Fülöp G. Dénes különleges ember volt. Alsósófalván született, 1931-ben. Volt teológushallgató, rab a Duna-deltában, segédmunkás és lakatos. 1966 őszétől református lelkész. 1984-től nyugdíjazásáig a marosvásárhelyi Vártemplom lelkésze. Egész életét arra szánta, hogy az ige hirdetése mellett, hívei köré védőfalat építsen.
Január 21-én kísérték utolsó útjára Marosvásárhelyen a Vártemplom nyugalmazott lelkipásztorát, Fülöp G. Dénest. Bár nem lehettem jelen a temetésén, mint szülőfalujának nyugalmazott lelkésze lelkiismereti kötelességemnek érzem néhány gondolatmozaikot hozzátenni a lezárult, csodálatosan gazdag életműhöz, amely temetésekor bizonyára szép méltatást kapott.
„Ama nemes harcot“ mely neki jutott osztályrészül, úgy küzdhette végig, hogy már az indulásnál, az alsósófalvi székely szülői hajlékban meglelte a mindenre erőt biztosító Erőforrást – a Jézus Krisztust. Erről minden találkozásunk alkalmával hálás öntudattal tudott visszaemlékezni. Ezek a találkozások jutnak most eszembe: ... röpke találkozások a Teológia falai között székely diákok társaságában a tervezgetések, az álmodozások idején, még a megfélemlítések és a nagy szenvedések előtt. Amikor azonban mindezek bekövetkeztek, amit Dávidnak jelentett a betlehemi Isai hajléka a kérkedő Góliát legyőzésében, azt jelentette Dénes részére is a szülői otthon. Így sorakozott fel azok közé „Akik imádkoztak üldözőikért“.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése