2011. július 25., hétfő

Fülöp G. Dénes

 

 Fülöp G. Dénes különleges ember volt. Alsósófalván született, 1931-ben. Volt teológushallgató, rab a Duna-deltában, segédmunkás és lakatos. 1966 őszétől református lelkész. 1984-től nyugdíjazásáig a marosvásárhelyi Vártemplom lelkésze. Egész életét arra szánta, hogy az ige hirdetése mellett, hívei köré védőfalat építsen. 




  
  Január 21-én kísérték utolsó útjára Marosvásárhelyen a Vártemplom nyugalmazott lelkipásztorát, Fülöp G. Dénest. Bár nem lehettem jelen a temetésén, mint szülőfalujának nyugalmazott lelkésze lelkiismereti kötelességemnek érzem néhány gondolatmozaikot hozzátenni a lezárult, csodálatosan gazdag életműhöz, amely temetésekor bizonyára szép méltatást kapott.

    „Ama nemes harcot“ mely neki jutott osztályrészül, úgy küzdhette végig, hogy már az indulásnál, az alsósófalvi székely szülői hajlékban meglelte a mindenre erőt biztosító Erőforrást – a Jézus Krisztust. Erről minden találkozásunk alkalmával hálás öntudattal tudott visszaemlékezni. Ezek a találkozások jutnak most eszembe: ... röpke találkozások a Teológia falai között székely diákok társaságában a tervezgetések, az álmodozások idején, még a megfélemlítések és a nagy szenvedések előtt. Amikor azonban mindezek bekövetkeztek, amit Dávidnak jelentett a betlehemi Isai hajléka a kérkedő Góliát legyőzésében, azt jelentette Dénes részére is a szülői otthon. Így sorakozott fel azok közé „Akik imádkoztak üldözőikért“. 

... találkoztunk azután évtizedek múltán az alsósófalvi gyülekezetben, a szülői otthonban, lelkészlakon, templomban, Verőfény és Bogdán szép havasi mezőin. Ezek mind-mind a lelki és szellemi erővételnek áldott alkalmai voltak. ... utolsó találkozásunk Alsósófalva főterén a hősök emlékoszlopának megkoszorúzásánál volt 2003. szept.28-án a hálaadó napok alkalmával. Ott az Igét ő hirdette a 90. Zsoltár 15–16 verse alapján, majd a templomban emlékezett a többi emlékezővel együtt. Itt már észrevehetően látszott, hogy „tövis adatott az ő testébe“ is a nagy küzdelmek és szenvedések mezején, de elégnek bizonyult az ő számára  is az Isten szent kegyelme, hogy a neki adott álmokat valóra váltsa, a kapott  talentumokat kibontakoztathassa Isten dicsőségére és népe javára.