Nehéz idők emléke New York-ban

Valamikor együtt jártunk ketten a templomba,

Nem is voltam én azóta olyan boldog soha.

Mindég ki esik a könnyem mikor két kezeit összeteszi szépen

És leborul az oltár előtt, oly édesen imádkozik értem.

És azután gazdagabb lett a temető egy sirral,

Szegényebb lett szívem-lelkem, mert nincs benne nóta.

Nem is leszek boldog soha, mert azt a jó Istent hiába is kérem

Nincsen senkim a világon, ki oly szépen imádkozzon értem.

New York, 1931 április 10

Van egy kislány valahol a megyében,

Aranyos két csillag van a szemében.

Addig futok-járok én, míg oda nem jutok én,

Míg oda nem jutok én a megyébe.

Oda megyek, leborulok elébe

Vegye szegény sorsomat a kezébe.

Azért, hogy én iszok én, nem vagyok én piszok én

Nem vagyok az utolsó a megyében.

New York, O.K

További tartalmak Krall Ambrus 1931-ből származó lapjairól:
Mikor Sófalváról elindultam...