2018. január 21., vasárnap

Farsangtemetés - 2018

Farsangtemetés - 2018

"Meghótt már a vén Dobai.
Nem is volt ő már korai
Italos, de jó ember vót
Mikor meghótt, egyet se szólt."

    Alsósófalván a Farsangtemetés hagyományosan Hamvazószerdán van. Ezt a hagyományt szeretnénk ápolni 2018-ban is, amelyre szeretettel hívunk és várunk minden kedves érdeklődött. A farsangzáró napok teljes programjával később jelentkezünk.

2018. január 17., szerda

Sükösd Ferenc hazatért – Erdélyi Magyar Televízió

   A négy és fél évtizede elhunyt marosvásárhelyi festőművész és muzeológus, Sükösd Ferenc alkotásaiból nyílt tárlat a Maros Megyei Múzeum szervezésében, Marosvásárhelyen. Az évek óta nem látott képeket előbb Sepsiszentgyörgyön állították ki, majd a marosvásárhelyi állomást követően Szentendrére és Budapestre viszik a műalkotásokat.

Sükösd Ferenc hazatért – Erdélyi Magyar Televízió


2018. január 13., szombat

Az iskolába járás érdekességei - 1913

   Vajon mit szólnának ma a gyerekek, ha reggel 5 órától 9 óráig járnának iskolába, hogy utána dolgozni tudjanak a szüleiknek? Volt idő, amikor ezen rendelet bevezétese annyira tetszett az embereknek, hogy 88%-al többen kezdtek iskolába járni.

   Udvarhely megyében Hetser Kálmán igazgatótanító indítványára a tanfelügyelő hozzájárulásával az az ügyes újítás történt, hogy a tavaszi és őszi munkák beálltával reggel 5-9-ig tanítanak s ez időn túl a gyermek szüleinek segítségére lehet. Alsósófalván pl. azt tapasztalták, hogy ennek következtében 88%-os emelkedést mutat az iskolábajárás. A szülők szívesen vették ez újítást, a mely az élethez alkalmazkodik; mert bizony a népiskolai törvény, mint minden törvény, általánosít, már pedig más az iskolázás a tanyán, más a falun, más még a városok különböző nemei szerint is. A szülők büntetésével nem sokra lehet menni faluhelyen, a'hol a serdültebb, iskolaköteles gyermeket fel kell használnia az intelligensebb gazdaembernek is. Az iparostanulót este tanítják és vasárnap. Miért ne lehetne a falusi gazdaember gyermeke tanítását az ö életviszonyaihoz alkalmazni. íme egy gondolkozó, ügyes tanító sokszor bölcsebb, a tudós törvényhozónál is. 


2018. január 7., vasárnap

Alsósófalvi diák a marosvásárhelyi Református Kollégiumban - 1917

  Biró Lidia született 1899-ben Alsósófalván. Gimnáziumi éveit a marosvásárhelyi Református Kollégiumban töltötte, mi pedig megtaláltuk a 6. osztályos tantárgyait és jegyeit. A tantárgyak a következők: Vallás, Magyar, Latin, Görögpótló rajz, Görögpotló irodalom, Német, Történelem, Természetrajz, Számtan. Most pedig következzék az iskola nyilatkozata az 1917-es évről és az elért jegyek:

A kollégium kormányzata. 

A Marosvásárhelyi Református Kollégium 8 gimnáziumi és 4 elemi osztályt tart fenn. Mint az erdélyi ref. egyház- kerületnek egyik tanintézete, az egyházkerületnek, illetőleg kormányzó testületének, a Kolozsvárt székelő állandó Igazgató Tanácsnak felügyelete és ellenőrzése alatt áll. E kormányzó testület veszi számba évenkint a kollégium összes szellemi és anyagi ügyeit és közvetíti az érintkezést a köz- okt. m. kir. minisztérium és kollégium között. 

A kollégium saját alapjaiból és szerződésileg megállapított államsegélyből tartja fenn magát. Miután azonban a saját hozzájárulás meghaladja az államsegélyt, az 1883. XXX. t.-c. 47. §. értelmében megtartja autonom jellegét s igy összes szellemi és anyagi ügyeit az egyházkerületi felügyelet és ellenőrzés keretén belül önállóan intézi az elöljáróság és ennek keretében egyfelől mint véleményező, másfelől a „Rendszabások és utasítások“ IV-ik fejezetében meghatározott jogkörrel a tanári kar. 


