2012. január 18., szerda

Régi lakodalmi énekek

A lakodalom minden mozzanatához megfelelő dalokat énekeltek. Amikor indultak a vőlegény házától ezt énekelték:

"Utca, utca, sárosutca a sófalvi utca 
Még ma éjjel végig megyek rajta. 
Végig megyek, megállok egy háznál, 
Az én csárdás kisangyalom rácsos kapujánál."

, vagy

"Két út áll előttem, melyiken induljak? 
Két szép szeretőm van, melyiktől búcsúzzak? 
Egyiktől búcsúzom, a más haragszik 
így hát az én szívem soha meg nem nyugszik". 

Amikor a leányt viszik a templomba:

"Mikor a lány a legénnyel esküszik 
Lányságáról nagyon megfeledkezik. 
Nem gondol a szabad madár életre 
Szép lánysága holtig el van feledve." 

A templomból kijövet:

"Lakodalom van a mi utcánkba 
Ide hallszik zengő muzsikája 
Hivatalos vagyok oda én is 
Nem mennék el, ha százszor üzennék is. 

Egész utca, egész falu táncol, 
Csakis az én árva szívem gyászol. 
Ha az a lány ki lenne terítve, 
Az én szívem százszor nyugtabb lenne. 

Vége van már a lakodalomnak 
Nagy bánata van a menyasszonynak. 
Forgatja a karikagyűrűjét 
Sajnálja a régi szeretőjét." 

Asztali nótákként éneklik:

"Jaj annak a kislánynak, jaj annak a csinos barna kislánynak 
Kinek máma esküszik, kinek máma esküszik a babája. 
Lám az enyém most esküszik, mégsem fáj, sohasem is fáj 
Hadd tudja meg a világ, hogy a szívem egy legényért sose fáj." 

"Barna kislány, hová lett a lányságod? 
Hova lett a lánykori boldogságod? 
A sófalvi gyöngyvirágos oltár elé letettem, 
Amíg élek, soha el nem felejtem." 

"Ezt a kislányt még akkor megszerettem, 
Mikor véle legelőször beszéltem. 
Megszerettem gyönyörű szép édes szaváért, 
Homlokára félrefésült hajáért." 

Mennyasszony tánckor:

"A sófalvi Csekedombon kinyílott a piros rózsa, 
Szállj le kocsis az ülésről, gyere, szakíts egyet róla. 
Nem vihetek, nem is járok én arra, 
De ha egyszer arra járnék, újra kinyílna a rózsa." 

"A sófalvi Csekedombon elhervadt a piros rózsa 
A babámnak, a babámnak nem vihetek én már róla. 
Nem vihetek, nem is járok én arra, 
De ha egyszer arra járnék, újra kinyílna a rózsa." 

"Recece, nincs a lánynak köténye. 
Recece, elvesztette az este. 
Elvesztette tyuhaj az este, szombaton este 
Recece, mikor a bakát leste." 

"Nem sokára menyecske lesz ebből a lányból, 
Kerek kontyot göndörít a hajából. 
Nem mehet el sem a táncba, sem a bálba, sem a színházba, 
Jól megveri az ura, az lesz neki vacsora 
Lányok, férjhez ne menjetek ti soha." 

A kontyolóban énekelték:

"Az én uram az erdőben dolgozik, 
Szombat este kapja a fizetésit. 
Enni vinnék, lábasomnak nincs füle, 
Fazakamnak kilyukadt a feneke." 

A mennyasszonytyúk vivésekor: 

"Elment a tyúk vándorolni, jaj, jaj, jajajaj. 
Nem jön vissza többet tojni, ibirik, ibirik, ha-bra-bra. 
Majd hazajő sülve-főve, jaj, jaj, jajajaj. 
Felül a kakasülőre ibirik, ibirik, ha-bra-bra."

* Alsósófalva monográfiája alapján