2011. augusztus 16., kedd

Templomépítés


Vala e vers munkája Bardoczi Lajos oskolamesternek,
Isten kegyelmibűl a templomunk gombjába tétetve,
Emlékezetnek okáért lészen helye ottan,
Nincs is hely, mely megállná az időt jobban.

M.Sz.





"Kettős szüleménye íme egy anyának,
Kik egy emlőt szoptak, míg gyengék valának.
Ezen kettős testet csak egy vér mozgatta
Ifjúságában is, egy lélek igazgatta.
De megért ideje kezdvén előállni
Kívána egyik test a mástól elválni
S a főpapi szentszék határozására,
Szert teve mindkettő ön tulajdonára.
Midőn mindenképpen ők megosztozának,
nevezettek Felső- s Alsósófalvának.
A felső maradván tulajdon magára
Épített új házat az isten számára.
Alsósófalva is, ennek példájára.
Tévén szert először lelkipásztorára.
Örüle főképpen nyert első papjának,
Tiszt. Várhegyi András lelki jó atyának.
Mely esett 1880 után kettőben,
Szent András havának elérkezésében.
Mihelyt ebbe célját boldogul érhette
Első feltételét abba helyeztette:
Ő is szent templomát kőből építené,
Abban szent Istenét, hogy dicsőítené.
Szám szerint 180 gazdák körülbelől,
Kiknek az írt papjuk bölcsen járván elől,
Gonddal, fáradsággal gyűjtének költséget
Ezen dicső templom építése végett.
A hosszas francia had végeztetése
Napóleon császár számkivettetése,
Ada országunknak áldott csendességet,
Mindenből óhajtott s kívánt békességet.
Ezen békességes időnek jártában,
Ezernyolcszáztíz s hat évek folytában
Hanzer Antal Pallér vállalta  magára,
Hogy épít templomot a megye számára.
Kétezer háromszáz forint volt a bére,
Míg hű munkájának eljuta végére.
Az írt ezstendőben hát el is kezdetett,
De az építése csak lassan mehetett,
Mert, oh, jajos század s bús esztendők sora,
Melyekben teljesült az Isten ostora.
Attila és Álmos maradványi honnya,
Széles terjedésit gyászfátyolba vonja.
Mert két esztendei visszás idő járta,
A természet rendes termésének árta.
Sírt a föld s lakója nem bírta terheit,
Alélva pihegte a szíve keserveit.
Fahajra, csuszára szorult volt az élet,
Oh, sok éhezőnek keserves ítélet:
Az ország könnyezte számos neveltjeit,
Hogy nem táplálhatta elhűlt gyermekeit,
Kik a környűlállás ösztönözéséből,
Más országra mentek, kikelvén öléből.
Tizenöt forintot ekkor a búzáért,
Adtak, adtak hatot pedig igen szűk vékáért.
Véka törökbúza tizenhármat megért,
Öt forintot adtak egy kis véka babért.
E szűk időben is megyénk el nem hagyta
Munkáját, ha lassan, de mégis folytatta.
Míg aztán kegyelmes lett isten népének,
Bő áldását adta a föld termésének.
Kettőzött erővel folytatta munkáját,
Elérte céljának óhajtott pályáját.
Ki is adta jelét ebben nagy eszének
Hanzer Antal maga, szép mesterségének.
Fülöp Pál ácsmester munkája végzette,
Gombfeltételével megékesítette.
Templomunk és tornyunk, aki bészarvazta,
Százkilencven forint azért jutalmazta,
Nyolcszáztizenhatban tehát elkezdődött,
Nyolcszázhuszonegyben a gomb feltevődött,
Mely gombot a hívők buzgó szívessége,
Kivált az ifjaknak kiadott költsége,
Hetven forintokkal eképp készíttetett,
Állandó oszlopnak fel is emeltetett.
Kacsó László úrnak serény vigyázása,
Hasznos serkentése, illős nógatása
Ki noha vallással tőlünk különbözött
De mégis szíve hozzánk költözködött.
A presbitereknek s minden jó szíveknek,
Ezen szent munkában fáradott híveknek,
Hat megye bíráknak szorgalmatossága,
A tiszteletes pap okos gondossága,
Nagy volt készültében ezen szent hajléknak,
Hogy átaladhassák ezt a maradóknak.
Első Ferenc ekkor volt fejünk s császárunk,
Gróf Bánfi György pedig a Gubernátorunk,
Püspöke Bodolla János vallásunknak,
Takács János napi feje tractusunknak.
Országunknak is volt kívánt békessége,
Földünknek is megvolt a termékenysége.
Ezüst, s bankós pénz jár, amelyek folyása,
Száz tett két száz ötvennek bankóra váltása,
Tudni illik száz ezüst forint ő magába,
Kétszázötvenre ment bankócédulába.
Három rémes forint, tizenöt korona,
Ment egy mázsa sónak kiszabatott ára,
És pedig ezüstbe, hanem a bankóba,
Adatott harmadfél annyi találóba.
Harminc garasokon a búza adatott
Törökbúza húszon, zab tízen váltatott.
Im késő maradék illy környűlállásban.
Készült ezen templom s idő változásban
Oh Isten, áldássál érette: mivel Te,
Segítetted míg hív nyájad ezt mívelte.
Bocsásd meg bűneit a te gyermekidnek,
Kedveljed készségét bűnös híveidnek,
Ne tekintsd esetit, ne nézd gyarlóságát,
Hanem a Jézusnak vérét a szent váltságát.
Oltalmazd országunk, helységünk s falunkat,
Tartsd fel századokig templomunk s tornyunkat,
Amely szólja Hozzád való tiszteletünk,
A késő maradék iránt szeretetünk.
Tiszteld te is, előd hát késő maradék,
Én is hív tisztelőd ezekkel maradék."