Forrás: library.hungaricana.hu (31-es oldal)

2017. december 22., péntek

Karácsonyi jókívánságok

   Áldott Karácsonyt és sikerekben, örömökben gazdag 2018-as esztendőt kívánunk Mindnyájatoknak erőben, egészségben, békességben, egyetértésben szeretteitekkel együtt eltölteni!

   Kívánjuk vágyaitok teljesülését, egy szebb, boldogabb, igazságosabb, toleránsabb világban, melyben akárhol is vagyunk, magunkénak, otthonunknak érezhessük!



Régi magyar áldás

Áldott legyen a szív, mely hordozott,  
És áldott legyen a kéz, mely felnevelt, 
Legyen áldott eddigi utad, 
És áldott legyen egész életed.

Legyen áldott Benned a Fény, 
Hogy másoknak is fénye lehess. 
Legyen áldott a Nap sugara, 
És melegítse fel szívedet.

Hogy lehess enyhet adó forrás 
A szeretetedre szomjazóknak, 
És legyen áldott támasz karod 
A segítségre szorulóknak.

Legyen áldott gyógyír szavad 
Minden hozzád fordulónak, 
Legyen áldást hozó kezed 
Azoknak, kik érte nyúlnak.

Áldott legyen a mosolyod, 
Légy vigasz a szenvedőknek. 
Légy te áldott találkozás 
Minden téged keresőnek.

Legyen áldott immár 
Minden hibád, bűnöd, vétked. 
Hiszen, ki megbocsátja, 
Végtelenül szeret téged!

Őrizzen hát ez az áldás, 
Fájdalomban, szenvedésben, 
Örömödben, bánatodban, 
Bűnök közti kísértésben.

Őrizze meg tisztaságod, 
Őrizze meg kedvességed. 
Őrizzen meg önmagadnak, 
És a Téged szeretőknek.

B. Ú. É. K. 2 0 1 8.




   A Szász család, Marika és Karcsi Marosvásárhelyről 2017. december 15.

2017. december 15., péntek

Legyünk jelen együtt az Instagramon

Kedves alsósófalviak, sóvidékiek és mindenki, aki minket követ!


   Mivel a virtuális közösségek világa folyamatosan változik, és mi lépést akarunk tartani a változásokkal, ezért most közzé tesszük az alábbi felhívást. Úgy döntöttünk, hogy ahelyett, hogy egyetlen felhasználói fiókot hoznánk létre a weboldalnak, arra kérünk titeket, hogy együtt meséljük el a világnak a Sóvidék szépségeit. 

   Akinek van szép felvétele a faluról, a Sóvidékről, annak dimbes-dombos tájairól, hagyományainkról, az kérem ossza meg az Instagramon a következő keresőcímkék (hashtagek) használatával: #alsósófalva#sóvidék#erdély#székelyföld. Ezen keresőcímkék használata által mindannyian könnyen láthatjuk egymás bejegyzéseit, és együtt alkothatunk egy szép albumot a szeretett szülőföldünkről.


   Ne feledjük Tamási Áron szavait, miszerint:

A madárnak szárnya van és szabadsága, az embernek pedig egyetlen szülőföldje és sok kötelessége.


   Kellemes időtöltést kívánunk mindenkinek az Instagramon is.






Legyünk jelen együtt az Intagramon

2017. december 14., csütörtök

Sükösd Ferenc színvilága - Emléktárlat Sepsiszentgyörgyön

  Ahhoz a nemzedékhez tartozott, amelynek többsége a sikeres tehetségkutatásnak köszönhetően jutott el az 1949-ben alakult marosvásárhelyi líceumba, majd később a kolozsvári főiskolára, s melynek a sóvidéki Sükösd mellett a háromszéki Plugor Sándor és Kosztándi Jenő vagy a gyergyói Márton Árpád és Gaál András lehetnének beszédes példái.

