2014. december 7., vasárnap

Nehéz idők emléke New York-ban

Valamikor együtt jártunk ketten a templomba,
Nem is voltam én azóta olyan boldog soha.
Mindég ki esik a könnyem mikor két kezeit összeteszi szépen
És leborul az oltár előtt, oly édesen imádkozik értem.

És azután gazdagabb lett a temető egy sirral,
Szegényebb lett szívem-lelkem, mert nincs benne nóta.
Nem is leszek boldog soha, mert azt a jó Istent hiába is kérem
Nincsen senkim a világon, ki oly szépen imádkozzon értem.

New York, 1931 április 10

Van egy kislány valahol a megyében,
Aranyos két csillag van a szemében.
Addig futok-járok én, míg oda nem jutok én,
Míg oda nem jutok én a megyébe.

Oda megyek, leborulok elébe
Vegye szegény sorsomat a kezébe.
Azért, hogy én iszok én, nem vagyok én piszok én
Nem vagyok az utolsó a megyében.
New York, O.K

Nehéz idők emléke New York-ban


További tartalmak Krall Ambrus 1931-ből származó lapjairól:
Mikor Sófalváról elindultam...