2013. április 25., csütörtök

Csombod vitéz

   Az erdélyi Marosszéken (Sóvárad határában), egy magas hegy csúcsán állott egykor Csombod vára. Maga Csombod vitéz híres volt erős karjáról, még híresebb nagy erejű hangjáról. Amikor várából elindult, akkorát kiáltott, hogy ég és föld megrendült belé. Azért kiáltott, hogy megtudják, a hegyi útra nem szabad ráhajtani, amíg Csombod vitéz a várból le nem érkezett.

   A magas hegy tetején, a vár mellett torony állott, onnan lesték az ellenséget. Mihelyt porfelleget láttak, meghúzták a harangot, de félrehúzták, úgyhogy a harang nyelve csak a palást egyik oldalát verte. Az volt a megállapodás, hogy ha a vészharang megszólal, a szomszédos várak vitézei mind segítségül jönnek. Csombod félreverette a harangot a tatárjárás idején is, de ugyan hiába, mert a tatárok minden várat körülzártak, sehonnan se jött segítség. Amikor Csombod vitéz belátta, hogy a tatárok ellen a várat megvédelmezni nem bírja, a nagyharangot és minden kincsét elrejtette egy alagútban. Hej, de sokan keresték azóta Csombod vitéz kincsét! Az egész Marosszék szentül hitte, hogy a kincs ott van a föld gyomrában. Aki nem hitte volna, annak megmutatták a patakocskát, amelyik a várhegy mellett folyt, mert annak a vize vereses színű volt.

   – Látod-e, ezt a patakocskát? A sok kincs festette veresre! – mondták a hitetlennek.

  De akár hitték, akár nem, a vár régen elpusztult, a mesés kincs pedig azóta sem került elő.



Székelyföldi népmonda nyomán