éneket énekelik: 

„Hess páva, hess páva
Királynő pávája    
Ha én páva volnék,
Jó reggel felkelnék.

Jó reggel felkelnék,
Folyóvízre mennék
Folyóvízre mennék,
Folyóvizet innék.

Szárnyam csattogtatnám
Szép tollam hullatnám.

Szép leány fölszedné
Bokrétába kötné
Az ő kedvesének
Kalapjába tenné.

Ludaim, ludaim,
Tizenketten vagytok
Mind a tizenketten
Hófehérek vagytok.

Kettő köztük barna
A harmadik az anyja
Hat a negyediknek
Mi legyen a neve?

Kihajtottam ludam
Szentgyörgy közepébe
Elküldtem uramat
Hajtsa haza ludam.

Gyere haza ludam
Maradj oda, uram,
Ne maradjon szegény
Mert jó pipás legény
.
Jó lesz komondónak 
Kemencedugónak 
Hess páva, hess páva,
Királyné pávája.

A pünkösdi rózsa
Kihajlott az útra 
Gyere be Viola 
Szakassz egyet róla.

Én már szakasztottam,
El is hervasztottam 
De még szakasztanék
Ha jóra találnék.

Ha jóra, ha szépre,
Régi szeretőmre, 
Hess páva, hess páva 
Királyné pávája." 


Hesspávázás




    A hesspávázók énekének hallatára régebb minden háznál kinyíltak az ablakok és a kiskapuk. A felnőttek az utcára tódultak, magukhoz hívták a királyt és átadták pénzadományukat. A király az adományt mindenkinek megköszönte: 

" Köszönöm hálásan, hogy, így ellátának, 
  Hogy üres marékkal el nem bocsátának."


    Az összeget a végén elosztják egyformán egymás között. Közös játékkal zárták a napot. A játék eredetére több magyarázat van. Legelterjedtebb az, hogy a hesspávázás a sójoggal volt kapcsolatban. A szájhagyomány szerint a sófalviak sójogi panaszukkal Mária Terézia császárnőhöz fordultak, aki fogadására és jóindulatának megnyerésére öltöztették a gyerekeket hesspávázóknak. A játéknak régen párosító funkciója is volt, ez napjainkban megszűnt, a gyerekek már csak megszokásból járnak hesspávázni, de ez nagy élményt jelent számukra.
Hesspávázás


Hasonló tartalom : Hesspávázás - Pünkösd