2017. december 14., csütörtök

Sükösd Ferenc színvilága - Emléktárlat Sepsiszentgyörgyön

  Ahhoz a nemzedékhez tartozott, amelynek többsége a sikeres tehetségkutatásnak köszönhetően jutott el az 1949-ben alakult marosvásárhelyi líceumba, majd később a kolozsvári főiskolára, s melynek a sóvidéki Sükösd mellett a háromszéki Plugor Sándor és Kosztándi Jenő vagy a gyergyói Márton Árpád és Gaál András lehetnének beszédes példái.

   Jól ragadja meg a faluról a nagyvárosba érkezés elfogódott hangulatát az akkori tanárok közül Barabás István, aki 1950 körül megfestette a Beiratkozás az iskolába című festményét, és Izsák Márton szobrász-igazgató, aki egy bekecses legénykében az öntudatos Márton Árpádot örökítette meg. Közös volt bennük s későbbi munkásságukban is meghatározó maradt a hamar dologra fogott gyermekek szívóssága – Sükösd az apja mellett törte az útépítésnél felhasznált követ –, valamint az otthoni élmények és bevésődések élethosszig tartó vállalása. Már elindulásukkor mércét jelölt ki számukra a Kultúrpalota Bernády-gyűjteményének gazdag anyaga, többek között Munkácsy Mihály és Paál László festményei, melyek természetértelmezése és színfelfogása sokuk kezdeti korszakában nyilvánvaló hatásként mutatható ki. 

   Közeli barátai és pályatársai rá emlékezve gyakran alkati fegyelmezettségét hozták fel, ami azonban nagyfokú lelki fűtöttséget, a képeken is nyomot hagyó, belső izzást leplezett. „Vannak néhányan, akiknek lelkében hatalmas tűz ég, és soha nem jön senki, hogy megmelegedjék annál. Az arra menők nem vesznek észre többet, mint egy csöppnyi füstöt a kémény fölött, és aztán mennek tovább az útjukon. Őrizzük ezt a tüzet magunkban, hordozzuk a föld sóját, és türelemmel – de mégis mily türelmetlenül – várjuk az órát, míg jön valaki, aki meg akar telepedni ennél a tűznél, aki maradni fog” – jegyezte fel inkább csak saját magának Sükösd. Amit jelképesnek olvasunk, az maga az élet: a kőtömbről vissza-visszapattanó kalapács ütemes hangja mögött mindennapi viaskodása az anyaggal, az izmokat estére elnehezítő, könyörtelenül nehéz munka realitása húzódott meg. A tapasztalati örökség predesztinál: a művész minden képét látszólag súlyos matéria borítja, ami megjelenítésben szűkszavú, balladás hangvételt eredményez, miközben csupán képzeletünk szövi elmesélhető történetté a képek által közvetített látványt (Cantata profana). Főiskolai tanárainak szellemi és technikai befolyása, Kádár Tibor folyamatos figyelésre, kísérletezésre buzdító személyisége, Miklóssy Gábor gyakran kíméletlen kritikája, egy-egy téma vagy beállítás akár hetekig-hónapokig tartó rajzoltatása nemcsak a művészeti életre készítette fel, hanem emberi kitartással is felvértezte a növendékeket. A világ töredékeire, a hétköznapi élethelyzetekre mint lehetséges képtémára tekintő, fürkésző kíváncsiság és a magas szintű szakmai tudás inspiráló kettőssége Sükösd Ferenc életművében is tetten érhető. A magyar művészettörténetben leginkább Nagy Istvánhoz köthető az a reduktív hozzáállás, amely a lényeges formai elemeket összeválogatva a tájképeknél sommázó kompozíciókhoz, a portréknál drámai lélekbelátáshoz vezetett. Rendkívül találó és Sükösd művészetére is alkalmazható Egry József idevágó gondolata: „A képtérből igen sokat kell elvennünk, hogy üres ne legyen.” 

