2011. augusztus 13., szombat

Kukoricahántó – őszi estéken

   A töröbúza hántóra a kukorica leszedése és hazaszállítása után került sor. A háziasszony vagy valamelyik gyermeke értesítette a szomszédokat, rokonokat, komákat, ismerősöket, akik este hét óra körül gyülekeztek az adott háznál. Elhelyezkedtek a csűrben, nyári konyhában, konyhában levő kukoricahalmokon, majd hozzáfogtak a fosztáshoz. Vigyáztak arra, hogy egy-két erős levél a csövön maradjon, mert ezek segitségével kötözték össze kettősével, négyesével a csöveket. A híjjúba (padlásra) hordták, a kakasülőkre rakták száradni. A kukoricahántókban sor került a közös éneklésre, régebb mesemondásra is. A beugratós találós kérdésekkel fokozták a hangulatot. 

   "Fele a lyukba, fele a markomba. Mi az? (kulcs)". "Lábam a lábadon, hasam a hasadon, szőrös billegtető, hegyes belevető.Mi az?" (osztováta, lábitó, hasajó, nyüst, vetélő). "Nagyanyó kiterjeszkedik, nagyapó beleereszkedik. Mi az? "(kútgém) (Elmondta Lukács Mihály 55 éves) 

   Munka közben egymást az üszöges kukoricával bekenték, lapival megtöltötték. Ahol leány vagy legény volt a háznál, ott régebb táncos hántót tartottak. A házi leány vagy legény ekkor csak leányokat és legényeket hívott, zenészcigányt is fogadott, akinek a bére egy estére egy véka csöves kukorica volt. A munka után kezdődött a tánc. A hántókat mindenütt tejes, vagy főtt szemes kukoricával, gyümölccsel, főtt krumplival, esetleg pálinkával kínálták.

* Alsósófalva monográfiája 118. o.