   Jól ragadja meg a faluról a nagyvárosba érkezés elfogódott hangulatát az akkori tanárok közül Barabás István, aki 1950 körül megfestette a Beiratkozás az iskolába című festményét, és Izsák Márton szobrász-igazgató, aki egy bekecses legénykében az öntudatos Márton Árpádot örökítette meg. Közös volt bennük s későbbi munkásságukban is meghatározó maradt a hamar dologra fogott gyermekek szívóssága – Sükösd az apja mellett törte az útépítésnél felhasznált követ –, valamint az otthoni élmények és bevésődések élethosszig tartó vállalása. Már elindulásukkor mércét jelölt ki számukra a Kultúrpalota Bernády-gyűjteményének gazdag anyaga, többek között Munkácsy Mihály és Paál László festményei, melyek természetértelmezése és színfelfogása sokuk kezdeti korszakában nyilvánvaló hatásként mutatható ki. 

   Közeli barátai és pályatársai rá emlékezve gyakran alkati fegyelmezettségét hozták fel, ami azonban nagyfokú lelki fűtöttséget, a képeken is nyomot hagyó, belső izzást leplezett. „Vannak néhányan, akiknek lelkében hatalmas tűz ég, és soha nem jön senki, hogy megmelegedjék annál. Az arra menők nem vesznek észre többet, mint egy csöppnyi füstöt a kémény fölött, és aztán mennek tovább az útjukon. Őrizzük ezt a tüzet magunkban, hordozzuk a föld sóját, és türelemmel – de mégis mily türelmetlenül – várjuk az órát, míg jön valaki, aki meg akar telepedni ennél a tűznél, aki maradni fog” – jegyezte fel inkább csak saját magának Sükösd. Amit jelképesnek olvasunk, az maga az élet: a kőtömbről vissza-visszapattanó kalapács ütemes hangja mögött mindennapi viaskodása az anyaggal, az izmokat estére elnehezítő, könyörtelenül nehéz munka realitása húzódott meg. A tapasztalati örökség predesztinál: a művész minden képét látszólag súlyos matéria borítja, ami megjelenítésben szűkszavú, balladás hangvételt eredményez, miközben csupán képzeletünk szövi elmesélhető történetté a képek által közvetített látványt (Cantata profana). Főiskolai tanárainak szellemi és technikai befolyása, Kádár Tibor folyamatos figyelésre, kísérletezésre buzdító személyisége, Miklóssy Gábor gyakran kíméletlen kritikája, egy-egy téma vagy beállítás akár hetekig-hónapokig tartó rajzoltatása nemcsak a művészeti életre készítette fel, hanem emberi kitartással is felvértezte a növendékeket. A világ töredékeire, a hétköznapi élethelyzetekre mint lehetséges képtémára tekintő, fürkésző kíváncsiság és a magas szintű szakmai tudás inspiráló kettőssége Sükösd Ferenc életművében is tetten érhető. A magyar művészettörténetben leginkább Nagy Istvánhoz köthető az a reduktív hozzáállás, amely a lényeges formai elemeket összeválogatva a tájképeknél sommázó kompozíciókhoz, a portréknál drámai lélekbelátáshoz vezetett. Rendkívül találó és Sükösd művészetére is alkalmazható Egry József idevágó gondolata: „A képtérből igen sokat kell elvennünk, hogy üres ne legyen.” 