   Ha csak felületesen is végigsiklunk a Sükösd-képeken, egyértelmű a szerkezet, a racionális képépítkezés és a gáttalanul áradó színzuhatagok közötti egyensúlyozás, a korstílusnak is megfeleltethető szintézis megtalálása. Más művein viszont a művész gondosan egymáshoz igazítja az árnyalatokat, ilyen az egységes tónusban tartott Kerítés, ahol a lépésről lépésre történő keverés következtében a deszkák orgonasípjai a meszes fehértől egészen a puha barnákig és zöldekig terjedő regiszterben szólnak. Némely képeken emberi figurák, sok esetben konkrét családtagok bukkannak fel, máskor csupán a hiányukat érzékeljük egy ottfelejtett, kék festőkabát láttán (Műteremhangulat). Minden motívum ténylegesen tapintható, egyszersmind elvonatkoztatott, időtlen, nem evilági dimenziókat sejtet. A sóvidéki gyermekkorból ismert állatok mozdulatai a művész stilizáló szándéka ellenére pontosak, mégis a jelenet egy pillanata alatt a meg nem verselt balladák, az el nem mesélt mítoszok tartományába hurcolnak minket (Viadal). Önálló sorozatot képeznek a Kultúrpalota egyik folyosójából elrekesztett műtermének képkivágatai. A szikár megfogalmazás, a művész szinte rejtőzködő jelenléte, a kenyércsendélet szociális üzenete, a háztetőn fészkelő fekete madarak sejtelmessége, a visszafogott pasztellszínek használata a Derkovits-hagyomány felfedezésére utalnak, melynek különféle rétegei Nagy Albert, Nagy Pál vagy Simon Endre művészetében is felfejthetőek. Sükösdnél az enteriőröket ablakkeretek, festmények, ajtónyílások, falsíkok kontúrozzák. A műterem falai mindig ferdék, néha az a benyomásunk, hogy ránk dől az egész konstrukció: itt jelentkezik árulkodóan a felfokozott lelki töltet. Ziffer Sándorról jegyezték fel, hogy csendéleteit mindig tükörből nézte és festette meg, hogy ne a konkrét valóságot, hanem annak sűrítményét, a képet lássa. A nagy előd, az 1930-as évek embert próbáló időszakában dolgozó Derkovits még talán joggal vélhette úgy, hogy a család, a műterem valamiféle védelmet jelent a külvilág „zajával”, ridegségével, szuronyos menetelésével szemben. Pár évtizeddel később Sükösd megértette, hogy az intim szféra védelmet nem, legfeljebb vigaszt nyújthat, de a lélek belsejébe menekített emlékek és érzések kifestésével szellemi társakra lelhetnek a rossz korban született, didergő művészek is.

   Sükösd sok mindent tudott, ami speciálisan az övé volt. 1983-as székelyudvarhelyi kiállításának leporellóján állapította meg rövid írásában a pályatárs Balázs Imre, hogy helye az erdélyi festészetben már többé-kevésbé körvonalazható, viszont ebben a széles mezőnyben kell elhelyezni sajátosan egyéni látásmódját. Az egyes cikkekben, visszatekintésekben például gyakran fel-felmerül a különös, fanyar, mégis megnyugtató zöldjeinek említése. 1978-ban, már halála után igen találóan fogalmazta meg Jakobovits Miklós nemzedéke legjobb koloristájának tartott művészbarátjáról: „Hisz hol találunk olyan kesernyés, szelíd, mély, sejtelmes zöldeket, mint a Sükösd bivalyos képein? Kinél olyan gondolatébresztők és lelket simogatóak, bensőségesek a színek, mint az ő Sóvidéket ábrázoló tájképein?” Elgondolkodtató felvetés: valóban, milyen zöldeket ismerünk egyáltalán? Almazöld, méregzöld, fűzöld, smaragdzöld, krómoxid-zöld… A napi használat és a képzőművészeti szaknyelv praktikus és bevált megjelölései sorjáznak elénk. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy a művész festményei alapján összeállítható a csak rá jellemző színskála képi világának bartóki zengésű alaphangjaiból: sófehér, bivalyfekete, kézvörös, árnyékkék, keselyűsárga, és persze a legfontosabb: a Sükösd-zöld. 

SZÜCS GYÖRGY,
a Magyar Nemzeti Galéria
tudományos főigazgató-helyettese

Sükösd Ferenc színvilága  - Emléktárlat Sepsiszentgyörgyön

Megjelent: www.3szek.ro

2017. december 11., hétfő

Sükösd Ferenc festőművész kiállítása az Erdélyi Művészeti Központban

   2017. december 8. | Helyszín: Sepsiszentgyörgy, Erdélyi Művészeti Központ

   Az Erdélyi Művészeti Központ földszinti kiállítótereiben Sükösd Ferenc festőművész kiállítása nyílik pénteken, december 8-án 17 órától.

    A vendégeket köszönti Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész, az Erdélyi Művészeti Központ vezetője.

   A kiállítást megnyitja Szücs György, művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria Tudományos Főigazgató-helyettese.

   Közreműködik Kolcsár József a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron színház színésze.

   A kiállítás megtekinthető: 2017.december 9. és 2018. január 5. között, keddtől péntekig, 10-17 óráig, vasárnap 10-től 18 óráig.


Sükösd Ferenc festőművész kiállítása az Erdélyi Művészeti Központban

Sükösd Ferenc festőművész kiállítása az Erdélyi Művészeti Központban

Sükösd Ferenc festőművész kiállítása az Erdélyi Művészeti Központban

Forrás és további felvételek:
www.sepsiszentgyorgy.info

2017. december 4., hétfő

Sükösd Ferenc kiállítás

Az Erdélyi Művészeti Központ
tisztelettel meghívja Önt
2017. december 8-án, pénteken 17 órára

Sükösd Ferenc
  (1933 - 1972)
      festőművész

kiállításának megnyitójára

az Erdélyi Művészeti Központba
(Sepsiszentgyörgy, Olt utca 2. szám, földszinti kiállítóterek)

A vendégeket köszönti Vécsi Nagy Zoltán, az Erdélyi Művészeti Központ vezetője.

A kiállítást megnyitja
Szücs György művészettörténész,
a Magyar Nemzeti Galéria Tudományos Főigazgató-helyettese.

Közreműködik
Kolcsár József, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron színház színésze.

