2011. november 27., vasárnap

A sóvidéki tánc

   Még néhány évtizeddel ezelőtt is gyakorlatilag mindenki kellett ismerje a helyi sajátos táncot, mert nagy szégyen volt, ha valaki nem tudott jól táncolni. A társadalmi megbecsülés szempontjából oly jelentős helyet vívott ki magának, hogy párválasztási gondokkal küszködött az a személy, aki nem sajátította el a tánc művészetét. A tánc segítségével át lehetett törni a szegények és gazdagok közötti korlátot. A sóvidéki táncok egész Udvarhelyszéken és Marosszéken ismertek voltak. Ez a tánc annyira híres lett, hogy már az 1960-as évektől tanítani kezdték Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában, Marosvásárhelyen és Kolozsváron is. Székelyudvarhelyen a Szakszervezet tánccsoportját a néhai, alsósófalvi születésű Kacsó Sándor irányította nagy sikerrel. 

   A sóvidéki tánc sikerét öregbíti az évek óta Felsősófalván megrendezett Székelyföldi Tánctábor. De, mint sok minden más, ez is kezdte elveszíteni jelentőségét. A sóvidéki táncrend gyakorlatilag azonos Felső- és Alsósófalván, Parajdon, Korondon, Atyhában, Pálpatakán, Fenyőkúton és Békástanyán is. Eszerint elsőként a lassú táncot, majd a gyors csárdást, vagy marosszékit járták, ezt követi a szökő. A marosszéki előtt sóvidéki legényest is beiktattak, de a legényest külön is eltáncolták a teljes táncrendtől függetlenül.

  A sóvidéki tánc népszerűségét mi sem tükrözi jobban, mint amikor Budapesten vagy akár Hong Kongban ropják a muzsika szóra : 



  Ez az a tánc amely elődeink legnagyobb éltető ereje volt, amely egyénivé tette a Sóvidéket, amely naggyá tett minket. Becsüljük meg, ápoljuk és ne hagyjuk feledésbe merülni.

* A cikk készült Biró Róbert Alsósófalva: Társadalomtörténeti vázlat című munkája alapján.