2013. március 8., péntek

Bíró Magda visszaemlékezései - 1. rész

   Születtem 1935-ben, hat osztályt jártam Alsósófalván. Akkoriban csak Felsősófalván volt nyolc osztályig iskola, de oda nem mindenki tudott már átmenni, mert kellett dolgozni a mezőn. De még az is akadályozott minket, hogy nem volt lábbelink. Pampóban jártunk, nyáron pedig mezítláb.   

   Egyik legjobb gyerekjáték a gombozás volt. Körbe álltunk, középre a földbe csináltunk egy lyukat és körömről be kellett pattintani a gombot a lyukba. Nagyon jól el lehetett játszani ezzel. Labdát a fiuk saját maguknak csináltak. Amikor a tehenet tisztították a vakaróból kiszedték a benne ragadt szőrt, azt jól beáztatták, és ökölnyi nagyságú labdát formáltak belőle. Jó keményre összeállt volt.

   A kisebb lányok nesze kicsi gyűrű fogd meg jól-t játszodtak, a nagyobbak meg ..... szóval úgy volt, hogy esténként összegyűltek az utcabeli lányok és legények. Valaki vitt egy korondi cserépkancsót és körbe dobálták egymásnak. Aki nem tudta elkapni, elejtette, és eltörött, az kellett otthonról mást vigyen helyette. Persze volt olyan is, amikor szándékosan dobták úgy, hogy az egyik másik ne tudja kifogni. A korondi fazekasok is jól jártak így, mert mi sófalviakul mindegyre kellett vegyünk cserépkorsót, kancsót.

  Minden reggel puliszka volt a reggeli. A puliszkával csak zsírt mártottunk. Olyan zsírt, amelybe azelőtt húst süttek. Vagy néha egy-két tojást megrántottunk, és csak hozzáértettük a puliszkát. Nem szabadott nagyot venni el belőle, hogy mindenkinek jusson a családban. A maradék puliszkát pedig eltettük és megettük délkor a levessel. Nagyon kevés kenyeret ettünk volt.

  Ha egy 8-10 fős család vágott egy 70-80 kg.-s disznót, az már nagy disznónak számított. S azt úgy be kellett osztani, hogy az kitartson egész évben. Mindig csak vasárnapra főztünk olyan levest, hogy húst főzzünk bele, és azt is csak puliszkával ettük. A kenyérhez való lisztet mindenki a falu malmaiba őröltette meg. Miután hazavitték, akkor a kisebb lányokat odaállították, hogy az egész lisztet szitálják át fátyolszitával. Az egy nagyon tömött szita volt, és kicsit unalmas munka. Az idős asszonyok gúnyolódtak is eleget, hogy:

" Ha úgy tudnál szitálni 
  Mint a farod riszálni
 Többet érnél anyádnál
Annál a vén csalfánál."