   Ha csak felületesen is végigsiklunk a Sükösd-képeken, egyértelmű a szerkezet, a racionális képépítkezés és a gáttalanul áradó színzuhatagok közötti egyensúlyozás, a korstílusnak is megfeleltethető szintézis megtalálása. Más művein viszont a művész gondosan egymáshoz igazítja az árnyalatokat, ilyen az egységes tónusban tartott Kerítés, ahol a lépésről lépésre történő keverés következtében a deszkák orgonasípjai a meszes fehértől egészen a puha barnákig és zöldekig terjedő regiszterben szólnak. Némely képeken emberi figurák, sok esetben konkrét családtagok bukkannak fel, máskor csupán a hiányukat érzékeljük egy ottfelejtett, kék festőkabát láttán (Műteremhangulat). Minden motívum ténylegesen tapintható, egyszersmind elvonatkoztatott, időtlen, nem evilági dimenziókat sejtet. A sóvidéki gyermekkorból ismert állatok mozdulatai a művész stilizáló szándéka ellenére pontosak, mégis a jelenet egy pillanata alatt a meg nem verselt balladák, az el nem mesélt mítoszok tartományába hurcolnak minket (Viadal). Önálló sorozatot képeznek a Kultúrpalota egyik folyosójából elrekesztett műtermének képkivágatai. A szikár megfogalmazás, a művész szinte rejtőzködő jelenléte, a kenyércsendélet szociális üzenete, a háztetőn fészkelő fekete madarak sejtelmessége, a visszafogott pasztellszínek használata a Derkovits-hagyomány felfedezésére utalnak, melynek különféle rétegei Nagy Albert, Nagy Pál vagy Simon Endre művészetében is felfejthetőek. Sükösdnél az enteriőröket ablakkeretek, festmények, ajtónyílások, falsíkok kontúrozzák. A műterem falai mindig ferdék, néha az a benyomásunk, hogy ránk dől az egész konstrukció: itt jelentkezik árulkodóan a felfokozott lelki töltet. Ziffer Sándorról jegyezték fel, hogy csendéleteit mindig tükörből nézte és festette meg, hogy ne a konkrét valóságot, hanem annak sűrítményét, a képet lássa. A nagy előd, az 1930-as évek embert próbáló időszakában dolgozó Derkovits még talán joggal vélhette úgy, hogy a család, a műterem valamiféle védelmet jelent a külvilág „zajával”, ridegségével, szuronyos menetelésével szemben. Pár évtizeddel később Sükösd megértette, hogy az intim szféra védelmet nem, legfeljebb vigaszt nyújthat, de a lélek belsejébe menekített emlékek és érzések kifestésével szellemi társakra lelhetnek a rossz korban született, didergő művészek is.

   Sükösd sok mindent tudott, ami speciálisan az övé volt. 1983-as székelyudvarhelyi kiállításának leporellóján állapította meg rövid írásában a pályatárs Balázs Imre, hogy helye az erdélyi festészetben már többé-kevésbé körvonalazható, viszont ebben a széles mezőnyben kell elhelyezni sajátosan egyéni látásmódját. Az egyes cikkekben, visszatekintésekben például gyakran fel-felmerül a különös, fanyar, mégis megnyugtató zöldjeinek említése. 1978-ban, már halála után igen találóan fogalmazta meg Jakobovits Miklós nemzedéke legjobb koloristájának tartott művészbarátjáról: „Hisz hol találunk olyan kesernyés, szelíd, mély, sejtelmes zöldeket, mint a Sükösd bivalyos képein? Kinél olyan gondolatébresztők és lelket simogatóak, bensőségesek a színek, mint az ő Sóvidéket ábrázoló tájképein?” Elgondolkodtató felvetés: valóban, milyen zöldeket ismerünk egyáltalán? Almazöld, méregzöld, fűzöld, smaragdzöld, krómoxid-zöld… A napi használat és a képzőművészeti szaknyelv praktikus és bevált megjelölései sorjáznak elénk. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy a művész festményei alapján összeállítható a csak rá jellemző színskála képi világának bartóki zengésű alaphangjaiból: sófehér, bivalyfekete, kézvörös, árnyékkék, keselyűsárga, és persze a legfontosabb: a Sükösd-zöld. 

SZÜCS GYÖRGY,
a Magyar Nemzeti Galéria
tudományos főigazgató-helyettese

Sükösd Ferenc színvilága  - Emléktárlat Sepsiszentgyörgyön

Megjelent: www.3szek.ro

2017. december 11., hétfő

Sükösd Ferenc festőművész kiállítása az Erdélyi Művészeti Központban

   2017. december 8. | Helyszín: Sepsiszentgyörgy, Erdélyi Művészeti Központ

   Az Erdélyi Művészeti Központ földszinti kiállítótereiben Sükösd Ferenc festőművész kiállítása nyílik pénteken, december 8-án 17 órától.

    A vendégeket köszönti Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész, az Erdélyi Művészeti Központ vezetője.

   A kiállítást megnyitja Szücs György, művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria Tudományos Főigazgató-helyettese.

   Közreműködik Kolcsár József a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron színház színésze.

   A kiállítás megtekinthető: 2017.december 9. és 2018. január 5. között, keddtől péntekig, 10-17 óráig, vasárnap 10-től 18 óráig.


Sükösd Ferenc festőművész kiállítása az Erdélyi Művészeti Központban

Sükösd Ferenc festőművész kiállítása az Erdélyi Művészeti Központban

Sükösd Ferenc festőművész kiállítása az Erdélyi Művészeti Központban

Forrás és további felvételek:
www.sepsiszentgyorgy.info