A kiállítás megtekinthető: 2017.december 9. és 2018 január 5. között,

keddtől péntekig,10- től 17 óráig,
szombaton 10- től 18 óráig.

Sükösd Ferenc kiállítás


2017. november 24., péntek

A Parajdi Sószoros

A Sóháton főleg dolinák, víznyelők teszik változatossá a tájat, ezzel szemben a Só-szorosban – ahol a só kibújik az agyagrétegek alól – éles, lándzsahegyszerű tüskék, karr formák csipkéjének látványa fogadja a látogatót. A sós források mentén gyakoriak a sóvirágzások. A karr formákra és a sóvirágzásokra jellemző, hogy nem időtállóak, már az első nagyobb csapadékmennyiség módosítja, eltörli őket, helyükbe pedig újak születnek. A szikes talajon csak gyér, sótűrő növényzet telepszik meg, mint a a sziksófű (Salicornia europaea).


Muntele de Sare prezintă lumea sării la suprafaţă, diferitele forme de eroziune şi procese specifice apariţiei sării la suprafaţă. Canionul este partea vizitabilă a Rezervaţiei Muntele de Sare. Drumeţul va putea parcurge traseul de vizitare de cca 1.5 km lungime oprindu-se la cele 9 puncte informative.



The Salt-Gorge came into being thanks to human help: in early times, the exploitation of salt resulted in residual sumps that filled up with rain, then started to dissolve, gradually turning into lake-chains. The gorge appeared in the valley situated between these lakes, the Corund-creek also sheering its course in the same direction.




A Parajdi Sószoros

Programajánlók, kirándulások, szálláshelyek: www.sovidekiszallasok.hu

2017. október 23., hétfő

2017. október 4., szerda

Fülöp Ferenc alsósófalvi származású néhai fafaragó

Fülöp Ferenc alsósófalvi származású fafaragó   Erdélyben, Alsósófalván születtem 1944-ben. A Petrozsényi Bányaipari Egyetemen végeztem 1967-ben, bányamérnök, mérnöktanár szakon.

   Fafaragással hosszú évtizedek óta foglalkozok. A Csíkszeredai Népi Egyetem fafaragó tagozatát végeztem el 1988-ban. Családommal 1989-ben települtem át Magyarországra, Zalaegerszegre. Kezem alól sok-sok, faragással díszített bútor, használati tárgy, dísztárgy, kopjafa és nem utolsó sorban székelykapu került már ki.

   Munkáimat ismerik már Zala Megyében és a Dunántúlon is: a sitkei harangláb, a sárhidai kopjafa, a csatári Zrínyi emlékoszlop, a zalaegerszegi református templom csillárai, perselye. Faragásaimban együtt jelenik meg a hagyománytisztelet és művészi igényesség. Tudásomat fafaragó szakkörökben adom át a fiatalságnak.

   Munkáimmal sok Erdélyi és Hargita megyei kiállításon szerepeltem. Kaptam több megyei és országos elismerést, 1. helyezést országos népi iparművészeti tárlaton. Oklevelet kaptam az Egerszegi Vásáron.

   Fülöp Ferenc bányamérnöksége ideje alatt kezdték el és ő vezette két évig a mostani Parajdi Sóbánya nyitási munkálatait.

   Fülöp Ferenc 2017 Szeptembe 26.-án hunyt el. Emléke legyen áldott, pihenése csendes.

Faragott sarokszekrény


Faragott kopjafák

Faragott kopjafák

Címer

Faragott sarokszekrény

Faragott sarokszekrény

Faragott szék


Fülöp Ferenc alsósófalvi származású fafaragó

2017. szeptember 7., csütörtök

Hét csokor kerek évforduló Alsósófalván

   Az elmúlt hétvégén, a vasárnapi istentisztelet keretében köszöntötték Alsósófalván a település 70 éves szépkorú lakosait. A délelőtt 11 órától kezdődő istentiszteleten Timár Erika lelkész hirdette az igét. A kortársakat a gyülekezet kórusa is külön köszöntötte.

   Régiónk számos településén nagy hagyománynak örvend a szépkorúak találkozója. Hol maguk az ünnepeltek szervezik meg a találkozót, hol pedig szeretteik. Ha kronológiai sorrendben haladunk, akkor az első együttlét, a 10 éves iskolai találkozó, majd lassan következik a 30-, 40-, 50-, 60 évesek találkozója, de az utóbbi években a 70 éveseket is megünneplik.

   Vasárnap ünneplőbe öltöztek az alsósófalviak, sokan elmentek a templomba ezen a napon, hogy együtt ünnepeljenek, voltak akik virágcsokrokkal érkeztek az ünnepre, hogy azzal köszöntsék szeretteiket. Ezen a napon felidéződtek a gyerekkori emlékek, a fiatalkori együtt átélt élmények, mindemellett mindenki elmesélte élete legfontosabb történetét.

   Nagy öröm volt ez a nap az ünnepeltek számára, akik a legkülönfélébb életutakon, számukra kedves élményeken és keserű tapasztalatokon keresztül jutottak el idáig.

Forrás: Sóvidék Televízió